1.

1.3K 69 0
                                    

A Kim családhoz, még öt évesen kerültem édesanyámmal együtt, mint szolgálók. Gyerekként nem nagyon vették hasznomat, így az ifjabb herceg játszótársaként töltöttem a napokat.
Édesanyám ekkor a konyhában dolgozott, mint kukta és finomabbnál finomabb ételek készítésében segétkezett. Leginkább akkor volt igazán elfoglalt, mikor a királyi család bálokat, fogadásokat tartott. Volt olyan eset, hogy reggelre végzett és alig egy óra pihenést engedett meg magának. Én többször szóvá tettem neki, hogy pihenje ki magát, de egy gyerekre nem hallgatott.

Nyolc évet töltöttem, amikor Alice a királynő szolgálója jött a játszószobába. Azonnal elrángatott Namjoon herceg mellől és rohanva siettünk a szolgálóknak fenntartott szárnyba.
A szobánkhoz érve, több másik szolgaló is az ajtóban állt és leskelődtek be az ajtón keresztül. Anyám aznap szabadnapos volt...
Az ajtóhoz érve a szobába toppanva, vizes homlokkal néztem körbe. Az orvos édesanyám ágya mellett lehajolva vizsgálta ki őt. Érkezésemre azonnal felkapta a fejét és elmagyarázta mi történt anyukámmal.
Tüdőgyulladást kapott, ami nagy lázzal járt.
Megkaptam az utasításokat, amiket igyekeztem betartani az alatt a két hét alatt, de nem segített. Anyukám állapota nem javult és egyre rosszabbul lett.
Aztán az egyik nap, mikor este visszamentem a szobánkba, anyukám nyugodtan aludt. Mikor nem ébredt fel a szólításomra, akkor jöttem rá igazán, hogy édesanyám örök álomra hajtotta fejét.
Szép temetést kapott, amiért örökre hálás leszek a többi szolgálónak, illetve a királyi családnak.
És igen...a királyi család maga mellett tartott, mivel nem ismertem az édesapámat, így nem tudtam sehova sem menni.

Tíz évesen a király úgy döntött, hogy mivel sok időt töltök pár évvel idősebb fiával, ezért kiképeznek. Sok éves tanulás és gyakorlás árán lettem Namjoon személyi szolgálója, de titkon barátok maradtunk.
Elkísértem fogadásokra, bálokra ugyanúgy a mindennapjai része lehettem.

~tíz évvel később~

Kora reggel, még a kakasszó előtt ébredek meg. Felkelek az ágyból és gyorsan lefürdök, majd magamra öltöm a szokásos munkaruhámat. Élére vasalt sötétkék nadrág, fekete zokni, lakkcipő, fehér ingemet szépen betűröm a nadrágomba és felkapom szintén sötétkék zakómat. Zakóm, a bal mellemnél található a család címere, ami egy aranyoroszlán van hímezve.
A tükör előtt hátrazselézem hajamat, majd megmosom kezeimet.

Teljes felszerelésben lépek ki a szobámból és csukom be magam mögött a falapot. Ilyenkor reggel a személyi szolgálók és a konyhai személyzet ébren van, hogy mindent előkészíthessen a család részére.
Csendben sétálok végig a csendes folyóson. Páncélok sokasága sorakozik a falak mellett, amiket minden második nap porolnak és fényezik őket.
Utam a konyhába vezet, hogy megreggelizhessek. Emlékszem, mikor egyszer hagytam ki a reggelit. Egy tárgyalás során, ahol jelen voltam a legnagyobb csendben kordult meg a hasam. Átmelegedve kértem elnézést a jelenlévőktől. A beszélgetés végével a király megszólított, hogy ne forduljon elő még egyszer ilyen.
Namjoon csak jót nevetett a dolgon és megkért ebédeljek vele.

- Jó reggelt mindenkinek! - köszönök hangosan és mosolyogva a személyzetnek. Meglátva Eunji-t odalépek hozzá és megpuszilom arcát.
- Jó reggelt Jimin! - köszön mosolyogva és a kezembe adja reggelimet, amit ő készit nekem. Kezei már ráncosak, de ezeknek a kezeknek köszönhetek mindent. Eunji a második édesanya számomra. Mikor anyukám meghalt Eunji gondoskodott rólam, mindig mellettem volt, mikor beteg voltam vagy már nem bírtam az iskolát és megnyugtatott.

