Az a bizonyos nyár

40. rész

 Hirtelen elkezdett görcsölni a hasam és ebből tudtam, hogy megjött. Reméltem, hogy nem lett olyan semmi, és kipattantam az ágyból, miközben csak Wins pólója volt rajtam.

- Mi a baj? - nézett rám ijedten. Nem válaszoltam, csak elkezdtem a bőröndbe keresgélni. Miután mindent megtaláltam, a fürdőszobába rohantam.

A szobába visszaérve tudtam, hogy életem valószínűleg egyik legkellemetlenebb beszélgetésébe lesz részem.

- Az, amire gondolok? - vonta fel a szemöldökét, de rajta is látszott, hogy meg volt illetődve.

- Az - bújtam be mellé az ágyba. - Most nagyon undorodsz tőlem, igaz?

- Hülye - húzott magához. - Ez egy tök természetes dolog és egyáltalán nem undorító, na jó, talán egy kicsit, de már láttalak undorítóbb dolgok közben is.

- Mire is gondolsz? - fordultam szembe vele.

- Mondjuk két éve nálunk, karácsonykor, amikor először rúgtál be és mindent összehánytál volna, ha nem vagyok ott és nem fogom a hajadat egy órán keresztül, amíg el nem aludtál a vécé felett.

- Erre emlékszem - mosolyodtam el -, bár nem teljesen.

- Meg is lepődnék, ha az egészre emlékeznél - puszilt homlokon. - Ott könyörögtél nekem, nehogy a szüleid megtudják, Olival vittünk fel a szobába. Amikor öt perccel később rád néztem, ott ültél az ágy szélén és sírtál, hogy milyen szörnyű ember vagy - nevetett fel, mire nekem kedvem lett volna megrúgdosni, de visszafogtam magam. - Azután majdnem odahánytál a szoba közepére, nekem meg nem jutott eszembe más, ezért felkaptalak és átvittelek a fürdőszobába. Egy óráig felváltva fogtam a hajad vagy simogattam a hátad, mire lenyugodtál és elaludtál, de mivel ekkorra már mindenki más aludt, a saját szobámba vittelek.

- Arra emlékszek, hogy reggel ott ébredtem, de nem tudtam, hogy hogy kerültem oda. Miért nem szekált ezzel soha senki?

- Mert a többiek úgy tudták, hogy végig ott aludtál Sarahval, amit el is hittek, hiszen a nővérem sem volt különösebben beszámítható azon az estén.

- Már akkor is hazudtál értem - néztem fel rá nevetve.

- Látod, egyszer elindulsz lefelé a lejtőn, nincs megállás a legaljáig.

Csendben ölelt magához, belőlem pedig kikívánkozott egy kérdés, bármennyire nem akartam véget vetni a békés csendnek.

- Szóval tényleg nem undorodsz tőlem?

- Lil soha, de soha nem fogok undorodni tőled. Szerinted elég annyi, hogy máshogy nézzek rád, mert megjött?

- Igazad van, hülyeség volt az egész - vontam meg a vállam. Jobban belegondolva igaza volt, de nem értettem, hogy tud rám ugyanúgy gondolni olyankor, amikor még én sem érzem magam jól a saját bőrömben, de elhittem neki, hogy ezt őt tényleg nem érdekli.

- Holnap lemegyünk a strandra - mondta, gondolom csak a téma elterelése miatt.

- Azt hallottam, hogy volt egy nő, aki úszott a tengerben, miközben megvolt neki, és amikor kicserélte volna a tampont, egy kiscápát talált a végében, mert azok a vérre mennek.

- Szóval neked is elmesélte Sarah - nevetett fel, de komoly arckifejezésemet látva, lefagyott arcáról a vigyor.

- De ugye csak ő találta ki? - néztem rá reménykedve, mire megvonta a vállát, én azonban ennyivel nem értem be, ugyanis felpattantam az ágyról, és a szomszédos hálószobába vettem az irányt. - Sarah? - bökdöstem az alvó vöröset.

- Mit akarsz? - kapcsolta fel ágya melletti asztalon lévő éjjeli lámpáját.

- Ugye nem tud beúszni oda egy cápa? - kérdeztem kétségbeesve.

- Miről beszész?

- Néhány éve mesélted, hogy ismersz egy nőt aki úszott a tengerbe és...

- Lili, hagyjál már, csak szivattalak - kapcsolta le a lámpát és hátat fordított nekem.

- Biztos? Még egy nagyon kicsi cápa sem tud...?

- Biztos, csak hagyjál már... Aludni akarok, hajnali kettő van...