Eltitkolt Érzelmek ✨

19. Rész

- Patriknak se mondjam el? - kérdeztem.

Szerettem volna biztosra menni mielőtt még elszólom magam bárki előtt is.

- Mondd azt neki, hogy hozzám jössz - vont vállat Mira.
- Egyébként ti együtt laktok Álmossal? - érdeklődtem.
- Igen... viszont mostanában rengeteget stúdiózik a srácokkal, szóval alig alszik itthon - magyarázta - főleg a veszekedések óta - tette hozzá lesütött szemmel.
- Ja, persze értem. Nem mondom akkor senkinek - mosolyogtam kicsit Mirára.
- Rendben, akkor mit szólnál, ha 9-re érted mennék? - kérdezte. - De akkor tényleg senkinek egy szót se - tette hozzá.

Úgy tűnik nagyon nem szeretné, ha kitudódna, hogy Benihez megyünk. Nem teljesen értem miért, de nem szeretném elveszíteni a bizalmát, szóval inkább nem mondtam rá semmit, csak bólintottam.

Megebédeltünk, majd Mira felajánlotta, hogy hazavisz, de igazából nekem nagyon is sok kedvem volt kicsit sétálni és gondolkodni, szóval visszautasítottam.
Mivel olyan 2 óra körül lehetett, ezért nagyon erősen tűzött a nap, talán utólag meg is bántam, hogy a sétát választottam, de már nem volt mit tenni.

Végül végre valahára hazaértem, és igazi felüdülés volt, amikor beértem a hideg lépcsőházba. Felsiettem a lakásunkhoz, kopogtam és Patrik már nyitotta is az ajtót.

- Hát te, merre jártál? - kérdezte miközben beengedett a lakásba. Nem tűnt túlságosan másnaposnak.
- Mirával ebédeltem... nem mondta Dhio? - dőltem le kimerültem a sötétszürke kanapéra.
- Én a Dhiot ma még nem is láttam. Este minden rendben volt? Mikor ért haza? - kérdezte, miközben leült mellém, telefonján chatelve.

Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy most akkor mennyit is mondjak el neki, de végül próbáltam a lehető legtömörebben válaszolni:

- Persze, minden rendben volt, hamarabb hazaért, mint én.
- Ja értem - motyogta fel sem nézve a telefonjából. Őszintén, szerintem meg sem hallotta, amit mondtam neki.
- Na és veletek mi volt? Jól telt az este? - próbáltam kedvesen rákérdezni a dolgokra, még ha pontosan tudtam is, mennyire rosszul voltak a sok piától.
- Ööö hát persze, ugye átmentünk a Gabiékhoz, majd a Ricsi össze is tört vagy egy étkészletnyi leveses tányért, szóval azt porszívóztuk még hajnalban - nevetett.
- Minek kellett nektek ennyi tányér? - kérdeztem meglepetten.
- Hát... őszintén fogalmam sincs, de mire végeztünk a takarítással, úgy ahogy voltunk ki is dőltünk a francba - mesélte nevetve. - Amúgy délután még be kell ugranom Gabihoz felvenni pár zenét az albumhoz, így több mint valószínű, hogy ma már nem jövök haza - magyarázta - szóval egyedül leszel, ha addig nem ér haza Dhio.
- Okés - bólintottam mosolyogva.
Nagyon megörültem, mivel így nem kell semmit kitalálnom arra, hogy hova megyek az este. Csak simán felvesz Mira, és reggel még Patrik előtt haza is érek - legalábbis ez volt a tervem.

Mivel 9-ig még tengernyi időm volt, ezért úgy döntöttem kipróbálom én is azt a Ps-t, amivel Dhio játszott a múltkor. Sosem próbáltam még ilyet, de elég gyorsan belejöttem a dolgokba. Amire észbe kaptam, már fél 8 volt. Fogalmam sincs, hogy telt el ilyen gyorsan az idő.
Kint még teljesen világos volt, viszont a szemem majd le ragadt a fáradtságtól. Lehet nem tett neki túl jót az 5 óra játék.

Próbáltam felébreszteni magam, szóval gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam. Végül egy fekete toppot és az egyik farmershortomat választottam, ami még szerintem sosem volt rajtam. Lent falun legalább 10 öregasszony szólt volna meg érte, még ha csak az utca végére is mennék.

Már a fekete kistáskámba pakoltam, amikor hívott Mira, hogy elindult értem. Gyorsan felkaptam a cipőm, majd az ajtó felé vettem az irányt.
Már koránt sem volt olyan világos és az utcai lámpák is fel voltak kapcsolva.
Ekkor egy kis fehér Opellel lassított le előttem Mira, hogy be tudjak szállni.