Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

12. fejezet

- Igazából a lényeg annyi, hogy kultúráltan, illendőséggel add át a virágot. Ne csak a másik kezébe nyomd gyorsan, vagy az arcába dobd, akármilyen zavarban is vagy.

Legalábbis Wei Wuxian így csinálná. Ha rendkívül merész és szégyentelen kedvében lenne, akkor a fogai közé venné az orchideát és a fejét a meghódítandó illető felé billentené, hogy a szájából vegye ki a virágot.

Azonban az lehet túl vad elképzelés volt. Határozottan nem illett volna Lan Zhanhoz, és nem lett volna helyénvaló sem az ismerkedés elején, hacsak nem laza, esetleg könnyen kapható típusú volt a lány. Wei Wuxian azt nem nézte ki Lan Zhanból, hogy az ízlése az olyanok felé hajlana. Habár ki tudta, hogy Lan Zhan sármja mit hozna ki hosszútávon a kiszemeltjéből? Ennek dacára Wei Wuxian nem akart extrém szituációkkal számolni az egyszerűség kedvéért.

- Mm.

- Nemcsak az átadásra, de az arckifejezésedre is ügyelj, nehogy azt sugalld, hogy nyűg neked az egész, vagy hogy viccből csinálod. Tehát van kérdésed, Lan Zhan? - vigyorgott Wei Ying a lábain billegve.

Lan Wangji arca nem volt olyan kifejezéstelen, mint azt szerette hangoztatni. Mindössze oda kellett figyelni rá. Azonban arra nem volt mindenki képes, könnyen félreérthette Lan Zhant a mimikája vagy annak hiánya alapján. Ebből kifolyólag észben kellett tartania, hogy Lan Wangjinak óvatosnak kellett lenni. Nem akarhatta senki sem, hogy rossz ötlete támadjon a rejtélyes kisasszonynak és tévesen értelmezze a viselkedését. 

- Nincs. Akkor kapok tőled virágot, Wei Ying? - kérdezte Lan Wangji monoton hangon, ami inkább megjátszottnak tűnt, mintsem természetesnek.

Wei Wuxian fogadni mert rá, hogy Lan Wangjit várakozás fogta el, ahogy éppen felderült a tekintete. Bizonyára leplezni akarta, hogy lelkes azért, hogy gyakorlatilag a Lan klán, tehát a saját virágját megkapja. Vagy a lecke tetszett neki. Wei Wuxian nem lehetett biztos, melyik volt a valóság.

- Érezd magad megtisztelve, Lan Zhan. Mint mondtam korábban, virágot nem adtam gyerekkorom óta másnak. Örülök, hogy neked adhatok egyet.

Még ha nem is igazi az egész, gondolta némi keserűséggel Wei Wuxian.

Lan Wangji felállt és Wei Wuxian elé sétált. Wei Ying tett egy lépést, és a virágot lassan nyújtotta a másik fele, tekintetével megtalálva Lan Zhanét. Wei Wuxian szíve zakatolni kezdett lassacskán, amikor Lan Wangji közelségébe került. A szája szélén egy mosoly táncolt, ahogy Lan Wangji mellkasa előtt megtartotta a virágot.

- Vedd el, Lan Zhan - biccentett Wei Ying a virág felé.

Wei Ying szantálfa illatát érezte, ami kezdett a mindennapjai részévé válni Lan Zhan közelében, vagy csak az orra lett érzékenyebb Lan Wangji különleges illatára.

- Mm - bólintott Lan Wangji, de nem nyúlt a virágért. Szemei sosem hagyták el Wei Ying arcát.

- Mi történt? Elmerültél a szép szemeimben? - villantott Wei Wuxian egy fogas vigyort ignorálva a mellkasában a dübörgést.

Nem tudta hová tenni, mikor Lan Wangji némán bámult rá. Vajon a szerelmét képzelte most a helyében? Vagy azt, hogyan vitelezhetné ki legjobban a virágadást, mintha annyira nagy dolog lenne?

- Mm - hümmögte Lan Wangji lágyan, s elvette az elé tartott virágot.

- Hahaha, ez jó volt. Ha a szerelmednek is hasonlókat mondasz, nyert ügyed lesz nála - veregette meg Wei Ying Lan Wangji vállát.

- Remélem, valóban úgy lesz.

- Én tudom, bízz bennem, Lan Zhan.

Annak ellenére, hogy Lan Wangji nem volt egy népszerű személy, ami a társaságát illette, mégis megvolt a maga bája a jellemének. Wei Wuxian őszintén hitt benne, hogy akinél Lan Zhan kezdeményez, az kétségtelenül beleszeret Lan Wangjiba. Hiszen Wei Ying is hamar megkedvelte.