Az a bizonyos nyár

23. rész

- Nem érdekes - legyintettem.

- Titkolózz csak nyugodtan - játszotta a sértettet - én bezzeg nem ezt teszem.

- Tényleg nem - szólt vissza Wins. - Te egy nyitott könyv vagy számunkra. Minden értelemben... - főleg a reggeli akció után - kacsintott, mire hangosan felnevettem. Sarah és Oli gyilkos tekintettel meredtek ránk, mi pedig álltuk a tekintetüket.

Később hála istennek a hangulat jobb lett, és este - mikor már Ben is felébredt nagy nehezen - elhatároztuk, hogy egy "padlásos estét" csapunk, ami mindig is Hanna kedvence volt. Szokásosan körbe ültünk és vártuk, hogy mindenki megérkezzen és elkezdhessük a játékot.

- Hol a bánatba vannak már? - Türelmetlenkedett Sarah, aki Dina és Ben között ült.

- Megjöttünk, nem kell aggódni - jelent meg Alex, háta mögött Winsszel, aki abban a kék pólóban volt, mint amiben a múltkori buliban is, és ami rajtam is volt az azt követő reggelen. Ijedten a bátyám felé pillantottam, akinek szemei tágra nyíltak. Ezt látván Wins tekintete érdeklődőn cikázott a tekintete kettőnk között, még el nem érkezett a megvilágosodás pillanata, és kerülve Oli tekintetét leült mellém.

- Mi az Oli, úgy nézel, mintha szellemet láttál volna - nézett a bátyámra Ben. Az előbb kérdezett arcvonásai megkeményedtek, szemei összeszűkültek.

- Rosszabb - szűrte ki fogai közül. Ajkaimat harapdáltam, karjaimmal pedig magam mellett támasztottam meg magam. Egy ujjat éreztem, ami lágyan simított végig az alkaromon, amitől megnyugodtam. A bátyám tekintete szikrákat szórt, de végignézve a többiek addigi értetlen arckifejezésén, Wins akciójának köszönhetően nekik is leesett a tantusz. A kínos csendet Dina törte meg:

- Ben - nézett a teljesen lesokkolt fiú felé, aki majdnem az egyetlen volt a társaságban, aki nem tudott rólunk - felelsz vagy mersz?

- Felelek - zökkent ki addigi gondolatmenetéből.

- Mi van azzal a csajjal? - Húzogatta a szemöldökét.

- Lekoppintott - felelt leverten a kérdésre - azt mondta, hogy ő nem tudna távkapcsolatban élni - forgatta meg a szemét.

- Majd legközelebb szerencséd lesz - veregette meg a vállát Alex - érzem.

- Wins - emelte bátyjára a tekintetét - felelsz vagy mersz?

- Felelek - mondta ki félve.

- Mióta? - Tette fel kíváncsian a kérdést.

- Mit mióta? - Értetlenkedett.

- Ne játszátok már a hülyét - szólalt meg Sarah - már vége a kis játékotoknak.

- A buli óta - sóhajtott Wins.

- A három héttel ezelőtti buli óta? - Akadt ki Oli.

- Volt ott egy srác, aki elkezdett fogdosni - emlékeztem vissza fájdalmasan - és ki tudja, mit csinált volna, ha nem tudok szabadulni tőle. Mikor Wins meghallotta a történteket akkorát húzott be neki, hogy földre esett.

- Az én bátyámról van szó? - Hitetlenkedett Ben - megütött valakit?

- Én is ugyanezt mondtam - pacsizott le a két vörös egymással. Oldalra pillantva láttam, hogy a bátyám addigi kemény vonásai megenyhültek és csak meredt maga elé.

- Ha jól értem, én vagyok az egyetlen, aki soha nem szegte meg az egyezséget, egyszer sem - mosolygott diadalittasan Ben, mire Alex felháborodva kérte ki magának, hogy még ő sem szegte meg egyszer sem, és biztosított róla mindenkit, hogy nem is fogja. Ezt természetesen senki nem bírta ki hangos röhögés nélkül. Jókedvünket a telefonom csörgése zavarta meg: Anya hívott facetime-on.

- Sziasztok - köszöntünk egyszerre a kamerába, elnyújtva az o-betűt.

- Sziasztok - ismételték meg a szüleim a gesztust. - Nagy hírünk van - szólalt meg Apa - július huszonharmadikán megyünk Horvátországba, Zoliék nyaralójába.

