Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

26. fejezet

Lan Wangji tétlenkedés nélkül a földre feküdt, s Wei Wuxian combjára helyezte a fejét. Majdnem felugrott a helyéről, s lefagyott. Lan Wangji rezzenéstelen arckifejezéssel bámult rá, mintha valami reakcióra várt volna. Vagy másmilyenre.

Megengedhette ezt Lan Zhannak? Mikor kitisztul a feje, nem fogja számon kérni rajta, miért hagyta ezt a szégyentelen magatartását? Komolyan gondolta ezt Lan Wangji?

– Párnának fogsz használni, Lan Zhan? – kérdezte végül Wei Wuxian.

Ha hallotta is a szokásosnál magasabb, hökkent hangszínét, Lan Wangji nem foglalkozott vele.

Így fog vele flörtölni? Itt akart aludni? A hideg szobában kellemesen nehezedett rá az ölére Lan Zhan feje. De nem ülhetett térden egész éjjel… Habár Lan Zhan kedvéért nem lett volna ellenére az enyhe kényelmetlenség.

– Mm. Így jó – mondta Lan Wangji, s egyik kezét felemelte lassan, s végigsimított Wei Ying arcán. Az ujjai melegséget hagytak maguk után.

Az érintése gyengédséggel volt telve, akárcsak a tekintete. Mindkettő őszinte hálát tükrözve vissza, mintegy köszönetképpen a mai napért… Vagy magáért Wei Yingért.

Wei Wuxiannek muszáj volt elnézni tőle, mielőtt lángra kapna Lan Zhan miatt. Ennek ellenére legszívesebben utána nyúlt volna Lan Wangji távolodó kezének. Mégsem tette. Bár maga sem tudta, miért hezitált. Talán félt, hogy ha buzdítaná Lan Zhant részeg állapotában, rossz vége lenne, vagy megharagudna rá.

– Valódi párna nem lenne jobb a fejed alá? Sőt ágyban kényelmesebben lennél, mint itt – intett a fejével a hálószoba felé.

Ahogy elnézte, Lan Wangji nem akart máshova menni. Valószínűleg el fognak zsibbadni a lábai és ernyedtek lesznek. Ezt azonban belül egy megadó sóhajjal elfogadta mosolyra görbülő szájjal.

A férfi haja felé nyúlt, de mielőtt hozzáérhetett volna, Lan Wangji megszólalt.

– Ott kényelmes, ahol Wei Ying van. Így közelebb vagy hozzám.

A helyiség gyenge fényében még lágyabbnak hatottak a vonásai, mint általában a ritka pillanatokban.

A szívét miért kellett így próbára tenni? Erre semmi és senki nem készítette fel. Ha ez nem lett volna elég, Lan Wangji magához képest különösen beszédes volt.

– Hogy tudsz ilyeneket mondani? – motyogta Wei Wuxian, s egyik kezét gyengéden végighúzta Lan Wangji arcán. – Te szégyentelenebb vagy most, mint én valaha.

És így sem érzett mást iránta, mint szerelmet. Bámulatos volt ezt az oldalát megismerni, hiszen olyan más volt a mindennapi énjétől az eddigi tapasztalatai alapján. Vajon Lan Zhan mit rejtegetett még magából?

– Mm. Mondjak még, Wei Ying? – kérdezte Lan Wangji, míg ő nyelt egyet. A férfi meg sem várva a válaszát, folytatta: – Szépek a szemeid.

Lan Zhan kezdett belelendülni ebbe a flörtölős dologba. Igazából viccesnek találta, s közben nem tudta, mit kellene éreznie ezzel kapcsolatban. Mindig ő volt az, aki hülye szövegeket mondott neki. Erre ő volt most a másik oldalon.

– Csak a szemeim? – vonta fel a szemöldökét Wei Wuxian, s az ajkába harapott, visszafojtva egy nevetést.

Próbált felháborodottnak és komolynak hallatszani, de látta, az elbukott. Lan Wangji mindössze lassan rápislogott. Egyszer sem vette le róla a tekintetét. Csodálat tündökölt a vonásaiban, amit egyedül neki szánt.

– Nem. A hajad is.

Lan Wangji résnyire nyitott ajkakkal szemlélte őt, majd felült az öléből, s hozzáhajolt. Először végighúzta az ujjait a szemöldöke mentén, majd a halántékán egy félkörívet leírva.