Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

23. fejezet

Wei Ying majdnem elfelejtett levegőt venni, akárcsak Lan Wangji. Döbbenettel álltak Lan Xichen előtt.

Lan Zhan mellette úgy nézett ki, mint aki fontolgatná, mit válaszoljon. Eltéveszthetetlen volt az átsuhanó, gyengéd csillogás a tekintetében, amikor nyugodt hangszínén megszólalt.

– Valóban – bólintott a bátyjának végül. 

Látszott, hogy igazat adott neki. Lan Wangji boldog volt.

A nemes arcvonásait napfény még jobban kihangsúlyozta, s egyben még gyengédebbé tették, mint azt Wei Wuxian valaha látta. Halvány pír lepte el az arcát. Míg résnyire nyitott ajkakkal szemlélte Lan Wangjit, mély ámulat tükröződött vissza a szürke szemeiben.

Mióta elkezdték a leckéket, Wei Wuxiannek többször megadatott, hogy elkapja a tekintetével azt a ritka, halvány mosolyt. Feltételezte, hogy Lan Zhan sem tudta, mikor szökik mosoly az elegáns vonásaira, különben meglehet, el akarta volna rejteni.

Egy hümmögésből sokan keveset tudnának megérteni, de Wei Yingnél más volt a helyzet. Sem az emberek léptei, sem a hajukat fújó finom szellő nem tudta megakadályozni, hogy ne hallja ki az őszinteséget és boldogságot Lan Wangji hangjából.

Wei Yinget a gondolataiból Zewu-jun nevetése szakította ki. Egyből elfordította a fejét Lan Wangjitól a másik Lan felé.

– Ne haragudjatok, hogy feltartottalak titeket. Ahogy elnézem, Wangji jó kezekben van, Wei úrfi – mondta Lan Xichen, s ezzel egyidejűleg Lan Wangjiból egy meglepett hang szökött ki.

Zewu-jun, ha ilyeneket mondasz, nem fogod elijeszteni tőlem Lan Zhant?

Az idősebbik Lan szórakozottan figyelte Wei Wuxiant. Nem hiába, hiszen úgy viselkedett, mintha valami álmodozó kisasszony lett volna.

Wei Wuxian megköszörülte a torkát.

– Természetesen! Sőt mindig vigyázni fogok Lan Zhanra. Ne aggódj, Zewu-jun – hangzott a válasz a kelleténél hangosabban.

Lan Zhant az alkarjánál fogva szorosan maga mellé húzta, aki épphogy nem billent ki az egyensúlyából. Felvont szemöldökkel tekintett Wei Yingre. Ő szimplán egy vigyorral válaszolt, s újra Lan Xichen kíváncsi és szórakozott nézésével találta szemben magát.

– Wei Ying…

Lan Wangji torkán akadtak a szavak.

Wei Ying szíve hangosan kalapált a mellkasában. Eddig fel sem tűnt neki. Lehet túl sokat mondott, vagy az őszintesége volt az, de nem bánta. Vigyázni akart rá, mert szerette. Persze nem úgy tűnt, mintha a védelmére szorulna Lan Zhan. De fontos volt számára.

Lan Wangjinak dőlt szélesen mosolyogva, miközben a karjánál fogta. Szótlanul tűrte Wei Wuxian szégyentelen viselkedését, amit ő és a bátyja is szó nélkül hagyott.

Úgy tűnt, mintha némán kommunikálna egymással a két Lan. Wei Wuxian beharapta az ajkát, miközben oda-vissza pillantott köztük. Belső kényszert érzett, hogy rákérdezzen, miről van szó. Végül megállta. Véteknek látta volna félbeszakítani őket, akármi is zajlott a testvérek között.

Wei Wuxian annyira elveszett a gondolataiban, hogy azon kapta magát, Zewu-jun már elköszön tőlük. Rejtélyesen Lan Zhanra mosolygott utoljára, mielőtt az útjára ment.

Úgy tűnt, nem akarta zavarni őket az idősebbik Lan, hogy ilyen hamar itthagyta őket.

– Rendben vagy, Wei Ying? Elfáradtál? Csendes voltál – jegyezte meg Lan Wangji óvatosan Wei Yinget fürkészve.

Mert te jártál a fejemben, Lan Zhan!

A klánja némító technikájára már rég nem volt szükség, hogy elnémítsa őt. Tehetetlen volt Lan Wangjival szemben.

Wei Wuxian még mindig a karját tartotta, vagyis inkább belékapaszkodott. De végül elengedte.

Lan Wangji fülei a jól megszokott vörös színükben tündököltek. Azokról tudhatott Lan Wangji, mégsem foglalkozott azzal soha, hogy elrejtse, mint a mosolyainál szokta.

