Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

18. fejezet

Másnap Wei Ying újult erővel indult neki a napnak, amint kikelt az ágyából.

Lan Qiren óráin ülve, Jiang Chenggel való beszélgetése és Lan Zhan járt a fejében. Jiang Cheng meg sem lepődött, hogy Lan Wangji iránt többet érzett, mint azt eredetileg gondolta. Mármint a kezdetektől fogva volt egy nyilvánvaló érdeklődése Lan Wangji felé, mégis a shidije egész jól fogadta. Ezek szerint Jiang Cheng előbb tudta, hogy érdeklődik Lan Zhan iránta, mint ő saját maga? És még csak nem is sokkolta, hogy egy férfihez fűzik gyengéd érzelmek a szívét. Mi lesz még a jövőben ezek után?

Lan Qirent fél füllel végighallgatva, lassan eljött a délután, avagy az ő és Lan Zhan kiruccanása.

A Felhők Védelme kijáratánál kilépve, Wei Wuxian és Lan Wangji útnak indultak Gusu városa felé.

**

Gusu városa nem volt a legegyedibb hely. Egyszerű emeletes épületek voltak az út mindkét oldalon többnyire a sötétbarna és szürke színben, küllemében semmi különös nem volt, ami kiemelte volna bármelyiket nemes egyszerűségéből. Jó pár fogadó sorakozott különféle árusokkal és teaházakkal többek között.

Beérve a városba Wei Wuxian szorosan Lan Wangji mellett sétált, mikor egy kisebb embertömeg között mentek át. Mielőtt akaratlanul elválhattak volna, Lan Wangji erős karja megtalálta Wei Ying derekát, s közelebb húzta magához.

Wei Wuxian Lan Zhanra vigyorgott, szürke szemeiben elismeréssel. Elég lett volna, ha a kezét megfogja, ám Wei Ying így sem panaszkodott, hiszen ez egy igencsak jó módja volt, hogy ne veszítsék el egymást.

Látom, mit csinálsz, Lan Zhan! Nem akarsz megválni tőlem, milyen szégyentelen tőled! Persze Wei Ying sem akart tőle megválni.

- Jól nézz körül, mik a legjobb helyek, Lan Zhan. Meg figyelek én is. Képzeld el, mintha a szerelmeddel lennél - mondta Wei Wuxian, s örömködött belül Lan Zhan közelségében annak a tudatában, hogy nem elérhetetlen számára a másik. Többet nem kellett frusztrálnia magát amiatt, hogy egy nap Lan Zhan egy lánnyal össze fog jönni, és a jelenlegi barátságuk befellegzik. Valójában azt nem bánná, ha a barátságuknak vége lenne, amíg az kettőjük párkapcsolatában végződik.

Lan Wangji keze a derekán forrónak, a karja pedig a háta mögött védelmezően hatott.

Ő és Lan Zhan mondhatni terepszemlén voltak, hova vigye el Lan Wangji a "kisasszonyt". Wei Wuxian kíváncsi volt, mennyire vette komolyan ezt Lan Zhan abból a szempontból, hogy Wei Yingtől akar-e tanulni útmutatás gyanánt, és a jövőben ismét elhozni Wei Wuxiant, ahol valóban Lan Wangji viszi el ide-oda Gusuban. Amennyire átjött Wei Yingnek, Lan Wangji sem ismeri ki magát a város jó helyeiben. Nem lett volna meglepő.

- Mm - hümmögte egyetértően Lan Wangji, szemeivel pedig őt fürkészte elgondolkodva.

Wei Yingnek új értelmet nyert Lan Zhan nézése. Eddig sosem tulajdonított jelentőséget neki, hiszen az normális volt, hogy az emberek egymásra pillantottak. Az azonban nem volt mindegy, hogyan és mennyiszer. Másokhoz képest Lan Wangji tényleg másképp tekintett rá, mint mások. Senkinek sem volt olyan átható pillantásam, mint Lan Zhannak.

Mialatt elmélkedett a csendes sétájuk közben, Wei Yingnek az emberek között megkapta a szemét egy édesség. A tanghulu volt az. Nagyjából velük egykorú kisasszonyok ették az a pálcikáról a cukrozott édességet mosolygó arccal cseverészve, nevetve egy padon ülve az egyik fogadó előtt.

Lan Zhannal nekünk is venni kéne tanghulut, futott át Wei Ying fején.

Wei Ying gyéren ismerte a várost eltekintve attól, honnan szerezhet Császár Mosolyát. Sosem derítette fel igazán vagy tapasztalta meg az ínyencségeit, próbálta ki a teaházait és a többi helyet. Nem azokért volt itt azonban most sem, hanem Lan Wangji miatt. Ami számított neki, hogy együtt jól teljen a nap. Tenni akart róla, hogy érezteti Lan Zhannal óvatosan, hogy érdeklődik iránta, de közben el sem sietve azt. Nem ijesztheti el Lan Wangjit a hirtelen jött érdeklődésével, nem?