Míg én Eunji-nak mondtam el a problémáimat, addig az idő teltével Namjoon mondta el a gondjait nekem.
Namjoon-nal ebből a szempontból hasonlítunk. Anyu által játszotársak lettünk, majd barátok és végül a szolgálója lettem. Mindennapjait végigkövetve tudom mennyire nehéz neki, hiszen a király nagy elvárások elé helyezte őt. Királlyá akarja formálni, míg a herceg egyáltalán nem akar a trónra lépni. Bátyja, Jin herceg kellene trónra lépjen, de az édesapjuk ezt nem engedi, mivel az idősebb herceg gyenge fizikumú és igen érzékeny. Namjoon pontosan az ellentéte, ami nagyon zavarja őt, de szerintem megvan benne a kellő férfiasság, hogy király lehessen belőle.

Reggelimet elfogyasztva köszönöm meg Eunji-nak az ételt, majd az egész személyzetnek kitartást kívánok. Egy tálcán már elő van készítve Namjoon reggeli teája, amit mindig ébredés után iszik.
Felsétálok a lépcsőkön a királyi lakosztályokig. A folyosó végen talalható a király és a királyné szobája, nem sokkal előtte az idősebb herceg szobája található, vele szemben pedig Namjoon szobája.
Halkan nyitok be a szobába könyökömmel. A fatálcát a legközelebbi fiókos szekrényre teszem, majd becsukom magam után az ajtót. A tálcát újra a kezeimbe veszem, majd a fehér asztalra teszem le. Igyekszem a leghalkabban mozogni, hogy Namjoon aludhasson még. Fürdőjéből kihozom a köntösét, amit az ágya melletti székre teszek le.
Két lépésre állok meg az ágya mellett, majd a szobában álló nagy órára nézek, ami a reggeli hét órát ütné meg. Ideje felkelteni.
Az ablakhoz sétálva elhúzom a sötét bársonyos anyagokat. Meghallom Namjoon nyöszörgését.
Visszasétálok ágyához.
- Namjoon herceg ideje felkelni. - szólalok meg bársonyos hangomon. A herceg lassan nyitogatja ki szemeit elég sűrűn pislogva. - Jó reggelt kívánok!
- Jimin mindig csodálom, hogy ennyire friss vagy reggel. - mormogja reggeli mély hangján.
- Minden reggel frissen ébredek herceg. - kuncogom el magam, a köntösét felé nyújtva.
- Jimin már ezredszerre mondom el neked, ne hívj hercegnek, ha ketten vagyunk. - szól rám ismét, felsegítem rá a köntösét.
- Ahogy óhajtod. - egy aprót meghajolok. - A tea csak rád vár. - intek kezemmel az asztal felé. - Ma reggel egy kellemes illatú gyümölcsös tea vár arra, hogy elfogyaszd.
- Már hiányzott. - surolja össze tenyerét a herceg izgatottan. - Üzenem Jinah-nak, hogy isteni teát készít.
- Tudod, hogy mindig átadom neki. - a herceg leül a székére és én kitöltöm neki a teáját. - Ismertetem a mai programot.
- Rendben Jimin. - bólint és beleiszik teájába.
- A reggelit követően bátyja óhajt beszélni veled, az okot nem közölte. Délelőtt tizenegy órakor lovas ijászat lesz, ami egy óráig fog tartani...- ismertetem a délelőtti terveket.
- Ennyi elég lesz, majd ebéd után a többit. - szól közbe Namjoon, hangjából hallom, hogy gondterhelt.
- Byult fogják felnyergelni, ahogy mindig. - teszem hozzá, hátha ettől jobb kedve lesz.
- Byul az én csillagom. - mosolyodik el halványan és újra beleiszik a csészébe.
- Megcsinálom a fürdővizet. - tájékoztatom. - Ajánlom a mai napra a sötétbarna öltönyt, illetve az ijászathoz a sötétkék felszerelést.
- Mint mindig jó ízlésed van Jimin. - mosolyog rám, amitől ellágyulok. - Nem is tudom mi lenne velem nélküled.
- Talán elveszve lennél ebben a hatalmas palotában. - mosolygok vissza.
- Lehetséges, nélküled eltévednék. - elneveti magát. - 24 év alatt is nehéz hozzászokni.
- 12 év alatt kiismertem már az egész hálózatot, de a tervrajz is segített benne. - büszkélkedem. - Azért vagyok, hogy könnyebbé tegyem az életed.
- Tudom Jimin, tudom. - bólint egy aprót. - Ezért örökké hálás leszek neked.

Hercegem (Nammin) ✔Where stories live. Discover now