Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

16. fejezet

Lan Wangji úgy nézett ki, mint aki megérdemelt egy ölelést. Először reggel rajzolt lótuszvirágot adott neki, most pedig beleegyezett, hogy Gusu városában kiruccanjon vele. Noha Lan Zhan érdekében történik, Wei Ying nemcsak a lecke miatt akart Gusuba menni, hanem alapból vágyott kicsit kiszabadulni. És ez lenne az első alkalom, hogy Lan Wangjival megy!

- Mm, nem baj az ölelés - ismerte be Lan Wangji alig hallhatóan, ahogy kiegyenesedett a hátával. Kezeit az ölében összekulcsolta. Ha Wei Ying nem figyelt volna Lan Zhan lágy hangjára, meg sem hallotta volna a szavait.

Vajon Lan Zhan mennyi mindent fog még neki megengedni? Az haladásnak számított, hogy semmi negatív reakciót nem váltott ki belőle Wei Wuxian villámölelése.

- Van bármi kérdésed, Lan Zhan? - kérdezte, amire Lan Wangji csak a fejét rázta, szinte hozzá nem illetően szégyenlősen elnézve Wei Yingtől.

Úgy érezte, a harmadik leckéjét elmagyarázta Lan Zhannak, így végzett a mai útmutatását illetően. Tovább terhelni sem akarta, mivel még mindig úgy nézett ki, mint aki nem hitte el, hogy Wei Wuxian megölelte. Fel kellett dolgoznia valószínűleg a dolgot. Amennyiben nem lesz ellene Lan Zhan, szokássá kéne tenni az ölelést kettőjük között...

- Akkor úgy készülj holnap, hogy Gusuba megyünk délután! - mondta Wei Ying vigyorogva, miközben felkapta a füzetét, s elbúcsúzott, kilépve az ajtón.

Készen állt arra, hogy Jiang Chenggel kitárgyalja Lan Wangji esetét, ahogy azt reggel megbeszélték. Kezdte unni, hogy Lan Zhan körül gyakran zavarossá válnak a gondolatai. Jiang Cheng tanácsadására volt szüksége.

**

- Hé, Jiang Cheng, kedvenc shidim, beszélgessünk Lan Zhanról - fogott bele Wei Wuxian édeskésen, ahogy betoppant a szállásukra. - A véleményedre van szükségem.

Jiang Cheng már a megszokott kisasztaluknál ült, előtte gőzölgő zöldtea volt. Grimasszal nézett a közelgő Wei Wuxian felé, aki vele szemben foglalt helyett.

- Akkor mondjad végre! Nem értem, reggel miért nem tudtad.

- Szerinted lehetséges, hogy Lan Zhan érez irántam valamit, vagy csak én akarom beképzelni magamnak? Az útmutatásom során sok időt töltöttünk együtt, és a leckéket kipróbáltuk egymással...

Wei Wuxian elmesélte, mik történtek eddig vele és Lan Zhannal, mióta elkezdtek az útmutatásával foglalkozni. Mindössze egy-egy apró részletet hagyott ki, amik neki is túl kínosak voltak, mint az, amikor a Csendes Szoba előtt az egyik fánál Lan Zhan két karja közé szorult mondhatni...

Jiang Cheng arca egyre jobban elvörösödött, minél tovább beszélt Wei Ying. Helyette is zavarban érezte magát, vagy kezdett dühös lenni...?

Mikor befejezte a mondandóját, Jiang Cheng haragosan az asztalra ütött, és szúrósan rápillantott. Becsukta a szemeit, míg egy mély lélegzetet vett, mielőtt leigázta volna a szóáradatával.

- Lan Wangji téged akarna meghódítani, csak túl idióta vagy ahhoz, hogy ezt észrevedd.

- Tessék? - kérdezte Wei Ying nagy szemekkel, miközben az asztalra könyökölt.

- Yunmengben így neveltek a szüleim? A legnyilvánvalóbb dolgok sem tűnnek fel, pedig te vagy állandóan Lan Wangjival, hogy ismerd... Mellesleg Lan Wangji bemutatta a leckéidet rajtad. Ez mire enged következtetni?

- Arra, hogy Lan Zhan egy igencsak szorgalmas tanítványommá vált? - felelte Wei Wuxian szerencsétlenül mosolyogva, tudva, hogy hülyeség, amit mondott.

- Talán nemcsak egy egyszerű szorgalmas tanítvány... - mondta Jiang Cheng gúnyosan a szemeit forgatva.

Wei Wuxian hirtelen ötlettől vezérelve előkapta a vázlatfüzetét, és Jiang Cheng elé rakta várakozóan. Hallani akarta a shidije véleményét. Azt akarta, hogy lássa az elmeséléséből, miket gyakoroltak Lan Zhannal, mert akkor megérthette, miért látta szorgalmas tanítványként.

