Útmutató egy szív meghódításához (Befejezett)

6. fejezet

Wei Wuxian körbetekintett a békés könyvtárban, ahol az ablakokból beszökő napsugarak teremtettek egy kellemes hangulatot a könyvrengetegben. Nem is tűnt olyan rossz helynek a könyvtár, mint a büntetései alatt. Megtudná ezt szokni.

- Oké, akkor leülök veled szemben, Lan Zhan. Nekiállok rajzolni a következő leckénket.

Wei Wuxian előhúzta a ruhájából a vázlatfüzetét, de látva, hogy a kisasztalt egészében beborították Lan Zhan dolgai, törökülésbe helyezkedve, az egyik térdére tette a füzetét, s ott nekilátott az alkotásnak.

- Nem muszáj itt ülnöd, Wei Ying - pillantott Lan Wangji felvont szemöldökkel a másik ülőhelyére, ahol sem szék, sem párna nem volt, hanem tényleg a földön ült.

Ne mondd, hogy nem akarod, hogy a közeledben legyek, Lan Zhan… Ilyen hamar nem unhattál meg, nem?

Vagy van Lan klánszabály, hogy min és hol ülhet az ember?

Vagy aggódsz értem, hogy összepiszkolom magam, mintha valami kisasszonyt lennék, akinek számíthat az ilyesmi?

- De én itt szeretnék. A padlón is tudok rajzolni a füzetembe. Emellett jót tesz, hogy magam előtt látlak, amikor chibi Lan Zhant rajzolom. Ezenkívül hosszútávon hiányolnám a közelséged - kacsintott Wei Ying a fejét megbillentve.

Nem csak erről volt szó. Wei Wuxian bizakodott, hogy ha Lan Zhan arcának legapróbb rezdüléseit megfigyeli, akkor jobban megismerheti.

Abban nem bízott, hogy Lan Wangji egyszerűen elcsevegne vele, vagy hosszú válaszokat adna neki, pedig Wei Ying csupa fül lett volna. Ennek következtében azzal kellett beérnie, amit Lan Zhan nyújtani tudott neki. Persze, ennek ellenére kedvelte Lan Wangji társaságát, különben nem ment volna utána, nem ajánlotta volna fel a segítségét. Mégis jól esett volna neki szóban is valami megerősítés.

De ha Lan Zhan nem adja azt meg, akkor arra fog figyelni, szavak nélkül mit közöl vele akarva-akaratlanul. Végül is, Wei Ying nem volt hülye.

- Szégyentelen!

Ah, Lan Zhan szókincse ugye nem fog lecsökkeni ismét a szégyentelen szóra? Egyáltalán most mi volt a baj azzal, hogy előtte akart ülni?

A kifürkészhetetlen Lan Wangji hirtelen szégyenlős lett, míg nem figyelt oda? Elvégre amikor a büntetései alatt a könyvtárban nyíltan bámulta, minden gond nélkül ignorálta. És akkor még nem is viselkedett olyan jól, mint most. Ezúttal tényleg nem a bosszantása volt a célja.

- Hahaha, már vártam, hogy ezt mondjad. Én csak őszinte voltam hozzád, tényleg könnyebb, ha szem előtt vagy, és nem az emlékeimre kell hagyatkozni. Rossz lenne például chibi Lan Zhan hajhosszát eltéveszteni.

Vagy ami még szörnyűbb lenne, ha mondjuk Lan Qirent rajzolná le véletlenül, hiszen a koncentrációja nem lehet mindig tökéletes. Ha nem vigyáz Lan Zhan, olyan morcos ábrázata lesz, mint Lan Qirennek a kecskeszakállal együtt.

Már amiatt is segítenie kell Lan Zhannak a yunmengi lányt meghódításában, hogy nehogy úgy végezze, mint Lan Qiren. Amennyire Wei Wuxian tudta, nem volt az öregnek kultivációs partnere. De Wei Ying tesz róla, hogy Lan Wangjinak legyen és boldog élete legyen.

- Wei Ying nagyon odafigyel a részletekre - mondta Lan Wangji elmerengve, fürkésző tekintettel szemlélve Wei Wuxiant.

Wei Wuxian kérdőn felnézett a rajzától. Mit akarsz ezzel mondani Lan Zhan? Úgy mondtad, mintha valami nagy titkod fel tudnám tárni.

Azt hiszi, hogy rájön, ki a szerelme és elmondja a lánynak az érzéseit?

- Úgy ám. Remélem, a yunmengi lány is annyit fog gondolni rád, mint én rád mostanság, a leckék és ahhoz az illusztrációim kitalálása miatt - nézett Wei Wuxian a másikra vidáman.