Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

14. fejezet

Lehet Wei Wuxian agyának kezdett megártani a mindennapos szerelemmel foglalkozás, viszont Lan Zhan tényleg úgy tudott viselkedni néha, mintha őt akarná meghódítani akár az egyszerű közös időtöltésük alatt, akár az útmutatása során. Valójában ebből is látszott, milyen komolyan gondolta Lan Zhan az érzelmeit a kiszemeltje iránt. Ettől függetlenül nem voltak hatástalanok a tettei és a szavai Wei Yingre.

Mindenesetre szem előtt kellett tartania, hogy felesleges többet belelátnia Lan Zhan vele szembeni cselekedeteibe.

- Mm - hümmögte Lan Wangji Wei Yingre pillantva, szemei szinte mosolyogtak.

Természetesen, minden barátság kisebb-nagyobb mértékben különbözött. Ennek ellenére mégis megfordult Wei Wuxian fejében, hogy vajon mennyire megszokott az a magatartás egy barátságban, amit ők egymás felé tanúsítottak.

Wei Wuxian Lan Zhant fürkészte. Ha már eljött hozzá, hogy odaadja neki a rajzát, nem köszönhet el úgy csak el tőle, mintha nem történt volna semmi. Wei Wuxian arca hirtelen felragyogott.

- Hé, Lan Zhan? Megyünk együtt órára? - kérdezte Wei Wuxian, amire Lan Wangji csak bólintott.

- Egy pillanat, és jövök - mondta Wei Wuxian felmutatva a rajzot a kezében, és bement a szállására az ágyához, Lan Wangjitól kapott alkotást a párnája alá téve. A hálószobában egyedül Nie Huaisang horkolt, míg Jiang Cheng már kint ült az asztaluknál és reggelizett.

Wei Wuxian megállt az ülő Jiang Cheng mellett.

- Jiang Cheng, legkedvesebb shidim, délután vagy este beszélhetnénk, miután végeztem Lan Zhannál az útmutatásommal?

Elég ébernek látszódott Jiang Cheng, ezért bizakodó volt, hogy nem lesz haragos a kérésétől.

- Most nem tudod mondani? - sóhajtotta Jiang Cheng, közben a kásáját kavargatva.

- Ki akarom önteni neked a lelkem… Lan Zhannal kapcsolatban - suttogta Wei Wuxian a másik fülébe nevetve, és elhajolt, mielőtt Jiang Cheng megütötte volna, mint egy neveletlen testvért.

Lan Wangji kezdte összezavarni, szüksége volt egy külső nézőpontra, amire Jiang Cheng volt a legalkalmasabb. Tanács kellett neki.

- Rendben - vont vállat homlokráncolva.

- Köszönöm, Jiang Cheng! Ja, és Lan Zhannal megyek az órára, ne keressetek - mondta Wei Wuxian vigyorogva, és integetve kiment a várakozó Lan Wangjihoz, majd elindultak.

**

Észrevétlenül elteltek az órák, és máris délután lett, avagy Wei Wuxian útmutatásának a következő pontja elérkezett ismét, a Könyvtár pavilon csendjében ülve Lan Wangji mellett.

Wei Ying füzete már elő volt készítve előttük az asztalon, viszont még nem nyitotta. Mellette Lan Wangji térden ülve, kezeivel az ölében várakozott arra, hogy beszélni kezdjen.

- A harmadik leckéről: Nyilvánvaló dolog, de meg kéne ismerned a kiszemelted komolyan, még ha van is köztetek összhang és vonzalom. Bár az mindenképpen jó kezdet. Ettől függetlenül számít, hogy valóban passzoltok-e egymással.

Mármint az eddigi útmutatása is egyfajta ismerkedést mutatott be. Azonban minőségi időt nem töltöttek együtt egymással, nem is beszélgettek el. Legalábbis Wei Ying rajzai, illetve az elképzelése alapján. Amit eddig tanított Lan Zhannak, az csak a felszín volt.

Volt egy erős sejtelme, hogy ha Lan Zhanon múlna, a kiszemeltjével való sokadik találkozáskor is mindössze hümmögne, s ideális esetben néha eszébe jutna kérdezni valamit a szerelmétől két szóban. Wei Wuxian el akarta kerülni, hogy az a helyzet álljon elő.

- Mm.

- Ne jelezd még egyből a közeledési szándékod a beszélgetéseitek közben - magyarázta, közben Lan Zhan pedig vizsgálóan szemlélte őt. - Feltételezem, nem az a típusú a szerelmed, aki a legkisebb érdeklődésedre a karjaidba hullana, és házasságért könyörögne tőled.

