Az a bizonyos nyár

42. rész

Mivel az idő továbbra sem szépült meg, Dina és Kinga azzal az ötlettel álltak elő, hogy játszunk a "Nagy Családi Játékkal".

Ez egy olyan társasjáték, amit Kinga egyszer valami nyereményjátékon nyert és nagyon sokáig tart és mindig összeveszünk ezalatt.

A lényege, hogy kettő vagy három fős csapatokban vagyunk, és mindegyik csapat egy család. Általában már a beosztásoknál is veszekedések szoktak lenni, de mivel a játék folyamán gyakran váltunk csapatot, mert valakik összeházasodnak vagy elválnak, ebből csak még nagyobb viták alakulnak ki, ezért nem is szoktunk gyakran ezzel a játékkal játszani.

- Én leszek Dinával - jelentette ki Sarah.

- Mint? - nézett rájuk Zoli.

- Mint egy... - húzott kártyát a vörös, ami megmondta a szereposztást - szingli szülő a gyerekével - görbült le arcáról a pimasz vigyor.

- De örülök, hogy ezt nem mi húztuk - nézett rám Wins, mire a bátyám harsányan felnevetett. A fiú felemelte a pakli tetején fekvő kártyát és félve nézte meg - lakótársak. - Tűnt el az ő arcáról ugyanaz a féloldalas mosoly, mint az előbb a nővérének.

- Akkor lakhatok veletek - csapta össze a tenyerét Oli.

- De jó - próbáltam lelkesedni - alig várom.

- És akkor velem mi lesz? - nézett Alex a bátyámra.

- Te majd leszel velem - karolta át tőle egy fejjel magasabb fiát Kinga.

- Vagy velem - tárta szét a karjait az éppen megérkező, még kómás fejű Ben.

- Benjó! - rikkantott fel a szőke fiú tőle szokatlanul, és már emelte is le a következő kártyát - Karrierista, friss házasok - nézett hitetlenkedve a papírra.

- Nyugdíjas házaspár? - röhögött fel apa Zolira nézve, mivel ők már hamarabb eldöntötték, hogy egy csapatban lesznek.

- Akkor maradt az - nézett mosolyogva Kinga anyára, mivel Mary közölte, hogy ő lesz a játékmester - örökbefogadást tervező gazdag pár.

Mikor elkezdtük egy ideig minden gyanúsan könnyű volt, egészen addig, amíg Sarah csődbe nem ment és az állam elvette tőle Dinát, akit később anya és Kinga fogadtak örökbe.

- Válunk - mutatta fel szomorúan a sorsukat jelző kártyát Alex.

- Ne már - görbült lefelé Ben szája sarka -, de akkor én viszem a két kocsit, mert én keresek többet.

- Mindig ezzel jössz - forgatta a szemét. - Mindig csak a pénz, pénz!

Aztán mi jöttünk, én pedig félve húztam fel a következő kártyát.

- Házasság - mutattam körbe boldogan, hogy mindenki lássa. - Sajnálom Oli, de ki kell költöznöd.

- Tessék? Ez nem fair!

- Nálam megüresedett egy hely - mondta Alex és a bátyámnak ennyi kellett, már fel is kapta a játék pénzét és a szőke mellett ült.

- Halál - húzta el apa a száját. - De legalább azt írja, hogy szép temetésem volt.

- És azt nem írja, hogy minden hátralévő pénzedet a házastársadra hagytad? - nézett rá Zoli apára, én pedig ugyanazt a ravasz fényt láttam megcsillanni a szemében, amit a fiáéban is szoktam.

- Nem vagytok ti véletlenül rokonok egy bizonyos emberrel? - nevettem el magam és Wins oldalába böktem, mire az említett közelebb húzott magához és viszonozta az oldalba bökést.

- Ezt már megbeszéltük - forgatta a szemét Sarah -, naponta csak egyszer üthetitek meg a cukiságfaktor legtetejét, de hogy ha ilyen korán elhasználtátok, nem tudom mi lesz veletek estig.

- Inkább a játékra koncentráljunk - préselte ki fogai mögül anya, mire sokatmondó pillantást vettetünk a fiúval. 

                                                                                                  *

A játékot természetesen Oli és Alex nyerte, mint mindig. Anya és Kinga csődbe mentek, Dina és Ben autóbalesetben meghaltak, én pedig kómába estem. Három és fél óráig tartott a játék, nekünk pedig kellőképpen elegünk lett egymásból a végére.