Az a bizonyos nyár

50. rész

Hazaérve nem igazán szerettem volna beszélni senkivel, ezért csak felrongyoltam a szobámba, és az ágyamra leülve a fehér papírt kezdtem el olvasni.

Lil!

Már most hiányzol... fura, nem? Egész életemben ismertelek és mindig is a legjobb barátom voltál, de ez alatt a nyár alatt a részemmé váltál.

Biztos vagyok benne, hogy most a repülőn is egy idegesítő ember ül körülöttem, én meg csak azon gondolkozok, hogy te mit szólnál hozzá, ahogy a fura alakú bárányfelhőkhöz vagy éppen Sarah és Ben veszekedésén.

Menni fog ez nekünk. Mármint a távkapcsolat, hiszen ha belegondolsz, egész évben, amikor távol vagyunk egymástól, mindig beszélünk, és ez most sem lesz másképp.

Szeretlek, és meg tudjuk csinálni és alig várom már, hogy ne kelljen egymásnak ilyen hülye leveleket írogatni (amiben szerintem nagyon béna vagyok), hogy ne legyünk egymástól távol, és ígérem, hogy lesz ilyen is, de most ennek van itt az ideje...

Tudod mit? Ha már úgy érzed, hogy nem bírod tovább és elvesztél, gondolj erre a csodálatos nyárra vagy arra, hogy valahol - ha több száz kilométerrel arrébb is - van valaki, aki mindennél jobban szeret.

Mostmár be kéne fejezni ezt az ömlengést, mert te úgy sem vagy olyan romantikus, mint én, csak akartam, hogy tudd, hogy szeretlek, és hiszem, hogy együtt bármire képesek vagyunk.

-W