Az a bizonyos nyár

19. rész

- Ki hív téged fél nyolckor? - Nézett rám kérdőn.

- Peti - néztem a képernyőre hitetlenkedve.

- Ki az a Peti? - Ráncolta a homlokát.

- Emlékszel, hogy még év közben meséltem, hogy volt egy srác, aki fűzött, de...

- De túl rámenős volt - szakított félbe - már emlékszem, add ide a telefont, majd én beszélek vele - kacsintott.

- Ne legyél bunkó - kérleltem.

- Szia szivi - szólt bele Peti - képzeld, felébredtem és rád gondoltam.

- Peti, sajnálattal közlöm - kezdte Wins hivatalos hangon - de amikor Lili felébredt, akkor rám gondolt.

- Ki vagy te? - Kérdezte utálatosan.

- A titkára - kacsintott, mire felnevettem - és azt szeretné, hogy békén hagyd őt az élete hátralévő részében, megértésedet köszönjük. Szia szivi! - Mondta, majd lerakta a telefont.

- Szóval, te vagy a titkárom - haraptam be az alsó ajkam - ez azt jelenti, hogy bármit megteszel nekem?

- Attól tartok - súgta a fülembe.

- Ugye most nem valami beteg munkahelyi pornó forgatásának a közepén vagyok? - Szólalt meg az ajtóban álló magas, szőke alak.

- Kopogni luxus, Dínó? - Vonta fel Wins a szemöldökét.

- Bocs, hogy reggel nyolckor egy szobába belépve nem arra számítok, hogy éppen akcióztok a dominával - forgatta a szemét. - Mellesleg jártatok lent?

- Sajnos - néztem rá.

- Hál' istennek nem - vigyorgott Wins.

- Nem tudom, mit is gondoljak az egészről - ült le az íróasztalom székére.

- Mármint arról, hogy megint megtörtént vagy arról, hogy miért történt meg? - Gondolkozott hangosan Wins.

- Én arról, hogy mi lenne, ha a szüleim megtudnák, hogy mi történt az imádott fehér műbőr-kanapéjukon - nevettem kínomban.

- Abba bele sem merek gondolni, Zoli mit tenne, ha megtudná, hogy Oli mit csinált a drága kislányával - vihogott Dina.

- Ne is mondd, az ő ártatlan hercegnőjével - forgatta a szemét Win.

- Most várhatunk órákat amíg ők felkelnek - emeltem tekintetem az ég felé.