Eltitkolt Érzelmek ✨

22. Rész

Másnap reggel a telefonom hangos csörgésére riadtam, mivel a tegnap esti buli miatt véletlen max hangerőn maradt. Bele telt pár másodpercbe mire fáradtan kinyitottam a szememet és realizáltam hol is vagyok. Szinte még félálomban az éjjeliszekrényemen bedugott telefonomért nyúltam és hunyorogva néztem a képernyőre, de mivel el se tudtam olvasni ki hív, inkább csak felvettem és fáradtan visszacsuktam a szemeim.

- Úristen Lana - szólt bele kétségbeesetten Mira.
- Jó reggelt - ásítottam nagyot. - Na, mi történt?
- Én... én hatalmas hülyeséget csináltam - dadogta idegesen - miután hazamentetek, szóval én és a Beni... - szakadt félbe a szava.
- Ugye nem... - suttogtam. Bár őszintén bevallva, egyáltalán nem lepődtem meg az este látottak után.
- De esküszöm... először csak egy csók volt Lana, én... nem tudom - fakadt ki - nagyon sokat ittam és... szóval fogalmam sincs, hogy jutottam el idáig - magyarázta reménytelenül - de tényleg rohadtul megbántam.

Jól kezdődik ez a nap is - gondoltam.

Viszont úgy tűnt, Mira nem emlékszik arra, hogy én még bőven ott voltam amikor belekezdtek a dolgokba. Úgy voltam vele, inkább nem említem meg, nem akartam, hogy én is bűntettes legyek, inkább csak ki akartam maradni ebből az egészből.

- Ha ezzel oda akarsz kilyukadni, hogy ne mondjam el senkinek, akkor emiatt nem kell aggódnod - nyugtattam. - Viszont Benivel mi lesz, ő nem fog köpni? - kérdeztem.
- Pont ez a baj... ismerem a Benit. Egyelőre úgy tűnik sikerült rábírnom, hogy ne áruljon el, de tudom milyen... elég egy-két pohár whisky és vége... ha pont olyan kedvében van... - idegeskedett tovább.

Mivel időközben már én is jobban felébredtem, felültem az ágyban és felhúztam a térdemet, hogy rátehessem a fejemet. Fogalmam sem volt mit mondhatnék. Sosem voltam még hasonló helyzetben, és szerintem soha nem is leszek... bármilyen részeg is az ember, én soha nem lennék képes megcsalni senkit.

- Mira, ugye te is tudod - kezdtem bele - hogy ez egyszer úgyis ki fog derülni. Előbb-utóbb valamelyikőtök...
- Nem Lana, ez SOSEM derülhet ki. És az a baj, hogy azt se tudom, hogy Beni egyáltalán emlékszik-e bármire is az estéből... vagy az ígéretére, hogy nem köp... szörnyen részeg volt, és mi van, ha...
- Miraaa, nyugi. Nyugodj le először, már megtörtént, nem tudsz rajta változtatni. Az lenne legjobb, ha minél hamarabb megbeszélnétek ezt az egészet Benivel... - tanácsoltam - de én azt nem értem, hogy miért vagy még mindig Álmossal? Mármint félre ne érts, de ha szakítanál vele, akkor azt csinálhattok Benivel, amit akartok, és nem kellene a bűntudattól szenvedned többé - tört ki belőlem a véleményem.
- Az a baj, hogy te ezt nagyon nem látod át. Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek és kisebb-nagyobb viták... És én még mindig nagyon szeretem Álmost, különben bűntudatom se lenne most. Szóval a lényeg, hogy nem akarom, hogy egy ilyen kis hülyeségem miatt legyen vége - zárta le a monológját.
- Persze értem én... de ha ez kiderül - túrtam a hajamba - nem hinném, hogy meg tudna bocsátani neked valaha.
- Nem tudna... nyilván nem - sóhajtott - mindegy, nem akarom sajnáltatni magam, csak rajtam és Benin kívül te vagy az egyetlen, aki tud róla, szóval tényleg nem szeretném, ha bárkinek is beszélnél róla... remélem megérted.
- Igen... persze - bólintottam magamban.

Annyi mindenben eltér a véleményünk Mirával, de mivel nem az én dolgom, nem szeretnék beleszólni fölöslegesen. Viszont, ha kiderül, hogy én mindvégig benne voltam, elég nagy pácban leszek. Bár ne mentem volna el tegnap abba a hülye buliba.

- Baszki, felébredt a Beni - szakította félbe a gondolataimat Mira.
- Ja még ott vagy nála? - kérdeztem meglepetten.
- Igen, persze... de most mennem kell, majd hívlak, ha van valami - zárta le gyorsan majd kinyomta a hívást.

Pár percig még csak ültem az ágyamban, az egyik puha babakék párnámmal a kezemben és magamhoz szorítva agyaltam, mégis mit kellett volna mondanom? Mi van, ha tényleg az én hibám is, hogy nem szakítottam őket félbe. De hisz alig egy napja ismerem Mirát...
Mivel sehova nem jutottam gondolataimmal, így inkább erőt vettem magamon és kisétáltam a konyhába reggelizni valamit.

Dhio éppen tévézett, szokás szerint
Azt hiszem valami akció filmet "nézhetett", pontosabban a telefonján görgetett.
- Jó reggelt! - köszöntem vidáman - Patrikot nem láttad véletlen? - vettem ki a tejet a hűtőből.
Azt találtam ki, hogy kakaót csinálok magamnak, a régi idők emlékére. Alsóban minden reggel kakaóval ébresztett apa, és hiába vagyok tizenhét éves, azóta megmaradt ez a jó szokásom.
- Melózik szerintem - nézett rám a fotelból vállat vonva - Te most tényleg kakaót csinálsz? - nevetett ki.
- Képzeld, valahogy éreztem, hogy bele fogsz kötni - szóltam vissza gúnyos mosollyal, miközben lepattintottam a kakaósdoboz tetejét.
- Igazából csak arra gondoltam, hogy csinálhatnál nekem is egy bögrével - nézett egyenesen a szemembe. Egy fél pillanatra azt hiszem megállhatott bennem valami, mert teljesen lefagytam, de gyorsan észhez tértem
- Kakaót? Ja, igen persze - nevettem el magam zavaromban. - csinálok neked is.

Végül én is csatlakoztam Dhiohoz a kanapéra, és ismét csak a sarokba másztam be. Kezdem úgy érezni, hogy ez lesz az én helyem.
- Itt is van - nyújtottam oda óvatosan a sötétkék csillagos bögrét Dhionak, nehogy kiboruljon.
- Nekünk van ilyen bögrénk? - vette ki a kezemből csodálkozva a kakaót, kisujja pedig pont hozzáért a kézfejemhez, így ismét kicsit zavarba jöttem, és azonnal el is kaptam a kezemet.

Hamarosan érkezik a következő rész, addig is írj kommentbe egy 🔗 emojit ha várod a folytatást, illetve írd le mit gondolsz a történetről. És nagyon köszi a 3K-t srácok💕 Nemsokára beindulnak itt az események...🤭