Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

15. fejezet

Lan Wangji vonzó volt mind külsőleg, mind belsőleg. Idiótának kellett lennie annak, aki nem látta, milyen nagyszerű a Második Jáde. Annak ellenére, hogy keveset szólalt meg, a tettei annál kifejezőbbek voltak, még ha érthetetlenek is voltak időnként Wei Yingnek. Mégis jobban érezte magát vele, mint bárki mással. A Lótusz Révben és a Felhők Védelmében szintén különféle emberekkel összehozta az élet, mégis Lan Zhan volt a legkiemelkedőbb közülük, aki megragadta a figyelmét.

- Az nem lehet, hogy ne történjen meg. Nem kell azonban félned Lan Wangji, én teszek róla, hogy meghódítsd.

- Nagyon pozitívan vélekedsz, Wei Ying.

- Még jó, hiszen rólad van szó. Szerintem te vagy a legszebb férfi, akit valaha láttam. A belső tulajdonságaid pedig irigylésreméltóak.

Ráadásul a szívem heves zakatolásra készteted a nézéseddel. Wei Wuxian nem tudta, mikor történt, hogy Lan Zhan ilyen nagy hatással kezdett lenni rá. Amivel önmagában nem volt gond. Mindössze a gondolatait az ifjabbik Lan úrfi árasztotta el egyre jobban.

- Mellesleg az nem a te hibád, ha valaki nem látja őket, csak mert valaki a felszínnel foglalkozik, és nem a valódi éned látja - mondta Wei Wuxian, s gyengéden végigsimított Lan Zhan kezén, amit az ölében fogott a sajátjával.

Lan Wangji szemei elkerekedtek, szokatlanul pillantott Wei Yingre, mintha egy hatalmas titkot fedett volna fel neki, amiről álmodni sem mert. A vörös fülei pedig úgy néztek ki, mintha lángra lobbantak volna Wei Ying szavai hallatán.

- Nem kell vigasztalni - morogta Lan Wangji halkan.

Él nem volt a szavaiban, inkább a zavarbaejtettség beszélt belőle, csak ezúttal nem „hülyeség” , „nevetséges” vagy „szégyentelen” szavakkal fejezte ki azt, mint azt a közelmúltban sokszor tette Wei Yinget illetően.

Wei Wuxiannek összeszorult a mellkasa. Úgy tűnt, mint aki sajnálatból mondta? Rendszerint nem rejtette véka alá a véleményét, rosszul esett neki, hogy Lan Zhan jóformán azt feltételezte, hogy hazudik neki.

- Én őszintén beszéltem. Ne légy rosszkedvű, Lan Zhan! A szerelmed majd biztosan beléd fog szeretni, bízz az útmutatásomban. Két szív egymásra fog találni annak köszönhetően… De ezt nem is ragozom tovább, elvégre az nem sokat ér. Megfogod azonban majd tapasztalni - szorította meg Wei Wuxian bátorítóan Lan Zhan forró kezét, melegséggel töltve el bensőjét, hogy támogathatja Lan Wangjit.

- Hiszek neked, Wei Ying - mondta Lan Wangji, ajkait résnyire nyitva hagyva öntudatlanul, miközben Wei Wuxianre tekintett reményteljesen.

Wei Yingnek volt egy megmagyarázhatatlan érzése, hogy valami elkerüli a figyelmét, ám képtelen volt rájönni, mi volt az.

- Tehát térjünk komolyan az útmutatásomra - köszörülte meg a torkát Wei Wuxian enyhén elpirulva, és elengedte Lan Zhan kezét, majd kinyitotta az asztalon előttük a vázlatfüzetét, fellapozva azt. Mellette Lan Zhan figyelmesen követte az eseményeket az illusztrációkon.

Az első rajzon chibi Lan Zhan és Wei Ying háttal voltak megrajzolva, miközben egymás mellett ülnek, a lótuszvirágokkal teli yunmengi tó előtt. A kezeik majdnem a másikét érintették.

A következő azt mutatta, ahogy Lan Wangji egy lótuszvirágot tesz Wei Ying selymes hajába, és oldalnézetből egymás szemébe néznek elpirulva. Aztán volt egy rajz, ahol egy könyvtárban ültek egymással szemben, meghitten nézve a másikra, mint akik csókolózásra készülnek pillanatokon belül. A könyvtár kinézete olyan volt, mint a Könyvtár pavilonnak a belseje, hiába volt a két figura Yunmengben Wei Wuxian elképzelése szerint. Azonban úgyis egy illusztrációról volt szó, ezért nem törte magát, hogy olyan legyen, mint a yunmengi. Nem mintha tudta volna, az hogy nézett ki belül.

