Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

10. fejezet

- Mm, folytathatjuk - tekintett Lan Wangji Wei Yingre.

- Rendben. Először is lényeges, hogy jó benyomást tegyél a szíved választottjára.

- Az nem történt meg a bemutatkozáskor?

Miért kell ennyire zavarodottnak kinézned, Lan Zhan? Ne kételkedj a képességeimben!

- Az nem ugyanaz. Tegyük fel szétváltak az útjaitok, ismét találkoznod kell vele. Mivel tudom, nem fogod felfedni a kisasszony kilétét, kitalálok egy helyszínt, ahol az megtörténhet… Vagy van preferenciád, Lan Zhan? Hol futnál össze a lánnyal? - kérdezte Wei Wuxian, és előrehajolt, hogy egy jobb pillantást vethessen Lan Wangji arcára.

Habár már megrajzolta a második leckéjükhöz az illusztrációt egy semmitmondó háttérrel, ami semmi konkrét helyet nem tükrözött, mégis érdekelte Lan Wangji válasza.

- Wei Ying hol találkozna a helyemben?

Ah, Lan Zhan, Lan Zhan, látod, hogy szakértő vagyok! Ha már Jiang Cheng és Nie Huaisang nem látta, milyen profi egy szerelmi útmutatásban, legalább Lan Zhan igen.

Hol vagy kinél volt ekkora lelkesedés Lan Wangjin kívül arra, amit tanított? Hát sehol. Nem mintha bevállalt volna bármiféle tanítást. Mégis melegség fogta el, hogy Lan Wangji végre rá figyelt, miközben sokáig mindössze ignorálta vagy bosszúsan nézett rá. Ezúttal változott a helyzet, volt érdeklődés és lelkesedés. Bár Lan Zhan is csak a maga módján volt lelkes. De ha már kérdezett, és nem közömbösen bámult vissza rá, Wei Ying azt bizony lelkesedésnek tudta be.

- Hahaha, fogalmam sincs, hogy milyen helyeket szerethet a kiszemelted, viszont nézelődik Yunmeng városkájában, nem? Még ha esetleg dúsgazdag a kisasszony is… Vagyis ugye nem az a fajta a szerelmed, aki lenézi az egyszerűbb embereket, és nem megy közéjük? - kérdezte Wei Ying a tarkóját vakarva, kerülve Lan Zhan tekintetét.

Bizonytalan volt Wei Wuxian, hogy Lan Wangji hallotta-e a halk kérdését, miután csend követte a könyvtárban.

Előfordulhatott, hogy Lan Zhan sem tudta a választ a kérdésére? Sosem mondta el neki, milyen mértékben ismeri a kisasszonyt a távolból. Legalábbis mikor korábban szóba került az első leckéjük alkalmával, úgy jött át neki, hogy nem közvetlenül ismerte. Ennek ellenére attól még tudhatott ezt-azt a kiszemeltje jelleméről, hátteréről, különben nem szeretett volna bele, ugye?

- Nem. Olyannak látsz engem, aki képes lenne egy olyan személyt szeretni, Wei Ying? - szólalt meg Lan Wangji elsötétült arccal, és megragadta Wei Wuxian csuklóját, ujjaival körbefogta.

Éles tekintete összefonódott Wei Yingével. Ő csak pislogott Lan Wangjira. Ugrott a barátságuk? Nem tetszett Wei Yingnek, ahogy ránézett.

Lan Zhannak nemcsak az arca, hanem a mély hangja is sértettséget hordozott magában. Nem volt benne biztos, mi miatt vált Lan Zhan mérgessé. Amiatt, hogy jóformán azt feltételezte, fennhordja az orrát a kiszemeltje, és a védelmére akart kelni? Vagy hogy szerinte Lan Zhannak tetszhet egy öntelt személy, és az volt a sértettségének az oka?

Az kétségtelen tény volt, hogy Lan Zhan erkölcsös és visszafogott jellem volt.  Nem volt elszállva magától, mint az a páva Jin Zixuan, pedig a jómódú hátteret illetőleg ott volt köztük a hasonlóság.

Ezeket egybevetve, valójában fura lett volna, ha egy nem egy jó ember lenne Lan Wangji kiszemeltje.

Wei Wuxian egyedül a kintről beszűrődő madarak csicsergését hallotta, miközben Lan Zhannal egymást fürkészték.

Vajon Lan Zhannak fontos volt, hogyan látja őt vagy a szerelmét? Nem akart semmilyen módon rossz színben feltűnni előtte, és amiatt akadt ki?

- Dehogyis, de biztosabb volt megkérdezni.