- Mm, valóban nem - nézett Lan Wangji elgondolkozva Wei Yingre, a szája széle enyhén lefele görbült, tekintetében szomorúság kavargott.

Ez várható volt. Lan Wangjinak szükségtelen lett volna Wei Ying segítsége, mert különben rég a szerelmével együtt lenne. Lan Wangji szemei rajta voltak, ám mintha átnézett volna rajta, elmerülve a saját képzeletének a világában, ahol már beteljesült a szerelme. Lan Zhan szája szélén egy halvány mosoly játszott immár.

Miért tekintett rá így Lan Wangji?

- De szeretnéd, igaz? Látom rajtad, hogy elképzelted - suttogta Wei Wuxian játékosan, és közelebb csúszott Lan Zhanhoz.

A karját Lan Wangji vállaira tette, a mellkasával lágyan Lan Wangji felkarjához préselve magát. Ledermedt Wei Wuxian súlya alatt.
Lan Zhan elegáns profilja egyre inkább eltorzult, ahogy terhes csend ült a könyvtárra.

- Hülyeség! - fakadt ki Lan Zhan, közben nem mozdítva egyik tagját sem, egyedül a fejét fordította Wei Wuxian felé.

Wei Ying szerint márpedig ha nem azt, amit ő mondott, akkor valami mást el kellett képzelnie, mivel Lan Wangji nem kalandozik el csak úgy. Oka volt mindenképpen. Talán az a fajta volt, aki bármikor álmodozgatni tudott a szerelméről és ez nem tetszett neki, hogy ezt Wei Ying megtudta? Eddig is tisztában volt, hogy nem sekélyek az érzelmei, hiába mutatta azt a külvilág felé a közömbös arcával és a szűkszavúságával.

- Ne próbáld tagadni, Lan Zhan. Tudod, hogy tilos hazudni a Felhők Védelmében. Talán még esküvői ruhában is elképzelted, ahogy előtted áll a nagy napon, és lassan összeérnek az ajk… - áradozott Wei Wuxian, és csücsörített, csókot imitálva, majd elhajolt Lan Zhantól, és a saját karjait maga köré fonta, úgy mintha egy szerető védelmet nyújtó karjai lennének.

Wei Wuxian nem tudta befejezni, mert Lan Wangji félbeszakította, amikor az ujjait Wei Ying puha ajkaira helyezte, s másik kezével megfogta a vállát, helyben tartva Wei Wuxiant.

- Elég, ne folytasd, Wei Ying - mondta halkan Lan Wangji a fülébe, ahogy odahajolt.

Wei Wuxian összehúzott szemekkel bámult. Lan Zhan, miért így hallgattatsz el? Oké, nagy barátok lettek, de az elhallgattatását eddig a klánja némító technikájával oldotta meg. A fizikai kontaktus nem zavarta többé Lan Zhant? Nem félt tőle, hogy nedvesek lesznek az ujjai a szájától, mint olyan személy, aki utált másokhoz hozzáérni?

Mi van, ha Wei Wuxian meg akarta nyalni a száját? Az felbőszítené, ha a nyelve érintkezne Lan Wangji ujjaival? Tartva a szemkontaktust Lan Zhannal, megfogta Lan Wangji kezét finoman és lassan elemelte az ujjait a szájáról a másik ellenkezése nélkül.

- Ez miért kellett, Lan Zhan? - motyogta Wei Wuxian, megnyalva száraz ajkait. Lan Wangji kezét viszont nem engedte el, hanem a sajátjában fogta az ölében.

- Hülyeségeket beszéltél.

Lan Wangji nem nézett rá, ám nem is húzódott el tőle. Dühösnek sem tűnt, inkább zavarban volt.

- Pedig nem. De talán tényleg nem kellett volna piszkálódnom, hiszen még össze sem jöttél a kiszemelteddel.

Lehet ezt máshogy kellett volna fogalmaznia látva, ahogy elmélyültek Lan Zhan vonásai az arcán, és szinte sértődöttséget tükrözött az egész tartása, ahogy megfeszültek a vállai. Volt Lan Zhannak elég baja. Nem szabadott volna rátenni még egy lapáttal, már bánta a szóhasználatát.

- Nem is biztos, hogy az megtörténik - mormogta Lan Zhan az orra alatt. Hangja keserűséget tükrözött, mint aki alapból arra készült, hogy vissza lesz utasítva a jövőben.

Amennyiben nem tudná a kisasszony értékelni Lan Wangjit, Wei Wuxian készségesen együtt lenne Lan Zhannal, nem mint barátként, hanem mint párjaként. Ha érdekelné akár Lan Zhant egy kicsit is Wei Ying. Könnyedén el tudná képzelni magát Lan Wangjival, azt bűnösen be kellett ismernie magának.