Eltitkolt Érzelmek ✨

38. rész

- Hm, mi lenne ha inkább ezt próbálnánk ki? - nézett rám Dhio kérdően, kezében az aprócska alufólia csomaggal – Mit gondolsz?
- Várj, mi? - kaptam fel a fejem döbbenten. – Ez most ugye nem az, amire gondolok..
- Ha fűre gondolsz, igen az – mondta ki kendőzetlenül. - Úgy érzem, kicsit rád férne, hogy ellazulj - mosolyodott el halványan.
- De.. Egyáltalán honnan van neked ilyened? És miért? Biztos, hogy nem akarok drogozni - fontam karba a kezeimet tiltakozva.

- Először inkább csak hallgass meg. Igazából ez nem is annyira drog – kezdett bele - nem haluzol tőle, nem is lesz rendes tripped, inkább csak belazulsz és nem pörögsz rá ennyire a dolgokra – magyarázta, miközben lassan visszasétált a kanapéhoz.
- Jó.. de nekem ez akkor sem kell. Mégis csak be van tiltva valamiért... - feleltem bizonytalanul.
- Semmivel sem durvább, mint pár pohár whisky, erről biztosíthatlak. Meg gondolom te is tudod, hogy pár országban meg teljesen legális a cucc – bizonygatott – Nem fogsz belehalni, vigyázok rád.

- Biztos... nem lesz tőle bajom? Te már sokszor csináltál ilyet, igaz? - néztem gyanútlanul sötét szemeibe.
- Igen... egy párszor - mosolyodott el ismét csak, majd közelebb lépett hozzám - azt hiszem maradt is tekerve a múltkorról.
- Nem tudom.. Jó akkor legyen... kipróbálom, de csak most az egyszer, és soha többször - feleltem.

Már ekkor éreztem, hogy valami hatalmas hülyeségre készülök, de mégis vonzott a dolog, hogy vajon milyen érzés lehet, hisz annyi embert rabul ejt. De az igazság, hogy ha nem Dhio mondta volna, biztos, hogy nem mentem volna bele ilyen könnyedén.

Miért van rám ilyen hatással ez a srác?

- Reméltem, hogy ezt mondod. Akkor először és utoljára csinálunk ilyen rossz dolgot... jól mondom? – gyújtotta meg a cigit lassan egy fekete fehér kockás öngyújtóval, majd beleszívott és felém nyújtotta.

- Várj... te bent akarod elszívni? - torpantam meg. – És ha Patrik megérzi?
- Ne aggódj már, nyilván tud róla. Nem csak én szoktam... - forgatta a szemét.
- Hogy mi?! Patrik is szokott? - néztem Dhiora elképedve.
- Persze, hogy szokott. Bár talán ő a legritkábban. Arról meg, hogy te is kipróbáltad, nem feltétlen kell szólnunk neki.
- Persze ez.. érthető - vettem el tőle a szálat, majd bátortalanul beleszívtam. Erős égető és kaparó érzést éreztem a torkomban, amitől azonnal köhögni is kezdtem.
- Nem cigiztél még? - kérdezte, épphogy csak visszafolytva a nevetését.
- Azt hiszem.. nem - nyújtottam neki vissza, levegőért kapkodva.

Érdekes íze volt, de semmiképp sem nevezném kellemesnek. Mivel nem nagyon tudtam mivel összehasonlítani, nem voltam benne biztos, hogy a sima ciginek is ilyen undorító íze van-e.

Felváltva szívtunk bele Dhioval, és viszonylag elég gyorsan el is fogyott az első szál, majd a második is... Egyre kevésbé kaparta a torkom a füst, minden szívás után.

Eddig szerintem még sosem éreztem ekkora nyugalmat a társaságában, de ez most teljesen megváltozott. A légzésem is sokkal lassabb lett, és egyenletesebb. Lassan különös bizsergő érzés árasztotta el a testem, amit még az ujjaim végében is élesen éreztem. Percekig csak a falon kattogó órát figyeltem, és engedtem, hogy ez az érzés teljesen átvegye az uralmat az elmém felett.

Hirtelen viszont valami éles, szúró érzést éreztem meg a mellkasomban, ami azonnal kizökkentett előbbi nyugalmamból. 

- Dhi.. Dhio - fordultam felé, amilyen gyorsan csak tudtam. Azonnal észrevettem mennyivel lassabban reagál a testem.
- Hm? - kapta fel a fejét a telefonjából meglepetten.
Ő hogy tud így bármit is csinálni?
- Valami olyan furcsa.. - feleltem - nem kapok levegőt, ez... normális?
- Na nyugi, igyál egy kis vizet, és csukd be a szemed. Nem lesz semmi baj, ne parázz rá - mosolyodott el halványan - próbáld meg újra egyenletesen venni a levegőt - tette hozzá.
- Okés, azt hiszem megleszek - néztem válaszul Dhio szinte már vörösen izzó szemeibe.