Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

11. fejezet

Az asztalon az első rajz mindössze virágokat ábrázolt szemléltetés gyanánt. Volt többek között azálea, bazsarózsa, szilvafavirág és lótuszvirág.

A második alkotás chibi Lan Zhant mutatta szemből, ahogy elpirultan egy lótuszvirágot szorongat a kezében.

A harmadikon ott állt chibi Wei Ying félig háttal, Lan Wangji szemszögéből nézve, a háttérben pedig valamilyen épület volt, ami lehetett akár teaház vagy fogadó is.

A negyedik rajz chibi Lan Zhant és chibi Wei Yinget ábrázolta oldalnézetből, ahogy szemben álltak egymással. Chibi Lan Zhan a másik felé nyújtotta a virágot
Szemeiben szó szerint csillagok tündököltek.

Az utolsón pedig chibi Wei Ying volt vörös arccal, és kezében a lótuszvirágot tartotta chibi Lan Zhanra mosolyogva.

Wei Wuxian elégedetten tekintett újabb remekművére.

- A lányok szeretik a virágokat. Adhatnál neki egyet. A jó benyomást megadná hosszútávon - fonta össze a karjait Wei Wuxian, és a rajza felé biccentett.

Valahogy így kéne történnie a virágadásnak, mint a rajzán. Wei Yingnek egy vigyor szökött az arcára, zseniálisnak érezte magát, hogy ilyen jó ötletei voltak, mint most is.

- Az nem korai? - vonta fel Lan Wangji a szemöldökét, miközben Wei Ying műveit szemlélte az asztalon.

Több hited legyen bennem, Lan Zhan!

- Célozni nem árthat korán a szándékaidról. Plusz barátilag is lehet virágot adni a másiknak. Először jó, ha eljutsz a kisasszonnyal a barátság szintjére - bólogatott magának Wei Wuxian helyeslően a saját gondolatmenetére.

Nem csak romantikus szándékkal lehetett adni, viszont az volt a gyakoribb eset, nem? Vitatkozni lehetett vele, de szerinte a virágadás egy kiváló kiindulási pont volt, főként a visszafogott és illedelmes Lan Wangji esetében.

- Gyakran adsz másoknak virágot, Wei Ying? - kérdezte Lan Wangji, összevont szemöldökkel. Hanglejtésében valami ismeretlen volt Wei Wuxian számára.

Wei Wuxian tévedhetett, de mintha féltékenység visszhangzott volna Lan Wangji hangjában. Az viszont nem lehetett, ugye?

Ráadásul úgy nézett ki, mint aki virágokat osztogatott? Rendben, barátságos volt másokkal, ennek ellenére nem ment el odáig, hogy virágot adjon mindenkinek, aki egy parányit is szimpatikus volt neki.

- Nem mondhatnám. A Lótusz Révben párszor adtam Jiang Chengnek és Shijiének gyermekkoromban, és ennyi.

Bár Lan Wangji nem viselte nyíltan magán az érzelmeit, az egyenes hátával alig észrevehetően meggörnyedt, szinte már ellazult. Wei Wuxian korábbi kérdése miatt a kisasszonnyal kapcsolatban ideges lett volna, és amiatt volt? Vagy felért neki egy mrgkönnyebüléssel, hogy nem osztogatott virágokat valami Lan klánszabály erkölcsi megfontolásából? Wei Ying nem tudta.

- Wei Ying milyen virágnak örülne? - fordította Lan Zhan a fejét a mellette ülő Wei Yinghez, s kezeit a térdén hagyva összekulcsolta.

Az egy dolog Wei Yingnek, hogy az illusztrációiban ő volt a rejtélyes lány szerepében, de attól még nem belőle kellett volna kiindulnia virágok téren. Emellett gyér fogalma volt a különféle virágokról abban a tekintetben, hogy melyek vannak egy kisasszony kedvére.

- Ah, Lan Zhan, tudom, hogy kifinomult az ízlésem, viszont nem örökérvényű. De egyébként a lótuszvirág a kedvencem. Yunmengben rengeteg van belőlük - tárta szét Wei Wuxian a karjait, hangsúlyozva, milyen sokat látott a lakhelyén.