Wei Wuxian egy figyelmeztető szorítást érzett a csuklóján. Meglepetten kapta el a tekintetét a lányokról, s Lan Wangji ítélkező pillantásával találkozott.

- Miért bámultad őket, Wei Ying? - kérdezte Lan Wangji, a gyaloglás közben közelebb húzódva Wei Yinghez, mintha attól félne, hogy az egyik kisasszony hirtelen elragadja tőle.

Tán szeretnéd, hogy téged nézzelek, mint azt sokszor tettem a könyvtárban, mikor büntetésből másolnom kellett volna, mégis inkább téged bámultalak sokszor?

Féltékeny vagy, Lan Zhan?, kuncogott Wei Ying belül.

Tudomása szerint sosem látta vagy hallotta féltékenynek Lan Wangjit, sőt feltételezni nem merte volna, hogy képes azt érezni. Ennek ellenére az él és a sértettség egy különös keverékét tükrözte a hanghordozása.

- Mi az, Lan Zhan? Hiányoltad, hogy nem rád figyelek? - húzta meg Wei Wuxian incselkedve Lan Zhan kezének a ruhaujját, amelyik Wei Ying derekán nyugodott.

Végre Lan Wangji megtudja, Wei Ying mit érzett, amikor a múltban ignorálta a könyvtárban a büntetése ideje alatt.

- Nem! - vágta rá Lan Wangji vöröslő fülekkel, s elengedte Wei Wuxiant, ahogy elhúzódott tőle, nem merve találkozni Wei Ying tekintetével.

Nehéz lett volna Lan Zhannak igennel válaszolni?

Lan Wangji néhány lépést tett, hogy a forgalmas utca egy szélére menjen az egyik épület elé. Wei Wuxian követte, és megállt előtte. Vajon Lan Zhannak az igazság fájt, telibe talált azzal, hogy féltékenynek nevezte? Esetleg Wei Ying flörtölése volt sok neki? Fogalma sem volt, mi járt Lan Zhan fejében, hogy így reagált.

- Ah, Lan Zhan, ha a Felhők Védelmében lennénk, mondanám, hogy tilos hazudni, viszont nem ott vagyunk, ezért nem cukkolak most vele, hogy nem hiányolod magadon a figyelmem - bökte meg Wei Wuxian Lan Zhan vállát elé állva, majd odahajolt egy pillanat alatt hozzá, tenyereit megtámasztva a széles vállain, és a fülébe suttogta incselkedve: - De mindketten tudjuk, hogy ez hazugság.

Lan Wangji vállai megremegtek a kezei alatt.

Wei Wuxian azonnal visszahajolt, s visszalépett, kényelmes távolságot teremtve kettőjük között a legnagyobb természetességgel. Mindössze Lan Zhan jellegzetes szantálfa aromája maradt meg az orrában, mint bizonyíték, hogy közel került Lan Wangjihoz.

- Wei Ying miért mondasz ilyeneket… - motyogta Lan Wangji, kezével eltakarva félig az arcát, majd leengedte maga mellé.

Az ifjú Lan úgy nézett ki, mint aki fellángolt az érintése alatt. Próbálta leplezni a zavarát, kezeit maga mögé kulcsolva, mintha Wei Wuxian szégyentelen viselkedése lett volna rá befolyással. De immár ezt Wei Ying jobban tudta. Nagyon is tetszett Lan Zhannak, amit tett, különben már rég rákiáltott volna bosszúsan.

Fogas mosollyal pillantott Lan Wangjira, aki azt döbbent arccal viszonozta, résnyire nyitott szájjal, mint akinek olyan tempóval kalapált a szíve, hogy az orron keresztül való lélegzés már nem volt elég. Talán még a szavakat is kereste, akár a tipikus sértéseket Wei Ying szégyentelenségére vonatkozóan, de nem találta őket.

- Lan Zhan nem kell így viselkedni. Ha az én jelenlétem így megvisel, mi lesz veled majd a csábító rejtélyes kisasszonyoddal? Ő is biztos fog olyanokat mondani, amik zavarba fognak hozni - jegyezte meg Wei Wuxian csalafintán vállat vonva.

Wei Wuxian tudta, ő az állítólagos kisasszony. Ha Lan Zhannal valóban egymásra találnak és megvallják az érzelmeiket, Lan Wangji jobban teszi, hogy ha felkészül arra már most, az ő szégyentelensége nem ismer határokat.