Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

2. fejezet

- Ah, Lan Zhan, Lan Zhan, tudtam, rá fogsz jönni, hogy érdemes tőlem tanulni. Nem fogsz bennem csalódni, teszek róla, hogy olyan tippekkel lássalak el, amivel akármelyik lányt meghódíthatnád, de főként a kiszemelted - kacsintott Wei Wuxian, és oldalt az ajtófélfának dőlt. 

- Szégyentelen! - szökött ki Lan Zhan szájából. Kezeit ökölbe szorította, szinte készen állt otthagyni Wei Yinget lángoló tekintettel. 

Szegény Lan Zhan, mást sem tud mondani, csak azt, hogy szégyentelen vagyok. Nem kell mindig emlékeztetnie, annyira nem hülye. 

- Ah, tudom, az vagyok. De ezért is tudok én neked segíteni. Ráadásul ez egy komoly segítség, úgyhogy ne csinálj úgy Lan úrfi, mintha viccből hívtalak volna ide. Holnap az órák után a könyvtárban, elmondom, mit tervezek. Addig is ti-tok - hangsúlyozta szórakozottan Wei Wuxian, egyik ujját a saját ajkaira téve. 

Wei Yingnek a hideg végigfutott a hátán. Vajon amikor Lan Zhan látni fogja a megrajzolásra váró képregénye tartalmát, mennyiszer fogja szégyentelennek hívni? Lehet le kell fektetnie olyan szabályt, hogy a chibi énjeik tettei miatt ne illesse őt szégyentelen és hasonló szavakkal. 

Vajon neki is el kéne kezdeni szégyentelennek hívni Lan úrfit, ha chibi Lan Zhan nem a Lan klánhoz méltóan viselkedik? 

Egy huncut mosoly lopakodott a szája szélére a gondolatra, s majdnem hanyatt dőlt oldalra, ám egy erős kéz elkapta a karját. 

- Jól vagy, Wei Ying? - termett Lan Zhan előtte, stabilan megtartva Wei Wuxiant. 

Lan Wangji szemeiben aggodalom csillant meg, ahogy a másikat fürkészte. 

- Hahaha, köszi, Lan Zhan. Annyira a fejemben jártál, hogy még az egyensúlyom is elvesztettem - egyenesedett ki Wei Wuxian, a fejét megvakarva bután vigyorogva Lan Wangjira. 

- Hülyeség! - kiáltott rá Lan Zhan, s elengedte Wei Wuxian karját. Grimaszolva hátralépett tisztes távolságot tartva kettőjük között.  

Ennyire nem kell hangosnak lenni, mikor majdnem az arcomban vagy, Ifjabbik Lan úrfi. A dobhártyámnak is megvannak a határai. 

- Ugyan már, nem az, sőt tök jó dolog. Ha velem ezt műveled, a yunmengi kisasszonnyal, mi lesz? Látom magam előtt, ahogy szándékosan megbotlik vagy elájul, hogy a karjaidban kössön ki - Wei Ying szájával eltúlozva csücsörített és vicceskedve maga köré fonta a karjait, utánozva, hogyan ölelné meg Lan Zhan az állítólagos lányt. 

Lan Wangjitól illetlen módon, egy hangos sóhajt engedett ki. Wei Ying erre ismét normális pozícióba vágta magát, nem akarva tovább kínozni a Lant a hülyeségeivel, amiket Lan Zhan képtelen volt értékelni. 

- Ha nincs más, akkor készülünk a lefekvéshez majd. Jó éjt, Lan Zhan - mosolygott Wei Ying a vele szemben állóra. 

- Mm - vonakodva bólintott Lan Wangji, sarkon fordult, és még hátranézett volna Wei Yingre, mint aki mondani akarna valamit. De már csukva volt az ajtó. 

**

Wei Wuxian vigyorogva ült vissza a többiekhez, és rákönyökölve az asztalra a barátaira nézett. 

- Most tényleg elfogadta a segítséged? - hitetlenkedett Jiang Cheng homlokráncolva. 

- Lan Zhan látja, hogy rendelkezem a megfelelő tudással. Ki ne akarná, hogy segítsek a szerelme megszerzésében? 

A külseje és a jelleme is megvolt hozzá. Ez már önmagában szakértelemről árulkodott szerinte. 

- Épelméjű ember biztos nem.