Hercegem (Nammin) ✔

3.

Namjoon-on láttam, hogy minél jobban el akarja húzni az ebédet. Sosem volt a legjobb kapcsolata a királlyal, mivel rá van kényszerűlve arra, hogy ő örökölje a trónt. Azóta ilyen rossz a viszonyuk, mióta tudja ezt. Rákényszeríti a saját akaratát Namjoon-ra.

A társalgóban igen feszült a légkör a két férfi között. Nemcsak én vagyok jelen, mint személyi szolgáló, hanem Minhyuk is. Minhyuk az egyik legidősebb személyi szolgáló a palotában, igazán érti a dolgát és igazán szigorú is.
Egy időben ő tanított engem és egyáltalán nem kegyelmezett nekem.
- Jimin úrfi. - biccent felém. - Húzza ki magát. - azonnal hallgatok rá és feszesen kihúzom magam. - Lazábban, ahogy tanítottam.
Igyekszem úgy felvenni a testtartás, ahogy azt tanította nekem.
- Minhyuk úr. - nézek fel tanítomra. - Köszönöm a figyelmét és a tanítását.
- Tettem a kötelességem úrfi. - halványan mosolyog rám, amitől egy kicsit megijedek, de viszonzom a mosolyt.

Nem messze az ajtó mellett állunk meg Minhyuk-kal, hátratett kezekkel.
A két férfi egymással szemben helyezkednek el és kimért tekintettel állják egymás figyelését. Nekem már attól borsódzik a hátam, hogy nézem őket.
- Namjoon. - a király mély hangjától azonnal megfeszülök, olyan tekintéjt parancsol. - Mint már biztos tudod SeokJin meg fog házasodni.
- Tudom, apám. - bólint egyet, hangja egy kicsit rekecses. Kelleni fog az a tea neki.
- Még ebben az évben elveszi a kisasszonyt. - jelenti ki, amin egy kicsit meglepődök. A házasságig általában egy év el szokott telni.
- Miért olyan hamar? - teszi fel a kérdést Namjoon, mintha a gondolataimban olvasna.
- Az akaratom szerint. - válaszolja a király szokásához híven. - Illetve azt szeretném, hogy minél hamarabb beletanulj a királyi teendőkbe. Ahogy SeokJin házassága, úgy a te koronázásodat is előre hozatom.

A levegő hirtelen nehézzé válik. A király megint Namjoon nélkül döntött. Mint minden alkalommal, amikor Namjoon-ról van szó.
- De apám - szól közbe az ifjabb. - Nem állok készen arra, hogy átvegyem a helyed.
- Namjoon, ez nem választás kérdése. - szigorú magatartása miatt Namjoon szinte azonnal elhallgat. - A húszonnegyedik életévedet töltöd, én ebben a korban, már elvettem édesanyádat. SeokJin két évvel később érkezett is. - ismerős monológ. - Ideje lenne összeszedned magad végre és azt tenned, amit mondok neked!
- Apám, én nem akarok a helyedbe lépni! - áll fel a sötétzöld fotelből Namjoon, hangját megemelte apjával szemben. - Sosem akartam király lenni!
- Namjoon...- a király alig mondta ki a nevét, de a herceg azonnal kiviharzott a társalgóból.

Egy aprót nyelve lépek el a fal mellől, hogy követhessem a herceget.
- Elnézését kérem. - hajolok meg a király előtt, kimért léptekkel távozok a helységből. Amint becsuktam magam után az ajtót, azonnal futásnak eredek a könyvtár felé.

Namjoon-t, amióta ismerem mindig a könyvek közé menekült. Ha a családja felzaklatta, ami igen gyakran esett meg apja részéről, dühöngve szaladt a könyvtárba és az egyik eldugott résznél rejtőzött el.
Gyerekként elpityeredett többször is és kisírt szemekkel találtam rá, de ahogy egyre idősebb lett, úgy a herceg elfolytotta magában sós könnycseppjeit.
Most is ott találtam meg, annyi változás történt az elmúlt évek alatt, hogy egy hatalmas bársonyfüggöny nyújtott neki egy kis elszigeteltséget a való világtól.
Lépteim szinte vízhangoztak a csendes helységben. Az egyik polcon meglátom kedvenc könyvünket, amit leemelek róla. Oldalai már sárgulni kezdtek az évek alatt és már megvolt a jellegzetes régi könyv illata.
A függönyt félrehúzva lépek féltett birodalmába, majd visszahúzom a vörös bársony anyagot.
Az egyik könyvespolcnak van támaszkodva, lehunyt szemekkel. Érkezésemre sem nyitja ki, sőt akkor sem, amikor mellé ülök.

Mindig tudtam mi nyugtassa meg igazán Namjoon lelkét. Jelen esetben az, ha felolvasok neki.
Már jópár oldalt felolvastam neki a könyvből, de még mindig csendben van mellettem. Ilyenkor tudom jól, hogy minden, ami a mai napirendben volt kitörlődik és csakis saját magával szeretne foglalkozni.
- Elég lesz Jimin. - szól rám, kezével eltakarja a szavakat. Hangja egyre rekedtebb lesz. - Elég lesz.
- Szólnom kell Jinah-nak a tea miatt. - suttogom, bár fogalmam sincs miért, hiszen ketten vagyunk.
- Hagyd csak. - legyint kezével. Sosem szokott ilyen lenni. Kezem homlokára teszem, forró. Ide kell a családi orvos.
- Namjoon - veszem el kezem homlokáról. - Fel kell menjünk a szobádba.
Nem kapok választ, csak egy rövid nyöszörgést.
Felsóhajtok, majd megfogva karjait a hátamra szenvedem a nálam magasabb férfit.

Persze, ilyenkor nem szokott lenni senki a folyósokon, hogy segíthessenek nekem. Namjoon nálam nehezebb testalkatú az izmai miatt, így szinte végigremegtem teste alatt, míg feljutottam vele a szobájáig.
Levettem róla ingjét és egy laza felsőt adok rá, ahogy nadragját is lecserélem egy sokkal kényelmesebbre. Betakargatom a herceget, majd igyekszem a család orvosához.
Útközben elkapom Jinah-t és megkérem csináljon egy gyömbér teát, illetve tájékoztassa a konyhát is.

A család orvosával sietünk vissza Namjoon szobájába, ahol jó alaposan megvizsgálja a herceget.
- A herceg megfázott. - jelenti be. - Pihenés kell neki, fogyasszon sok folyadékot és a lázát is csillapítani kell. - összecsomagolja a műszereit.
- Köszönöm Dr.Min. - nézek rá hálásan.
- A herceg egészségét ismerve négy nap és semmi baja sem lesz, de ha tovább húzódna, akkor azonnal értesítsen Jimin. - néz rám szigorúan.
- Azonnal szólni fogok önnek. - bólogatok, miszerint megértettem a mondandóját.

Nemsokra rá, kikísérem a szobából a doktort és átveszem az épp akkor érkező Jinah-tól a tálcát a teával együtt.
Nem messze tőle, az éjjeliszekrényre rakom le a csészét és összeszedem piszkos ruháit.

Ameddig alszik a herceg, addig elfoglalom magam. