Az a bizonyos nyár

27. rész

Az utóbbi egy hétben, mióta a szülők ittvannak, teljesen unalmas dolgokat csináltunk csak, még nem elérkezett az indulás előtti nap, mikor az anyukák egy emberként hülyültek meg, írtak listákat, pakoltak be és sorolták fel az eshetőségeket, milyen módokon lehet bajunk.

- Ti hány fürdőruhát visztek? - Kérdezte Sarah csomagolás közben.

- Egyet - mondta Dina egy vállrándítás kíséretében, aki természetesen már egy órája készen volt.

- Szerintem hármat - tettem csípőre a kezem - de lehet, hogy elrakom az ananászosat is a fehér bikini, a fekete feliratos kétrészes és a sárga egyrészes mellé.

-Tisztában vagytok vele, hogy nyolc napra és nem hónapra megyünk? - Nézett fel Wins a telefonjából.

- Végre valaki kimondta - forgatta a szemét Dina.

- Ezt ti nem érthetitek - legyintett Sarah. - Tényleg, elmondtátok már a szülőknek, hogy együtt vagytok? - Nézett felváltva az öccsére és rám.

- Halkabban, még meghallják - csitította nővérét.

- Szóval nem - vonta fel szemöldökét a vörös hajú lány - a nyaraláson is majd átsurrantok egymáshoz éjszaka meg ilyenek?

- Ezt terveztük - bólogatott Wins.

- Fúj - nézett ránk Dina - ezek ketten a titkolózásra élveznek.

- Elég furcsa perverzió, azt meg kell hagyni - értett egyet vele Sarah.

- Ez nem igaz - csóváltam a fejem.

- Egyáltalán nem - utánzott a barna fiú.

- Na jó - cipzárolta be a bőröndjét Sarah, majd megindult kifelé - hagyom kiélni a beteg fantáziáitokat.

- Ne hagyj itt velük - ment utána Dina. Alig tíz perc múlva már büszkén álltam a tele csomagom felett. A következő akadályba akkor ütköztem, mikor további öt percen keresztül próbáltam lezárni a bőröndöt.

- Ne segítsek? - Nevetett hangosan a fiú a szenvedésemet látva. Válaszul csak bólintottam - ülj rá - utasított, én pedig megtettem, mire jáci könnyedséggel behúzta a cipzárt. Még mindig a bőröndön ültem, miközben Wins előttem, arcunk maximum öt centire egymástól.

- Szeretlek - mosolyodtam el. Nem gyakran használtuk ezt a szót, de ez egy tökéletes alkalom volt rá.

- Szeretlek - hajolt közelebb hozzám - mindennél jobban - szinte ajkaimra súgta, mielőtt megcsókolt. Három egymást követő kopogást hallottunk az ajtón.

- Dina - mondtuk mindketten, mire az említett belépett a szobába. Az utóbbi napokban szokásává vált, mióta egyszer ránknyitott.

- Anyáék üzenik, hogy vigyük le az összes bőröndöt - forgatta meg a szemét.

*20 perccel később*

- Mindenki figyeljen! - Csapta össze a tenyereit Anna - indulás holnap reggel hatkor, aki nem lesz kész itthon hagyjuk.

- Reggel hat? - Kerekedtek el Alex szemei.

- Az nem is reggel, hajnal - szörnyülködött Dina.

- Mit vagytok úgy oda? Mi minden nap olyankor kelünk Olival, hogy futni mennyünk - nézett végig rajtuk Sarah karbatett kézzel.

- Futni, mi? - Súgta a fülembe Wins, ami nevetésre késztetett.