Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

20. fejezet

Lan Zhan, te megpróbáltad valaha elrejteni igazán, hogy kedvelsz engem?, töprengett el Wei Wuxian.

Lan Wangji némán meredt a másik ujjai között tartott csuklójára, száján egy apránként szélesedő mosoly kezdett megjelenni. Ennek ellenére nem kerülte el Wei Ying figyelmét az ifjú Lan hezitálása. Megszokott volt, hogy nem vágja rá a választ csak úgy bármire, vagy akár egy hümmögést, bólintást egy kérdésre. Úgy nézett ki azonban most, mint aki fontolgatja, mit feleljen, hogy nehogy többet mondjon annál, mint amennyit szeretne.

– Nem bánom – válaszolta Lan Zhan halkan, mégis a hangjának mélysége Wei Ying füleiben visszhangzott.

Wei Wuxian érezte, ahogy lassan az arcába szökik a pír. Valódi idiótának érezte magát, ami kezdett szokásává válni az utóbbi időben. Mennyi mindent szalaszthatott el Lan Zhanból amiatt, hogy az ő fejében egy nem létező kisasszony élt, amikor a másik férfi szerelmi életéről volt szó?

– Hahaha, ezt bóknak veszem, Lan úrfi! Ez azt jelenti, hogy nem szégyellsz és nem tagadnál le – felelte Wei Wuxian, s elengedte Lan Wangji csuklóját. Bár nem láthatta, Lan Zhanon csalódottság villant át a szabadságára.

– Mm, természetesen nem – rázta meg Lan Wangji a fejét, s kihúzta magát.

Ezt felemelő érzés volt hallani Wei Yingnek. Az első találkozásuk során nem tett rá pozitív benyomást, és sokáig úgy nézett ki, nem szívleli. Ha akkoriban viccelődik hasonlóval, minden bizonnyal letagadta volna, amin csak nevetett volna. Most is komolytalan volt, de közben a viccelődése őszinte kíváncsiságot rejtett, hogy felfedje Lan Zhan véleményét.

Wei Wuxian beletúrt a hajába, elfordulva a férfitól.

– Jól érzed magad, Wei Ying? – érintette meg a mellette ülő homlokát a puha hajtincseit súrolva, majd visszafordította maga felé Wei Wuxian fejét, így ismét egymással szembefordulva ültek.

Wei Ying a lélegzetét visszatartotta, ahogy tekintetük ismét találkozott. Bukfencezett egyet a gyomra. Lan Zhan forró tenyere nagy súlyként nehezedett a homlokára, hiába volt tisztában vele, Lan Wangji nem fogja megtudni a szíve legmélyebb gondolatait és érzéseit, amit iránta táplált.

A homlokáról az arca két oldalára helyezte a kezeit.

– Kicsit meleg vagy – jegyezte meg Lan Wangji rövid gondolkodás után őt bámulva. Lan Wangji pillantásában csodálat tükröződött vissza, mintha Wei Wuxian arcvonásai a legszemkápráztatóbb látványt nyújtották volna számára, ami bármikor eltűnhet.

Mikor ilyeneket csinálsz, csodálkozol, Lan Zhan? Illik egyáltalán a Lan klánban megérinteni csak úgy a másik arcát? Vajon Wei Wuxian rossz hatást gyakorolt Lan Wangjira, hogy többé nem viselkedik olyan visszafogottan, mint korábban? Az egy dolog volt, hogy Wei Yingtől tűrte, sőt készségesen fogadta a fizikai kontaktust, mégis szokatlannak tartotta, amikor Lan Zhan kezdeményezte, hiába nem ez volt az első alkalom. Landolt már a keze a derekán, az állán, egymás kezét is fogták…

Wei Wuxian megszorította a saját lábait, hogy fel ne pattanjon kirobbanó érzelmeitől, amiket Lan Zhan időről időre egyre erősebben kiváltott belőle.

Megköszörülte a torkát, mikor már kicsit idiótának érezte magát, hogy Lan Zhan kezei az arcát melegítik, mintha ott felejtette volna őket.

Lan Wangji pislogott egyet.

Wei Ying érezte, hogy a szemei ajkain időztek utoljára, majd azonnal elhúzódott mellőle, fülei pedig forró vöröslő színre váltottak. Ivott egyet az előtte lévő teából, mindenre figyelve Wei Ying kivételével. Lan Wangjin a szégyen jelent meg zavarbaejtettséggel párosítva, mint aki attól félt, hogy öntudatlanul összeérinti az ajkaikat, miközben bizonytalan, milyen fogadtatásban részesülne a csók.