– Nem, szóval sétálhatnánk. Mellesleg öröm volt a bátyjáddal találkozni, még engedélyt is adott, hogy a városban töltsük az estét… – kezdte, de mikor meglátta Lan Wangji fanyar arcát, gyorsan hozzátette: – De ne érts félre, te vagy a kedvenc Lanom.

Képtelenség volt, hogy mást annyira megkedveljen, mint Lan Zhant. Különös volt így látni a másikat, de biztosra vette, a rosszallása nem a testvére felé irányult. Inkább attól tartott, hogy Wei Ying szimpatikusabbnak találta Lan Xichent. Azt korábban megfigyelte, Lan Zhan hajlamos féltékeny lenni. Pedig nem volt félnivalója.

Ráadásul a bátyjával merőben különböztek egymástól. Bár Zewu-jun megközelíthetőbb volt, és kedvesebb kisugárzása volt. Olyan személynek tűnt, akit bárki első találkozásra megkedvelt. Ellentétben vele Lan Zhan távolságtartónak és ridegnek hatott. Mégis látott benne valamit Wei Ying, amiért izgalmasnak találta a görcsösen szabályokat követő férfit. Valahogy ösztönösen tudta, többről van szó Lan Wangji esetében, mint amit láttatni akart magából.

Biztosra vette, igazából Lan Wangji is tisztában volt vele, hogy Wei Ying őt részesíti előnyben. Egy belső bizonytalanság mégis ott rejtőzött Lan Zhanban.

– Kedvenc Lanod… – mormogta saját magának, ízlelgetve Wei Ying szavait.

Egy mosolyt bújt meg Lan Wangji szája csücskén.

– Eddig nem tudtad? Veled töltöm a legtöbb időt és senkit se nyaggattam annyit, mint téged. Ez bizony a jele, hogy a kedvencem vagy – felelte Wei Wuxian, s jókedvűen oldalba bökte a könyökével a férfit.

Egy csendes nevetésszerű hang hagyta el Lan Wangji ajkait, majd látványosan elnézett tőle. Bizonyosan lángolt az arca.

Wei Wuxian nem fűzött hozzá semmit. Remélte, hogy eloszlatta teljesen Lan Zhan esetleges kétségeit, amik inkább arról szóltak, hogy akármilyen módon Zewu-junt preferálja, mintsem Lan Zhant. Meg valószínűnek tartotta, hogy szerepet játszott abban, hogy Lan Wangji beadja a derekát Wei Yingnek.

Igaz volt a feltevés, hogy Lan Zhant a bátyja győzte meg? Mielőtt az útmutatásába belefogott volna vele, Nie Huaisangék felhozták, hogy a bátyja beszélhette rá az egészre. Az megmagyarázná, hogy Lan Zhan miért lett hirtelen olyan együttműködő.

Ezt ki akarta deríteni. Gyötörte a kíváncsiság, ezért a fogadóban szeretett volna sort keríteni a kérdésre az este. Amellett ha szerencséje van, ráveszi Lan Zhant, hogy igyanak együtt Császár Mosolyát. Mindössze egy alkalom volt, hogy részegen látta, mikor a takarodó után Jiang Chengékkel még hangoskodtak a szállásukon, és Lan Zhan bejött arra.

Wei Wuxian szívesen megörökítené Lan Zhant a vázlatfüzetében a részeg pompájában, ha inna vele. Bár ahhoz az kellett, hogy a rajzoláshoz józan maradjon.

Wei Wuxian hirtelen megállt, mikor feltűnt neki néhány lépés után, hogy a másik férfi lemaradt. Ennyire nem veszhetett el a gondolataiban, hogy elhagyta Lan Zhant, ugye? Azonnal hátrafordult.

Lan Wangji a fehér ruhájában szinte bevilágította a késő délutáni sivár utcát.

– Szeretnél? – kérdőn Lan Wangji Wei Yinghez fordult, s az egyik bódénál a Császár Mosolya korsókra mutatott.

Mi történt veled, hogy alkoholt ajánlasz fel? Ennek fordítva kellene történni normál esetben, hiszen szeretett inni. Wei Wuxian homlokráncolva bámult a rá, aztán a férfi mellé visszaballagott.

– Ez egy teszt, Lan Zhan? Természetesen szeretnék, mert imádom, de tiltott az alkohol, nem? – kérdezte ártatlanul, mintha eddig bármilyen szabály megállította volna korábban az ivászatban.

Az alkohol konkrétan a Felhők Védelmében volt tiltott tudomása szerint, mégis Lan Wangjiról volt szó. Nem lepte volna meg, ha vonakodik azon kívül is.

– Mm. De ma legyen kivétel Wei Ying kedvéért – suttogta Lan Wangji a levegőbe. A könnyed öröm járta a szavait.