Eltitkolt Érzelmek ✨

28. Rész

Mivel ismét csak elég nagy dugóba keveredtünk, ezért egy nagyjából 10 perces késéssel sikerült is megérkeznünk a pesti West End-be. Mindig is hallottam róla milyen nagy, de így élőbe szinte végtelentek tűnt az egymás után sorakozó tömérdek üzlettel és étteremmel.
Teljesen magával ragadott a hatalmas tér és a sok ember körülöttem, amikor is valaki megragadta a vállamat.

- Szia Lanaa! - ölelt meg izgatottan Emma.
- Hali - intett neki Patrik, kissé szégyenlősen.
- Uh, te vagy a... Patrik, ugye? - játszotta el Emma a tudatlant. Biztos voltam benne, hogy első hallás után megjegyezte a srácok nevét.
- Te pedig Emma, ha jól tudom - mosolygott halványan Emmára.

Ekkor pedig ismerős hangokat hallottam meg a hátam mögül.
- Na, végre megvagytok - jött oda hozzánk Gabi, Álmos, Ricsi és Wörky társaságában - itt kerestünk titeket már vagy húsz perce - forgatta a szemét.
- Bocs tesó, kurvanagy dugó volt - mentegetőzött Patrik - meg végig ott szerencsétlenkedett előttünk egy kis sárga Renault - vakarta meg a homlokát bosszúsan.
- Ööö.... sárga renault? Clio? - kapta fel a fejét Emma azonnal.
- Asszem igen... miért?
- Az... lehet, hogy én voltam - túrt a hajába Emma kínosan - bocsi... - tette hozzá halkan, de akkora szerintem már meg is bánta, hogy felhozta a dolgot.
- Amúgy sziasztok! - néztem a srácokra, terelve a témát Emmáról.
A srácok egyöntetűen köszöntek nekünk, majd Gabi és Wörky egyeztetni kezdtek Patrikkal, a mozival kapcsolatban.
- Na és te? - lépett közelebb Ricsi Emmához.
- Emma vagyok. Lana egyik barátnője. - felelte határozottan - Te pedig a Pagani - jelentette ki.
- Ja, hogy így tudod - szólt meglepetten.
- Igen - mosolygott rá Emma, mélyen a szemébe nézve.
Hihetetlen mennyire magabiztos, egy idegennel szemben. Én még így második találkozásnál is kicsit kellemetlenül érzem magam mellettük.

Időközben felértünk a mozihoz, ami büféje előtt már hosszú, tömött sorok kígyóztak.
- Na és, hogy tetszik eddig a város? - érdeklődött Wörky.
- Hát... még elég furcsa, de nagyon tetszik. Nehéz megszokni ezt a rengeteg embert, sose érzem magam teljesen biztonságban.
- Hát az biztos, hogy jobban oda kell figyelni, de szerintem sokkal jobban fogod ezt a nyarat élvezni, mintha a kis faludba lennél, higyj nekem.
- Hát, igazából nem vagyok egy nagy bulizós - feleltem az órámat nézve, le ne késsük a filmet.
- Van még egy fél óránk, de aggódj - szólalt meg Álmi, meglepően nyugtató hangon.
- Igen, tudom.. csak réztem - fontam karba a kezemet, majd felnéztem Almira. Most nem volt rajta az ikonikus szemüvege sem és egy lazább fekete inget viselt. Ekkor tűnt fel az ismerős illata is. Fogalmam sincs mit használhat, de valami fűszeresebb parfüm lehetett, mert azonnal felismertem, hogy már éreztem rajta korábban.

Szerencsére viszonylag gyorsan haladt a kiszolgálás, így egy közepes popcorn-nal és egy citromos iceteával a kezembe, a jegyszedős srác felé vettük az irányt. Emma szinte egész idő alatt Ricsivel és Wörkyvel beszélgetett, de leginkább Ricsi társaságát kereste. Néha már lehet rá kellett volna szólnom, de olyan gyorsan megtalálták a közös hangot, hogy inkább nem zavartam őket.
- Hatos terem balra, jó szórakozást - tépték el jegyeinket sorra.

Őszintén már a film címére sem emlékszek, de valami űrben játszódott a történet és rengetegen voltak a moziteremben. Pont egy csapat tizenéves kissrác ült mögöttünk, akik végigbeszélgették az egészet , így figyelni sem tudtam, az amúgy igen csak látványos filmre.

Már nagyjából a felénél járhattunk, amikor a kissrácok izomból rugdosni kezték a székemet. Először még próbáltam figyelmen kívül hagyni, de egy tíz perc rugdosás után, kezdett eléggé zavarni a dolog, így hátrafordultam, hogy beszéljek velük.
- Ömm... légyszi abbahagynátok? - próbáltam némi határozottságot kicsikarni magamból.
- Mi bajod? - szólt oda az egyik nagyjából 14-5 éves gyerek, nem túl kedves stílusban.
- Az előbb... rugdosott valamelyikőtök - mondtam egy fokkal idegesebben.
- Nyugi van már ribi, azt csinálunk amit akarunk - húzta ki magát, majd a barátaira nézett elismerést várva.
- Te normális vagy? - Fordult hátra Álmos is a srácokhoz - Hogy beszélhetsz így egy lánnyal? - rivallt rá - te kis...
- Jó nyugi, ne is foglalkozz vele - tettem a kezem a vállára, hogy visszahúzzam.
Láthatóan meg is leptem ezzel a tettemmel, mert azonnal rámnézett. 3 másodperc volt az egész "szemezésnek" nem nevezhető dolog, de persze azonnal zavarba is jöttem, így elkaptam a tekintetem.
- Még jó, hogy visszaszólok neki, hát mit képzel magáról - forgatta a szemét dühösen, de úgy tűnt kezd lenyugodni, szóval nem törődtem vele többet.

Már majdnem sikerült visszakapcsolódnom a filmbe, amikor is a mellettem balra ülő Emma zavart meg.
- Lana... pszzt - hajolt közelebb.
- Mi az már? - fordultam felé ingerülten, de szépen lassan sikerült elfogadnom magamba, hogy ezt a filmet el kell engednem.
- Tényleg ne haragudj... de kijönnél velem a mosdóba? - szorította össze a száját reménykedve.
- De... persze - mosolyogtam rá csöppet sem őszintén, de úgy tűnt valamit nagyon mondani szeretne, így inkább vele tartottam.