Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

25. fejezet

– Abban biztos vagyok. Számítok rád, Lan Zhan – kuncogott Wei Wuxian megvillantva nagy mosolyát.

Valójában mindketten tudták, hogy segítség nélkül is eljutna a szobáig. Lan Wangji azonban ezt nem hozta fel. Egyszerűen boldognak látszott, hogy a közelében van, akárcsak Wei Wuxian az övében.

Lan Zhan egyik karját a dereka köré fonta, s Wei Ying ugyanezt tette a férfival.

– Nem pont erre gondoltam, de így is megfelel – mormogta az orra alatt.

Lan Zhan felvonta az egyik szemöldökét, amire ő egy halk nevetéssel reagált.

A szantálfa megnyugtató illata eltompította a külvilágot, míg a gyengén kivilágított lépcsőn felmentek egymásba kapaszkodva.

Wei Wuxian arcizmai már fájtak jókedvében, miközben lopva Lan Wangjira pillantgatott, míg megérkeztek a kivett szobához. Belépve egy ablak előtti kisasztal látványa fogadta őket.

Szórakozottan engedte el a férfit, s gyorsan világosságot csinált a szobában, majd a tompa fényben hátrafordult hozzá.

– Hé, Lan Zhan? Nem akarsz most Császár Mosolyát inni? – lógatta meg a kezében lévő korsót, majd előkerített két pohárt, s leült az asztalhoz.

Az ablakból a város egyik csendes utcájára lehetett látni, amit egyedül a hold és az égen fénylő első csillagok világítottak meg.

– Rendben – válaszolta Lan Wangji, bár nem indult meg. Wei Yinget és az asztalon lévő korsót bámulta.

Mennyi ideig akart ott állni? Csodálta a szállásukat... vagy őt?

– Miért várakoztatsz, Lan Zhan?

Most bánod, hogy beleegyeztél az ivászatba? Kivételesen nem gondolta át a válaszát? Lan Wangji az a típus volt, aki gondolkodott, mielőtt megszólalt.

Lan Wangji végül leült az ablak másik oldalán Wei Wuxiannel szemben.

Wei Ying öntött az alkoholból a másik férfinak szánt pohárba, amit Lan Wangji készségesen elvett, s egyben megitta az egész tartalmát.

– Hogy ízlik? – kérdezte Wei Wuxian vigyorogva.

Lan Wangji kiütötte magát, mikor halkan koppant a feje az asztalon. Süllyedő érzés járta át Wei Ying mellkasát. Ugye nem ártott Lan Wangjinak? Létezik, hogy ennyire rosszul bírta az italt? Nem adott neki sokat.

Wei Wuxian azonnal Lan Wangji oldalán termett. Letérdelt mellé, s megrázta a vállát.

– Hé, Lan Zhan, ébredj fel, ne itt aludj – noszogatta Wei Ying, majd mozdulatlan maradt, mikor Lan Wangji megmoccant.

A férfi lassan felemelte a fejét az asztaltól, a szemeiből hiányzott a szokásos tudatosság. Különösen nézett végig Wei Yingen.

Ötlete nem volt, mi járt a másik fejében. Haragudott rá, hogy miatta alkoholt ivott, vagy más volt az oka?

– Wei Ying hülye – motyogta Lan Wangji rápillantva, majd az ablak felé fordította a fejét az éjszakába bámulva.

Ez minden, amit mondani tudsz, Lan Zhan?

Mellesleg ez honnan jött? Komolyan, ezek az első szavai hozzá a részegségében? Wei Wuxian lemaradt valamiről? Az tény, hogy ivott, de nem annyit, hogy gondot okozzon a memóriájában. Lan Zhan belső világáról lemaradhatott. Fogalma sem volt, konkrétan mi zajlik le Lan Wangjin belül.

Vajon most kívánkoznak ki a belső frusztrációi vele kapcsolatban?

– Mivel érdemeltem ki ezt a hangnemet... Segítek neked, erre ezt kapom – sóhajtotta Wei Wuxian megadóan. – Most haragszol?

Lan Wangji megrázta a fejét.

– Nem veszed észre... – mondta halkan Lan Wangji.

Ezúttal mi kerülte el a figyelmét? Csaknem az érzéseire gondolt? Vagy volt valami más?

– Mit? – kérdezte Wei Wuxian, s meghúzta Lan Wangji ruhaujját, hogy felé nézzen.