Jiang Cheng morcosan nyitotta ki a füzetet, közben pedig egyre jobban elsötétült a tekintete, ahogy átlapozta.

- Wei Wuxian! Te tényleg burkoltan azt mutattad be Lan Wangjinak, hogyan szerezzen meg téged? Azt hittem, magától jött Lan Wangjinak, hogy rád fenje a fogát - fakadt ki Jiang Cheng. Karjait összefonta, és a összevont szemöldökkel bámult Wei Ying és a rajzok között.

Jiang Cheng, mi ez az megvető nézés felém? Nem a rajzai felett ítélkezett, hanem azon, hogy hülye, ugye? Mert nem pajzán dolgokat rajzolt, ezért Lan Wangji erkölcsössége miatt nem kellett aggódnia senkinek. Ártatlan volt.

- Miről beszélsz? - kérdezte Wei Wuxian homlokráncolva, és magához húzta a füzetet, majd a rajzokat jobban megszemlélte. Gyorsan átsiklott a pillantása az oldalakon. Semmi kivetnivalót nem talált bennük, akármennyire pásztázta őket a shidije.

- Az összes háttér az idióta rajzaidon a te kedvenc helyeid vannak! A rólatok mintázott figurákról ne is beszéljünk. Tudtam, hogy nagy hülyeség lesz ebből, mikor először mesélted az ötleted. De hogy ekkora... Mindent felülmúltál, Wei Wuxian!

Nem volt mindegyik a kedvence! Az csakis egy lehetett, mégpedig Lótusz Rév. Jiang Cheng nem tudhatta, mégis fura módon kezdett a szívéhez nőni a Könyvtár pavilon is. Noha nem a könyvek miatt, hanem Lan Zhannak köszönhetően jó érzésekhez kezdte asszociálni a sok közösen eltöltött idő miatt.

Nem tehetett róla, normális volt, hogy valaki a szeretett és pozitív érzelmekhez fűződő helyeiben látta az ideális környezetet egy szerelem kibontakozására. Sosem állította, hogy az útmutatását teljesen elvonatkoztatja magától.

- Mert szeretem azokat a helyeket - mondta ajakbiggyesztve Wei Ying, s megvakarta a tarkóját.

Mélyebb jelentés nem rejtőzött mögöttük. Legalább kinézet szempontjából ismerte azokat a helyeket. Nemcsak az, hanem egyszerűen szívesen elment volna Lan Zhannal egy teáházba is, Lótusz Révbe is.

- Komolyan mondod, Wei Wuxian?! A bugyuta jelenetek, amiket te útmutatásnak hívsz, csak úgy, hátsó szándék nélkül rajzoltad őket? - engedte ki a legítélkezőbb sóhajt Jiang Cheng a kirohanása végén.

Jiang Cheng ma nagyon kegyetlen vagy!

- Most miből indultam volna ki, ha nem saját magamból? Könyvet kellett volna olvasnom róla vagy megkérdezni valakit?

Részben az is megtörtént még a múltban. Az erotikus művek tudtak tippeket és ötleteket adni. Őszintén kit kérdezhetett volna meg, akinek tapasztalata volt párkapcsolatok terén? Yu asszonyékat? Az ő és a férje kapcsolatát látta mindössze közelről, ami se nem volt a legműködőképesebb, sem a legboldogabb. Ráadásul Yu asszony minden bizonnyal kivágta volna, ha megtudja, hogy Wei Ying a házasságukról kérdezi levélben őt vagy Jiang Fengmiant.

Egy hosszú kínnal teli sóhaj rázta ki a gondolataiból. Wei Yingnek volt érzelmi krízise, mégis miért tűnt úgy, mintha Jiang Cheng többet szenvedne? Ennyire nem volt katasztrofális a szituáció...

- Semmi célzás nem volt Lan Wangji számára? - vonta fel az egyik szemöldökét Jiang Cheng.

- Milyen célzás?

Arra, hogyan hódítsa meg Lan Zhan a kiszemeltjét? Ám az nem célzás volt, Wei Wuxian nyílt útmutatást adott neki.

Wei Yinget öröm árasztotta el belül, ahogy Jiang Cheng morcos arcára pillantott. Megérte megkérdeznie Lan Zhanról. Neki az apró részleteken sem siklott át a figyelme. Ez azonban nem Wei Wuxian hibája volt, akármennyire morgott rá Jiang Cheng, hiszen nem mellette volt ott Lan Zhan teljes pompájában és az időről-időre Wei Yinget meghökkentő viselkedésével.

- Hát nem figyelsz arra, amit mondok, Wei Wuxian?! Arról beszélek neked, hogy Lan Wangjinak célozgatsz, hogyan szerezzen meg téged - hajolt előre Jiang Cheng, majd az ujjaival Wei Ying orra előtt csettintett. Ő csak pislogva nézett a shidijére megdöbbenésében.