Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

9. fejezet

- Jó rájuk nézni - guggolt le Wei Ying, majd mindkettő nyúl bundáján gyengéden végigsimított, akik a lába előtt megálltak.

A nyulak jobban néztek ki, mint amikor Lan Zhannak adta őket. Kicsit kikerekedtek. Látszódott, hogy gondoskodott róluk, pedig eleinte ellenük volt.

Ah, Lan Zhan, Lan Zhan csak mondanod kellett volna, hogy szereted a nyulakat és hozok többet is.

- Bocsánatkérésképpen hadd simogassam veled a nyulaidat, ifjabbik Lan úrfi. Megtudsz nekem bocsátani? - könyörgött Wei Wuxian komolytalanul. A fejével maga mellé biccentett leplezett vigyorral, s meghúzta Lan Zhan ruhájának az ujját.

Na, Lan Zhan szegény egyedül guggoló Xianxiant megszánhatnád.

- Mm - egyezett bele Lan Zhan, és leguggolt Wei Ying mellé, ruhájával súrolva a másikét.

Wei Wuxian elégedetten szemlélte Lan Zhan arcát. Semmi düh nem tükröződött benne, a kifejezése alapján zavarban sem volt többé.

Noha egy bocsánatkérés lehet nem úgy működött, ahogy Wei Ying tette. Ám Lan Wangji nem panaszkodott. Szóval rendben volt minden.

- A fehér nyúl rád emlékeztet, Lan Zhan. Nemcsak a fehér szőre miatt, hanem mert komolyabb a kisugárzása, mint a feketének.

Ráadásul olyan kellemes teremtés volt, mint Lan Zhan. De ezt a véleményét inkább megtartotta magának.

- Mm - értett egyet Lan Wangji. A kezét a nyulak felé tartotta, akik azonnal odaugrottak, és készségesen engedték, hogy megsimogassa őket.

- Téged jobban szeretnek, mint engem, pedig nekem köszönhetően lett jó életük, hogy hozzád kerültek - mormogta Wei Ying, és vádlóan szemlélte a nyulakat, mintha árulást követettek volna el ellene, hogy elvándoroltak tőle.

- Én sosem akartam megenni őket.

Ez nyomós érv volt, de akkor sem volt fair, elvégre Wei Wuxian is szerette a nyuszikat. És nem feltétlenül megsütve. Ráadásul nem kutyák voltak, ami egy örök pozitívumot jelentett neki.

- Komolyan én sem - mondta Wei Wuxian, és óvatosan a kezeibe vette a kis fekete nyulat. - Nem aranyos?

Wei Wuxian a feje mellé emelte a nyulat, és gyengéden hozzádörgölte az arcát a puha fekete bundához, szemeit lehunyva.

- Mm - hümmögte Lan Zhan finoman, sosem elhagyva tekintetével Wei Wuxian arcát, míg a fehér nyuszit simogatta.

Wei Wuxian végül letette a fekete nyuszit, aki ismét Lan Zhan lábához ugrált át a másik nyúl mellé bújva.

- Áruló - mondta Wei Wuxian a fekete nyulat szemlélve, majd áthelyezkedett Lan Zhan elé, hogy a nyulakat kényelmesen megtudja simogatni.

Váratlanul érte, amikor nem csak nyúl bundán simított gyengéden végig, hanem Lan Zhan kézfején is.

Azt vette észre, hogy Lan Zhan hirtelen elkapta a kezét, és összevont szemöldökökkel nézett Wei Yingre, már-már vádlóan.

Lan Wangji reakciója miatt be kellett harapnia a száját, hogy visszatartsa a nevetését. Az arca lassan felforrósodott. Remélte, nem vörösödik be a visszatartott röhögéstől.

- Bocsi, Lan Zhan. Tudom, nem szereted a fizikai kontaktust, de ez tényleg véletlen volt.

A saját kezében bizsergést hagyott Lan Wangji megérintése.

Vajon Lan Wangji is hasonlót tapasztalt, azért húzta el a kezét az övétől?

Emellett nem rossz értelemben tapasztalt bizsergést, hanem kellemesen furán. Nem bánta volna ismét átélni. Ezúttal nem azért, mert élvezte Lan Zhan vicces reakcióját, hanem mert Wei Yingnek jó érzés volt Lan Zhanhoz hozzáérni, ha őszinte akart lenni. Pedig még csak nem is volt magányos, hogy bármilyen emberi kontaktus után áhítozzon. Tehát nem szabadott volna örülnie, hogy hozzáért.