Wei Wuxian elvesztette a fonalat, mi volt Lan Wangjival.

– Sem engem, sem az érzéseimet, másokra meg ránézel...

Végül Lan Wangji arccal felé fordult, a fülei vörösek voltak, miközben Wei Yingre tekintett mindig el-elnézve tőle, mintha nem bírná magán elviselni Wei Wuxian szórakozott pillantását.

Wei Wuxian visszafojtott egy nevetést. Úgy hangzott, mintha duzzogna Lan Wangji. Nem volt él a szavaiban, sem neheztelés, sem vádló hangnem, inkább úgy tűnt, csak ki akarta adni magából azt a néhány kesze-kusza gondolatot.

Vajon ez részeg Lan Zhan féltékeny panaszkodása, vagy józanul is így gondolta? Mert akkor tennie kell majd valamit. Nem akart félreértéseket. Wei Wuxiannek hasogatott a feje.

Amikor napközben a várost járták, mindössze lányok kezében lévő édességet, a tanghulut nézte. Azon volt még fennakadva a ködös fejében?

Mindenesetre, meg akarta nyugtatni Lan Zhant. Vagyis inkább tisztázni a dolgot.

– Hogyan is tudnék másokra nézni, amikor itt vagy előttem, Lan Zhan? – felelte Wei Ying, majd megsimogatta finoman Lan Wangji hátát.

Nevetséges volt, hogy miközben Wei Wuxian szinte minden egyes pillanatát Lan Wangji töltötte ki a fejében, az ifjú Lannak elkerülte a figyelmét. Pedig Lan Zhan ennél okosabb volt.

– De nem mindig – mormogta, majd kiegyenesedve ült a görnyedt testtartásából.

Most kötekszik vele? Wei Ying elmosolyodott ezen a kissé morcos Lan Zhanon. Ha ilyen rossz hatással van rá az alkohol, lehet távol fogja tartani attól. Sőt iszik helyette is.

– Amikor nem rád nézek, olyankor pedig a fejemben jársz – vágta rá Wei Wuxian, s Lan Zhant a vállánál maga felé fordította. Így már szemben ültek egymással.

Ha Lan Wangji tudná, mit tesz vele a szimpla létezése... Talán Lan Zhan is hasonlóan vélekedett, ahogy egymást bámulták. Lan Wangji meg törte meg végül a halvány fényű szoba csendjét.

– Flörtölsz velem, Wei Ying?

Wei Wuxian majdnem hátraesett a döbbenettől. Lan Wangji mióta ejt ki a száján ilyen kérdést, pláne olyan monoton hangon, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne? Ráadásul ez csak most tűnt fel neki? Még a flörtölés szó is furán csengett Lan Zhan ajkaiból.

Wei Wuxian megdörzsölte a szemeit, s egy halk sóhajt engedett ki.

Ah, részeg Lan Zhan nem egyszerű eset.

– Igen – húzta a száját egy széles mosolyra.

Ez volt a legegyszerűbb válasz, nem?

A játékos viselkedése a kezdetek óta jelen volt, mikor Lan Wangjival beszélt. Maga sem tudta őszintén, mi flörtölés nála és mi nem. Azonban Lan Zhan boldog volt a válasza miatt. Gyengédnek hatott az arckifejezése. Különösen sokáig el tudta volna nézni az előtte ülő elégedett Lan Wangjit. Ez melegséggel töltötte el belül.

– Mm.

Lan Wangji szája széle felfele görbült. Helyeslőnek hatott a hümmögése, mintha azt akarta volna üzenni, hogy jóváhagyja Wei Wuxian flörtölését.

Az arany szempár végigmérte Wei Yinget, majd az arcán állapodott meg. Úgy nézett ki, mint aki belül egy hatalmas döntést hozott meg.

– Én is flörtölni fogok veled – mondta Lan Wangji mély hangjában komolysággal.

Wei Wuxian köpni-nyelni nem tudott. Jól hallotta Lan Zhant? Azon sem lepődött volna, ha a képzelete játszott volna vele. Ráadásul miért a legkifejezéstelenebb arccal jelenti ezt ki...? Egyáltalán tudta, hogy mit beszél? Emlékezni fog arra, amit részegen tesz és mond?

– Ezt hogy érted, Lan Zhan?