Wei Wuxian magában a szemeit forgatta, ahogy odáig jutott, hogy a könyvtárt a romantika színhelyének tartsa. Saját magát hibáztathatta ezért. A szerelmi útmutatásának egy olyan unalmas hely mint egy könyvtár volt a helyszíne. Akaratlanul is annak a rajzolására állt a keze alkotás közben. Lehet ő adott iránymutatást, ám Lan Wangji mit sem tudva, egy új megvilágításba helyezte a Könyvtár pavilont, amikor Wei Wuxian leckéit gyakorlatban megcsinálta. Ezenfelül olyankor Lan Zhan miatt Wei Ying szíve féktelenül dobogott. Ez nem lehetett normális reakció...

A könyvtárban játszódó alkotást egy teaházas követte, amin újra egymás mellett ültek, teát szürcsölve chibi Wei Yingék. Mindegyik esetében volt egy kis szövegbuborék a chibi figurák fejénél, amiben össze-vissza vonalak voltak.

- Ide-oda el kéne menned a kiszemelteddel, ahol lehetőségetek van meghitten beszélgetni, és építeni a kapcsolatotokat, mint itt a rajzaimon láthatod - bökött az illusztrációkra. - És mindkettőtök számára kedves hely legyen, ahova mentek, különben nem lesz teljes az élmény.

- Mm.

- Fontos a kommunikáció, Lan Zhan. Meg kell mondanod, ha nagyon nem tetszik valami. Akármilyen mennyei jelleme vagy szépsége legyen a szerelmednek, ne köss kompromisszumot mindenben - ráncolta Wei Wuxian a homlokát.

Például ha a rejtélyes kisasszony a legzajosabb helyre akarta vinni, vagy akár unalmas ruhaárusokhoz, akkor abba nem kellett belemennie Lan Zhannak, ha nem volt kedvére a dolog. Gombócot érzett a torkában, ahogy aggodalom fogta el belül. Mi van ha kiszemeltje mondjuk Jin Zixuan női verziója, akár enyhébb formában, mi lesz Lan Wangjival? Így is rossz szájízt hagyott neki az maga után, hogy Shijie egy nap az öntelt pávával fog összeházasodni, aki a nővérét Wei Ying véleménye szerint nem érdemelte meg. Nem akarta, hogy Lan Zhan olyan valakinek adja a szerelmét, aki nem érdemli őt meg, nem szereti teljes szívéből. Látta Lan Wangjin, mennyire őszinte érzései vannak. Csakis a legjobb személy járt neki.

- Mm - bólintott Lan Wangji helyeslően.

- Rendben. Amúgy ezúttal ezt a leckét itt nem tudjuk kipróbálni hatékonyan gyakorlatban, de van egy ötletem - csapta össze lelkesen a tenyerét Wei Wuxian, és Lan Zhanra pillantott. - Terepszemlét kéne tartanunk holnap, hogy hova vidd el majd a kisasszonyt.

Gusuban elég sok teaház, fogadó és árus volt. Közös időtöltésre, beszélgetésre és egy kapcsolat elmélyítésére alkalmas helyek, miközben séta közben csodálhatják a várost. Wei Wuxian körül akart ott nézni, hogy Lan Wangji pontosan hová vihetné el a kiszemeltjét.

Vajon lesz oly kegyes az ifjabbik Lan úrfi, hogy vele megy? Nem tudta, hogy a Felhők Védelme ideiglenes elhagyását mennyire díjazná.

- Mm. Itt…? Vagy Gusu városában?

- Igen. Ezt akartam mondani én is! Gusuba menjünk el, légy oly szívélyes, Lan úrfi!

El kellett, hogy jöjjön vele, ennyi kijárt neki. Talán az lenne az első és utolsó alkalom, hogy együtt mennek Gusuban, mielőtt összejön minden bizonnyal a szíve választottjával.

Ha tudta volna biztosan, hogy Lan Zhan nem lenne szomorú egy visszautasítás miatt, akkor titkon reménykedett volna benne, hogy ne jöjjenek össze, akármilyen csúnya kívánság az volt egy baráttól. Szimplán hosszú ideig együtt szeretett volna lenni Lan Zhannal.

- Szívesen elmegyek oda veled, Wei Ying.

Wei Wuxian gondolkodás nélkül, ültében félölelésben átkarolta Lan Zhant örömében, aki megfeszült egész testében. Azonban amilyen gyorsan jött a hirtelen ötlet, Wei Ying olyan gyorsan el is engedte Lan Wangjit, mielőtt viszonozni tudta volna. Már ha akarta egyáltalán. Wei Wuxian orrát a szantálfa finom illata járta át.

Lan Wangji döbbenten bámult rá, miközben a kezét a mellkasához kapta. Ah, nemcsak Xianxian szívét viselik meg az ilyen váratlan dolgok ezek szerint, Lan Zhan?, kuncogott Wei Ying magában.

- Kérlek, ne haragudj meg, de nem bírtam ki, Lan Zhan. Tudod, állunk már annyira közel egymáshoz, hogy egy ölelést elnézz nekem - húzta Wei Wuxian játékos mosolyra a száját.