Az a bizonyos nyár

14. rész

- Csajos este? - Nézett ránk Sarah.

- Ki nem hagynám - állt fel Dina a székből.

- Rohanok - pattantam fel én is, majd a közös szobánk felé vettük az irányt, ahol leültünk és dobozos jégkrémet kezdtünk el enni.

- Szóval, a bátyám, mi? - Kacsintottam a vöröskére.

- Szóval, az öcsém, mi? - Kacsintott vissza rám.

- Miiiiiiii van? - Nézett elképedve Dina - te és Wins?

- Óóó, hogy te még nem tudtad? - tátotta el a száját Sarah.

- Neki sem mondtam volna el, ha nem nyit ránk...

- És most jártok? Vagy mik vagytok egyáltalán?

- Nem tudom, még nem volt alkalmunk megbeszélni.

- Egy házban éltek könyörgöm - fakadt ki Dina.

- És hogy kezdődött az egész? - Kérdezte Sarah.

- Hát a buliban volt az a szőke srác, akiről Ben is mesélt - nyeltem egy nagyot - elkezdett fogdosni, meg ilyenek, aztán Wins meg behúzott neki egyet.

- Az én öcsém? Megütött valakit? - Kérdezte hitetlenkedve Sarah.

- Aztán meg felmentünk a szobámba és...

- Ne meséld tovább - szakított félbe Dina - nem vagyok felkészülve a további részletek végighallgatására.

- Ne már Dínó... És, lefeküdtetek? - Vonta fel a szemöldökét Sarah.

- Nem.

- És azóta?

- Nem.

- És ha ma nem nyitok be megtettétek volna?

- Nem tudom. Vagyis ezt nem lehet így megmondani, nem tudom mi történt volna.

- Látszik rajta, hogy mennyire odáig van érted - mosolygott Dina.

- Tényleg? - Pirultam el.

- Mindig a közeledben akar lenni, mindig veled foglalkozik.

- Beszéljünk másról... Mit gondoltok Alexről?

- Én már tudtam - rántotta meg a vállát Dina.

- Én meglepődtem, de büszke vagyok rá, hogy elmondta - mosolygott Sarah.

- Én is - értettem egyet vele - bár még ki kell majd faggatni arról a srácról - vigyorogtam ravaszan.

- Majd holnap letámadjuk - mondta a szőkeség.

- Holnap... - halkultam el. Július 9. A nővérem születésnapja. Ez lett volna a tizenkilencedik.

- Vajon most milyen lenne? - Tette fel a kérdést Sarah.

- Valószínüleg az orvosi gólyatáborában lenne - töprengtem.

- Lenne egy idegesítő pasija - gyűltek a könnyek Dina szemébe - akit a fiúk utálnának.

- Már megverte volna Winstont, ha tudná, hogy mit csinált veled - nevetett Sarah. Hiába, én a nővéremet vesztettem el, ő a legjobb barátnőjét, amit elképzelni sem tudok, milyen érzés.

- És kiakadt volna Olira, hogy lefeküdtetek - nevettem én is - nem rád vagy mindkettőtökre, csak Olira.

- Kettőbe lenne fonva a haja és mindig, de mindig fagyit enne reggeli után. - Megcsörrent a telefonom. Anyuék hívtak facetime-on.

- Sziasztok - mosolyogtam a kamerába. - Mi van veletek?

- Itt vagyunk Kongóban, gondoltuk felhívunk titeket, veletek mizu? - Kérdezősködött apa.

- Beszélgetünk a lányokkal - fordítottam feléjük a telefont.

- Sziasztok - köszöntek bele egyszerre, mire a szüleim egy csomó kérdéssel rohamozták meg őket.

- A fiúkkal mi van? - Szólalt meg anya a question section után.

- Nem tudjuk, utoljára vacsinál láttuk őket. Tényleg, mikor jöttök haza?

- Elméletileg augusztus tizedikén. Na, nem fárasztunk tovább titeket, majd holnap beszélünk, sziasztok!

- Helló - köszöntünk megint egyszerre. Na jó, ez már kezd ijesztő lenni.

Az órámra néztem, ami fél tizenegyet mutatott.

- Szerintem én elmegyek fürdeni - indultam meg a fürdő felé.