Lan Zhan egy neves és gazdag klánból származott, logikusnak feltételezni, hogy esetleg a kisasszony hasonló körülmények között nőtt fel. Az olyanok között nem számított ritkaságnak, hogy csak a saját köreikben mozogtak.

- Ne feltételezz rosszakat róla, ő egy értékes és csodálatos személy - tekintett Lan Wangji mélyrehatóan Wei Yingre, s finoman megszorította a csuklóját.

- Rendben, Lan Zhan. Úgyhogy ne haragudj - paskolta meg Wei Wuxian a szabad kezével Lan Wangji vállát.

Wei Wuxian sosem kételkedett Lan Zhan szerelmében, amit a kiszemeltje iránt táplált. Ennek ellenére álmaiban sem hitte, hogy akár a legkisebb rossz feltételezésre olyanná válhat, mint most az előbb.

Mármint megértette Lan Wangjit, őt sem tette volna boldoggá, ha egy számára kedves személyről bárki valami rosszat feltételezett volna. Mégis ennyire heves reakciót és komolyságot nem várt tőle.

- Lan Zhan… Elengedheted a csuklóm, nem fogok eltűnni, ha attól félsz - kacsintott Wei Ying, próbálva Lan Zhan hangulatát feldobni a hülyéskedésével.

Lan Wangji arany színű szemei a lelkébe láthattak, olyan erős volt Lan Wangji pillantása. Wei Ying torka kiszáradt. Nyelt egyet. Kényszert érzett, hogy elnézzen.

- Hülyeség! 

Ne bámulj így rám, Lan Zhan!, nyögött fel belül Wei Ying. Megértettem, mélyek az érzéseid a kiszemelted iránt. Már kezdek zavarba jönni, hogy hirtelen huzamosabb ideig figyelsz engem.

- De még mindig nem engedtél el - pillanott Wei Ying kíváncsian Lan Wangji kezére. - Ha a kezemet szeretnéd fogni, akkor ne a csuklóm után nyúlj.

Wei Wuxian egy pillanat alatt kinyújtózott Lan Wangji térdein nyugvó keze után, és az ujjait összefonta az övével gyengéden. Aztán maga felé húzta a kezét, Lan Zhan feje feje elé tartva.

- Így kellett volna csinálnod, Lan Zhan. De ne aggódj, tanulható ez is, ha úgy érzed hiányosságod van - villantott Wei Ying egy játékos vigyort Lan Zhanra.

Valódi tudás vagy gyakorlás nem kellett a másik kezének megfogásához Wei Ying szerint, ám Lan Wangji mindig tartogatott meglepetéseket. Másképp nevelkedett hozzá képest Lan Zhan a számtalan klánszabállyal, plusz szokatlan személyiség is volt. Így megeshetett, a korabeliekhez képest nála máshogy működtek fejben a dolgok.

- Szégyentelen! - mondta Lan Wangji megbicsaklott hangon. Elengedte Wei Wuxian csuklóját, ám a másik kezük ujjai összefonódva maradtak.

- Te is az vagy, nem én kaptam először a kezed után, Lan Zhan. Vigyázz, ezt meg ne tudja a kiszemelted, hogy előbb fogtam meg a kezedet, mint ő, különben még féltékeny lesz - húzta közelebb magához Wei Ying Lan Wangji kezét, majd elengedte, ahogy észrevette, Lan Zhan fülei egyre inkább vörössé válnak.

- Rám? - pislogott Lan Wangji, majd az immár szabad kezeit a térdén pihentette.

Ah, Lan Zhan, az első gondolatod, hogy miattam rád lesz féltékeny? Wei Wuxian majdnem hangosan felröhögött, annyira abszurdnak hatott az elképzelés. Lan Wangji félrebeszélt volna?

- Nem rád, hanem rám. Mi az, Lan Zhan? Te féltékeny lennél, ha nem a te kezedet fognám?

Szokatlanul mutatott a meglepődöttség Lan Wangjin. Naponta megtapasztalhatta, milyen szégyentelen Wei Ying, ezért nem értette, eddig miért nem hökkent meg úgy, mint most.

- Nevetséges!

- Hahaha, ezzel egyet kell értenem - nevetett fel Wei Wuxian, és megtörölte a szemeit, mert majdnem könnyek szöktek bele az erős röhögésétől.

Lan Wangji némán figyelte maga mellett ülő Wei Yinget kifejezéstelenül, amire Wei Wuxian elhallgatott.

- Tehát a jó benyomás tételéről tárgyaljunk most már, ifjabbik Lan úrfi - váltott témát, s ezzel előrántotta Wei Wuxian a vázlatfüzetét a ruhájából, majd kinyitotta a második lecke rajzainál.