- Nem úgy volt, hogy csak augusztusban értek haza? - Zavarodott össze a bátyám.

- Úgy volt, - replikázott Anya - de beszéltünk a többiekkel, milyen jó lenne elmenni valahova közösen, ezért egy hét múlva hazamegyünk, hogy utána tudjunk indulni.

- Végre, már megöl itt az unalom - lelkendezett Oli. Még néhány percig beszéltünk, aztán leraktuk a telefont és folytattuk a játékot.

- Dínó, felelsz vagy mersz? - Nézett Wins a szőke lányra.

- Merek - jelentette ki határozottan.

- Csókold meg Bent - mondta ravaszan.

- Miért? - Vonta fel a szemöldökét.

- Mert így nem marad senki, aki ne szegte volna meg azt a hülye egyezséget - magyarázta.

- Ebben van logika, így kvittek leszünk - Bólogatott Oli, Dina és Ben pedig kelletlenül bár, de megtették, majd szinte undorodva váltak el egymástól. A kéz, ami eddig a kezemet simogatta, összekulcsolta őket egymással. Egymásra néztünk, majd elpirultam, még soha nem csinált ilyet, legalábbis mások előtt nem, és a tudat, hogy ezt tette, a szívemet eszeveszett tempójú dobogásra késztette és egész testemben szétáradt az a bizonyos melegség. Még soha nem éreztem ilyet azelőtt, ezért teljesen értetlenül álltam a dologhoz, pedig tudtam mi az, csak nem akartam, talán féltem nevén nevezni.

- Lil - nézett felém ördögien Dina. Tudtam, azt akarja, hogy kimondjam azt az egy kis szavacskát: merek, és valami eszméletlen kínos dolgot keljen csináljak.

- Felelek - Mondtam dacosan, mire a szőkeség diadalittasan elmosolyodott. Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen behúzott a csőbe a kis piszok - inkább merek, azt mondtam merek!

- Bocsi, de ha már kimondtad, azon nem változtathat semmi - biggyesztette le ajkát Dina kárörvendőn- na szóval, lefeküdtetek már? - Kérdésén teljesen ledöbbentem, már csak azért is, mert nem az ő előny volt a dolgok nevén nevezése. Olyan vörös lettem, mint Sarah haja, de ahogy láttam Wins is megilletődött.

- Hugi - kerekedett el Alex szája - ez egy kicsit túl indiszkrét volt szerintem.

- Eléggé, - bólogatott Sarah - de jobban érdekel a válasz, minthogy fennakadjunk. - Ez volt az a pont, mikor minden reményem elveszett és köpni, nyelni sem tudtam. Nem tudom, hogy a helyzet abszurditásán vagy feltételezésen voltam fennakadva, de nem valamiért nem voltam képes megszólalni.

- Nem. - Vettem mély levegőt kis hallgatás után - Nem tudom, miért olyan érdekes kérdés ez, de még nem.

- Még? - Hüledezett Oli - mi az, hogy még? Te az én drága kicsi húgom vagy...

- Olivér, ne legyél már álszent - ingattam a fejem.

- Ezt úgy mondod, mintha te nem feküdtél volna le a nővéremmel - szállt be Wins.

- De ő a nővéred - emelte fel mutatóujját - az azért más. Én soha nem feküdnék le a húgoddal.

- Esetleg, mert nincs is - szólalt meg Sarah hisztérikusan.

- Ti megint lefeküdtetek? - Szörnyülködött Ben - mik ki nem derülnek? A nővérem már másodszorra szegte meg az egyetlen dolgot, amire Dad valaha kérte, a bátyám meg egy liliomtipró - mosolygott elégedetten - én vagyok az egyetlen normális a családban.

- Zoli megtiltotta Sarahnak? - Kerekedett el Oli szeme - csak dacból csináltad, igaz? - Nézett fájdalmasan a vörös lányra. Látszott rajta, hogy tényleg bántja a dolog, és volt is abban valami, amit mondott. Sarah mindig is lázadni próbált a szülei akarata ellen, mikor tudatosan, mikor kevésbé, mindazok ellenére, hogy jóformán mindent megengedtek neki. A lány még mindig nem felelt semmit, hallgatott, mint a sír. A bátyám idegesen felpattant és elviharzott. Sarah szemében könnyek gyűltek, mi pedig csak ültünk ott, mint egy nagy rakás szerencsétlenség és azt sem tudtuk, mi tévők legyünk.