Az a bizonyos nyár

22. rész

Mikor hazaértünk a nappaliba lépve Olit pillantottam meg:

- Hol jártatok ilyen korán? - Kérdezte gyanakodva. Wins felém nézett, hogy mondjam meg én.

- Hannánál voltunk - mondtam halkan. - Amúgy meg jó látni téged - mértem végig - meglepő, hogy megint nincs rajtad semmi.

- Nagyon vicces - nézett rám komolyan - nem jöttök medencézni?

- Tíz perc és ott vagyok - bólintottam.

- Legyen inkább húsz - kacsintott Wins a bátyámra, mire én elkezdtem felfelé húzni a fiút, mielőtt Oli reagálhatott volna.

- Wins én kinyírlak egyszer - morgott Oli. Eközben én már felértem a szobába, hogy áthúzzam a fürdőruhám. Az ablakon kinézve a lányokat és Alexet láttam, akik már nagyban a vízben voltak. Wins az ajtófélfának támaszkodott, és rám nézett. Én pedig az izmos felsőtestét néztem, amit ő is észrevett.

- Nem jössz? - Vonta fel a szemöldökét.

- Egy pillanat - mosolyogtam rá - csak átöltözök.

- Akkor én le is megyek - indult meg... Vagyis indult volna meg.

- Nem segítesz kiválasztani, hogy melyiket vegyem fel? - Haraptam be az alsó ajkam.

- Már stylist is vagyok? - Csukta be az ajtót maga mögött, és lépett volna a szekrényhez, de én a falhoz löktem és vadul kezdtem csókolni - olyan opció nincs, hogy egyiket sem veszed fel? - Súgta a fülembe.

- Sajnos nincs - távolodtam el, majd a szekrény harmadik polcára vándorolt tekintetem, ahol a fürdőruhákat tartom. Ki is vettem egy egyszerű fekete, háromszög alakú bikinit - ez jó? - Néztem hátra, felmutatva a ruhadarabot.

- Tökéletes - vigyorgott kajánul - menjek ki amíg átöltözöl?

- Lehet azt kellene - fordultam felé - de nem tudom magamtól kikapcsolni a melltartómat - mondtam ártatlan hangon, miközben levettem a felsőmet.

- Igazán nem kellene segítség nélkül hagyjalak - Lépett mögém. Félretúrta a hajamat, ami addig a hátamra omlott, majd végig puszilta a nyakam, egy ponton bele is szívott kicsit. Tovább haladt, majd a hátamat kezdte simogatni, majd kikapcsolta a melltartóm - Gyönyörű vagy - súgta a fülembe, én pedig elhittem neki.

- Elfordulnál légyszi - néztem fel rá - amíg amíg felhúzom az alsó részt?

- Persze - nyomott puszit a homlokomra, majd úgy tett, ahogy kértem. Két perc múlva már le is értünk, megpillantva a többieket.

- Nem hiszem el - csaptam a homlokomhoz - elfelejtettem a hajgumit.

- Itt van - cöpött felém egyet Dina, majd magas lófarokba kötöttem a hajam.

- Szép pecsét Lil - nevetett Alex.

- Hát ez jól sikerült - vihogott Sarah is.

- Miről beszéltek? - Néztem rájuk értetlenül.

- A nyakad egy kicsit - mutatott oda Dina - ki van szívva.

- Az csak egy szúnyogcsípés - legyintettem, miközben bosszúsan Winsre néztem.

- Egy nagy, lila szúnyogcsípés? - Kérdezte Sarah hitetlenkedve.

- Mutáns szúnyog? - Vonta meg a vállát Wins - azt hallottam vannak errefelé olyanok.

- Megszólalt Mr. Szúnyog - nyerítette Dina, mire mindenki röhögésben tört ki.

- Hol van Ben? - Néztem végig a társaságon.

- Fent alszik - forgatta a szemét Sarah - tegnap elég jól kiütötte magát.

- Ezt úgy mondod, mintha te nem ütötted volna ki magad - karolta át Wins a nővérét.

- Ezt meg te mondtad úgy, mintha nem ütötted volna ki magad - nézett rá Alex.

- Ezt meg te - szólaltam meg - Mr. "Én egész életemben #teamjacob voltam, mert a vérfarkasok olyan szexik".

- Megszólalt Mrs. "elfáradtam abban, hogy már fél órája taperolnak" - emelte rám tekintetét Dina.

- Nem is volt az fél óra - pirultam el.

- Miben fáradtál el? - Állt meg mellettem a bátyám.