Az a bizonyos nyár

28. rész

Hajnalban négy óra harminc perckor szólalt meg Sarah telefonja, akinek ezt követően kipattantak a szemei és húsz percre rá már készen is volt. Egyszer arra keltem, hogy valaki a vállamat rángatja:

- Ébredj Lil, elaludtunk! - Kiabált a szőke lány.

- Mennyi az idő? - Nyitottam ki lassan a szemeimet.

- Húsz perc múlva hat - húzott ki az ágyból.

Fél óra múlva ijedten captattam le a lépcsőn, át a házon, az udvaron, hogy végül szinte kitépjem az kocsink ajtaját.

- Veled meg mi történt? - Nézett végig rajtam Oli - úgy nézel ki, mint aki most szabadult.

- Egy kicsit elaludtam - forgattam meg a szemem.

Az út meglepően unalmas volt, hiszen három kocsival mentünk és csak három óránként álltunk meg. Végül tizenkét óra utazás után végre odaértünk, a dél-horvát kis faluba, G.-be.

A hatalmas apartman egésze a miénk volt, a hétre nem adták ki senkinek. A szülők kapták a lenti három lakrészt, mi pedig a fenti hármat.

- Enyém az egyágyas! - Rohantam be, és ugrok rá az ágyra.

- Még mit nem! - Lökte félre Sarah Dinát.

- Van egy ötletem - kezdte a szőke lány - kő-papír-olló? A nyertes itt, a vesztes ott - mutatott a másik, kétágyas szobára.

- Csaló - nyújtott rám nyelvet Sarah - később mutattad!

- De hát be volt csukva a szemem - tettem csípőre a kezem.

Kipakolás, és három veszekedés után mindenki elment kipihenni az utazás fáradalmait. Éppen ledőltem az ágyra, mikor kopogást hallottam.

- Hagyj békén Sarah, megmondtam, hogy nem cserélünk szobát - mondtam erélyesen.

- Ne is - bújt be mögém az illető, ekkor már biztos voltam benne, hogy nem Sarah az.

- Így is szinte meg kellett verekedni ezért a szobáért - fordultam felé.

- Megérte a küzdelem - mosolygott. - Már csak azért is, mert akkor nem csinálhatnánk ezt - csókolt meg - meg ezt - került felém, mire egy hangos reccsenést hallottunk. Igen, eltörtük az ágy egyik falécét. Hangos nevetésbe törtünk ki, és csak hosszú percek múlva voltunk képesek abbahagyni.

- Nem emlékeztem arra, hogy ilyen könnyen szétmennek ezek az ágyak - vakarta meg a fejét.

- Esetleg azért, mert akkor még húsz kilóval könnyebb voltál? - Vontam fel a szemöldököm, mire csak megcsóválta a fejét. - Érdekes lesz ez így egész héten.

- Mi? - Nézett rám értetlenül méregzöld szemeivel.

- Hát megint ez a titkolózás, bujkálás, osonás.

- Már lehet, hogy kijöttünk a gyakorlatból - húzta féloldalas mosolyra a száját. - Miért nem mondjuk meg nekik?

- Ismered anyámat - forgattam a szemem - biztos jönne azzal a "túl fiatalok vagytok még, most jól elcseszitek a barátságotokat, mi van, ha szakítotok?" dumával. Csak erre az egy hétre hadd legyen már nyugtunk. Meg amúgy is, én nagyon élvezem ezt a bujkálást.

- Talán Dinának volt igaza - nézett rám kaján vigyorral az arcán - talán ez a mi beteg kis játékunk.

- Végülis - vontam meg a vállamat - tetszenek az éjjelente besurranások, a lopott érintések.

- Milyen érdekes vágyai vannak valakinek - harapta be alsó ajkát, miközben kezét a csípőmről a fenekemre vitte, és belémarkolt. Gondoltam, ha ő így játszik, akkor én is így fogok. Fordítottam, a helyzetünkön, vadul kezdtem csókolni, miközben egy kezem a hajában, másik a hasára tévedt. Már egy ideje rajta ültem, mikor megéreztem valami keményet magam alatt. Ijedten nézett rám, miközben hirtelen elszakadt tőlem.

- Lil, ha most nem fejezzük be, nem fogok tudni leállni - zihálta - és azt hiszem, nem ez a megfelelő alkalom, mikor a nővéremék mindent hallanának a szomszéd szobából.

- Igazad van - szálltam le róla, miközben olyan vörös lettem, mint a paradicsom.

- Fél óra megyünk le a strandra, jöttök? - Hallottuk Dina hangját az ajtó másik oldaláról.

- Rohanunk - kiabáltam ki neki.