Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

17. fejezet

Jiang Cheng, nem kell ennyire nyersnek lenni!

- Nem. Az tagadhatatlan, hogy imádok Lan Zhannal lenni. De nem célozgattam neki… Mármint voltak alkalmak, amikor irigykedtem a kisasszonyra, hogy milyen szerencsés, Lan Zhan milyen nagy odaadással szereti.

A szíve mélyén vágyott rá, hogy Lan Wangji érdeklődjön iránta. Nem mint barát, hanem mint szerető. Wei Wuxian szerelmes volt Lan Zhanba.

Az igaz, hogy Lan Wangji hajlamos volt barátságon túlmenő viselkedést tanúsítani. Azt szokatlannak is találta. Többet sem akart belelátni azonban, hiszen Lan Zhan miért szeretné őt szerelemből? Még ha Lan Wangji el is volt vele, nem egy szabálykövető, szorgalmas, erkölcsös személy volt, míg Lan Zhan igen.

Amikor megpróbálta elképzelni, hogy vajon milyen valakit szerethet Lan Wangji, nem egy olyasvalakit képzelt el jellemileg, mint ő. Pláne nem egy szégyentelent. Meg fel sem merült benne, hogy Lan Wangji képes lenne szeretni egy férfit.

- Bele sem gondoltál abba, hogy esetleg nem is létezik a yunmengi lány, hanem yunmengi fiú van helyette - dörzsölte meg Jiang Cheng bosszúsan a homlokát, miközben Wei Yinget szúrósan szemlélte a helyéről.

- Dehát Lan Zhan sosem mondta - nézett fel Wei Wuxian elmerengve, majd beletúrt kínjában a hajába, kiadva egy sóhajt.

Vajon miért nem? Érthetetlen volt Lan Wangji számára, remélte, hogy majd magyarázatot fog rá adni, hacsak nem az volt a helyzet, hogy a romantikus érzelmeit titkolni akarta. Ezenkívül persze sok mást sem mondott el Lan Zhan, mert szimplán nem az a fajta volt, aki a világ tudtára adta minden gondolatát, hanem inkább megtartotta magának. Az tény volt, hogy mostanság kezdte összezavarni. Habár sokat beszélgettek, főként Wei Ying, mégis valahogy a kisasszony nem került elégszer szóba, míg Wei Wuxian annál inkább. Ezek szerint amiatt volt az, mert egyáltalán nem létezett. Öntudatlanul egy megkönnyebbült sóhajt engedett ki.

- Wei Wuxian, te hogy lehetsz ennyire idióta? Te voltál végig a yunmengi kisasszony, szimplán figyelned kellene.

Néma csönd ült a szobára. Az tény, Lan Zhan sosem erősítette meg abban, hogy egy kisasszonyról volt szó, amennyire fel tudta idézni. Bár nem is erősítette azt meg, hanem mondhatni sodródott az árral, avagy Wei Wuxian idióta feltételezésével és azzal együtt a többi hülyeségével…
Amikor legelőször felhozta a könyvtárban, hogy tetszik-e neki valaki Yunmengből, Lan Wangji mindössze elpirult, ami akár a csípős étel eredménye is lehetett. Azt is az ő kedvéért próbálhatta ki, utólag visszagondolva.

Wei Wuxian automatikusan feltételezte, hogy egy kisasszonyról volt szó, elvégre saját magából kiindulva, ő akkoriban csakis egy lánnyal tudta volna elképzelni magát, hogy együtt legyen. Míg be nem jött Lan Wangji a képbe és az egyre bátrabbá válása vele szemben az útmutatásai során. Miatta át kellett értékelnie, hogy valóban csak egy lány jöhetett-e szóba az életében.

Tudta, hogy az erotikus művek sokszínűsége kiterjedt a férfiak közti szerelem ábrázolására is, ám nem hitte, hogy ő is egy olyan férfi lehet, aki egy másik férfit fog szeretni. Vagy őt fogja egy szeretni.

- Igazából, ennek van értelme, Jiang Cheng - dörzsölte meg az állát Wei Wuxian elmerengve.

Magyarázatot adott Lan Wangjira, hogy ha miatta tett mindent, a hosszú pillantások, a már flörtölésbe átmenő viselkedés, és az hogy az útmutatását nem egyszerű gyakorlásként csinálta, hanem komolyan gondolta. Legalábbis ahogy rávilágított Jiang Cheng a dolgokra, erre tudott következtetni.

- Elmondod Lan Wangjinak, mit érzel iránta?

Ne siess ennyire! Máris a lényegre térnél, Jiang Cheng?! Xianxian csak most jött rá egy csomó új dologra, te pedig már most szerelmi vallomásra gondolsz?

- Még nem. Meg akarom adni a módját a szerelmi vallomásomnak, és az ahhoz vezető útnak.

