Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

28. fejezet

Részeg megfontolás siklott keresztül Lan Wangjin. Az ölelésükben Lan Wangji úgy döntött, hogy nem akar többé állni. Csak Wei Yinget nem engedte el egészen, így magával húzta a földre, közben kibontakozva az ölelésből. Mikor már egymás előtt ültek, Lan Zhan kezei az övét fogták, majd azokat is elengedte. Összeráncolt homlokkal bámult Lan Wangjira.

Ez mire volt jó? Ez egy részeg játék volt?

Wei Wuxian ismét azon kapta magát, hogy Lan Wangji az ölét párna gyanánt használatba vette, s fektében összefonta a karjait, kihívóan felnézve rá.

Ilyen hátsó szándékkal bírtál, Lan Zhan?!

- Már megint? Nem hiszem el, hogy ennyire kényelmes itt. Komolyan gondoltad? - kérdezte Wei Wuxian megbökve Lan Zhan arcát.

Wei Wuxian eltűnődött, biztos nem kéne-e az ágyba cipelnie. Noha először hagyta az egészet, de már a szíve lecsendesítése miatt is szívesebben lett volna vízszintesben. Igaz, lehet az sem változtatna sokat, viszont ha Lan Wangji még egyszer megöleli vagy megcsókolja, vagy mást csinál, nem tudta elképzelni, hogyan élné meg újra túlfűtött lelke. .

- Mm.

Ez minden hozzáfűznivalód?

- Tudod, ezt nem hagyhatom - vigyorodott el Wei Wuxian, miközben megfogta Lan Zhan állát, s legörnyedt hozza, suttogva: - Az ágyba magam cipellek el, ha nem jössz.

Lan Wangji pupillái kitágultak, ahogy Wei Ying visszaegyenesedett ültében, elengedve a férfi állát. Utána szórakozott pillantást vetett Lan Zhanra. Sosem alszik el, ha az első csókjuk színhelyén maradnak. A perzselő forróság még mindig nem múlt el a testéből. A zakatoló szíve is lassan elcsendesedett a mellkasában, vagy csak ő kezdett hozzászokni az utóbbi időben lévő tempójához, amit Lan Wangji kiváltott belőle.

- Ha maradsz.

Mit értett ezalatt? Lan Wangji eddig is tömören fejezte ki magát, de ezt nem értette. Természetes, hogy marad. Ezt már megtanulhatta volna, hiszen amikor amikor kevésbé mutatta ki, hogy utálat helyett gyengédebb érzelmek fűzik hozzá, Wei Ying akkor is Lan Zhan után ment.

- Itt leszek a szálláson.

Wei Wuxian körbepillantott a szobában. Hova ment volna egyébként is? Mit hitt Lan Zhan? Csak úgy itthagyja, mintha nem történt volna köztük semmi? Mert az nevetséges elképzelés lett volna. Még az első csókot is megélték egymással, ami újabb szintjét érte el annak, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Szó szerint.

Lan Zhan csókjának az emléke még mindig melengette az ajkait. Hogy lehetett csókadásban is jó? Mások számára követendő példa volt az erkölcsös és tiszteletteljes magatartásával, akárcsak a szorgalmával. Egyedül az elsőnek távolságtartónak tűnő viselkedése lehetett hiba. Persze, csak annak, aki képtelen volt többet látni a felszínnél.

Wei Ying szájának sarkai felfele görbültek. Lan Wangji félig elfordult tőle. Szinte sértődötten arra, hogy nem találta ki, mire gondolt.

- Az nem elég. Ha az ágyban maradsz velem, akkor jövök - mondta a férfi.

Hallod magad egyáltalán, Lan Zhan? És jól látta, hogy beharapta az ínyét, mint aki ideges dacos hangulatában van?

- Ennyire nem tudsz meglenni nélkülem?

Lan Wangji összehúzta a szemöldökét, mintha neki is olyan hülyén csengett volna a felvetés, mint Wei Yingnek.

- Mm, nem tudok.

- Ez nagyszerű, mert én sem - értett egyet, s egy gyors puszit nyomott az arcára, majd rögvest visszadőlve a helyére.

Ezzel egyidőben Lan Wangji hirtelen felpattant az öléből, és megállt előtte. Szó nélkül a karját megragadva felhúzta, ezzel Lan Wangji mellkasának ütközve a fejével, míg a vállaiban megkapaszkodott.