Lan Zhan lehet rossz néven venné, ha a semmiből szerelmet vallana neki. Még rosszabb lenne, ha el sem hinné. Azt pedig szerencsétlennek érezte, hogy elmagyarázza, Jiang Chengnek köszönhetően érte némi megvilágosodás.

Lan Wangjinak kijárt a szerelem legszebb élménye, ami Wei Ying szándékában állt, hogy megadjon. Sőt, első szerelem. Bár ebben nem volt biztos, hiszen soha nem kérdezett rá, hogy volt-e valaki korábban Lan Zhan életében, aki megnyerte akár egy kis ideig a szívét. Ott volt azonban erre a holnapi kiruccanásuk Gusuba. Wei Wuxian nem fogja elszalasztani a lehetőséget, hogy jobban megismerje Lan Wangjit.

- Hogy érted? - kérdezte Jiang Cheng zavartan. Előre dőlt az asztalon karjain támaszkodva, mint aki félt, hogy elszalasztja a másik szavait, ha távolabb van akár egy kicsit is.

- Megmutatom Lan Zhannak, hogy milyen, amikor komolyan gondolom. Eddig semmit sem tettem annak fényében, hogy szeretem őt. Ezen változtatni akarok. És talán még jobban belém szeret - vakarta meg Wei Wuxian kínos mosollyal az forrósodó arcát.

Ráadásul az útmutatását be akarta fejezni. Mindössze ezúttal nem egészen Lan Zhannak lesz, hanem Wei Ying is beveti aktívan a tudományát, hogy hogyan hódítsa meg Lan Wangjit a legtökéletesebb módon. Kíváncsi volt, vajon Lan Zhannak feltűnik-e az újdonsült komolysága.

- Már hova legyen szerelmes beléd? Így is biztosan undorítóan néz rád a kapcsolatotok elmondása alapján - mormogta az orra alatt Jiang Cheng.

Hogy mondhatott ilyet Jiang Cheng? Lan Wangji nézése néha éles és közömbös volt, mégis ahányszor Wei Ying rajtakapta a lágy pillantásain az arany szempárt, az az egyik leggyönyörűbb dolog volt a világon. A shidije nem tudhatta, miről beszélt. Ez azonban nem volt baj, elég volt, ha Wei Wuxian látta, miben rejlett Lan Wangji varázsa.

- Te csak nem tudod értékelni, és nem látod teljes valójában Lan Zhan irántam táplált érzéseit. De nem is kell, különben te is beleszeretsz, és le akarod csapni a kezemről Lan Zhant - vigyorgott önelégülten Wei Wuxian. Tudta, hogy a valóságban az nem fordulhat elő, ám nem bírta türtőzteni magát, hogy ne menjen a shidije agyára.

- Mégis kinek kéne rajtad kívül a te Lan Wangjid? Megtarthatod magadnak. Megérdemlitek egymást. Végre akkor nem engem fogsz a hülyeségeiddel zaklatni - mondta Jiang Cheng vállat vonva, s szürcsölt egyet a teájából.

Meg is tartja magának, ha Lan Wangji valóban szintén úgy akarja, hogy egymásé legyenek. Ehhez nem fért kétség. Mindössze el kellett jutnia, hogy odáig fejlődjön a kapcsolatuk.

- Ez nagyon gonosz volt, Jiang Cheng! - kapott színlelt drámaisággal a szájához Wei Wuxian. Ezt a shidije mindössze egy újabb sóhajjal díjazta.

- Az úgynevezett útmutatásod végig fogod csinálni? - váltott komoly hangvételre Jiang Cheng. A morcos arcán őszinte kíváncsiság ült ki.

- Igen. Nem hagyom, hogy kárba vesszen. Tán téged is érdekelne? - suttogta Wei Wuxian huncutul a kérdését.

- Semmi esetre sem. Arra sem jöttél rá, hogy Lan Wangji szerelmes beléd, és te adsz románcban segítséget neki… Nem csoda, hogy ott tartotok a kapcsolatotokban, ahol most. Mindketten idióták vagytok.

Mert Lan Zhan tőle tanult, azért volt szerinte idióta, vagy mert nem vallotta be neki az érzéseit, vagy az egész helyzet miatt, amit megteremtettek? Wei Ying nem tudta biztosan. Mindezek ellenére azon a véleményen volt, Lan Wangji nagyon is rendben volt értelmileg. Szerelem szempontjából kevésbé, de ezt Wei Wuxian orvosolni fogja.

- Jól van, na, nem vehetek mindent észre - vonta meg a vállát Wei Ying, majd szelíd mosolyra görbült a szája széle. - Amúgy köszönöm a segítséget.

Jiang Cheng grimaszolva bólintott, de Wei Ying tudta, a shidije boldog, hogy segíthetett neki. Vagy hogy kicsit megvilágosodottabbá vált.

A nap maradék része nyugalomban telt el. Wei Wuxian nagy elhatározással várta a holnapot, elvégre mostantól máshogy fog hozzáállni Lan Zhanhoz és az útmutatásához.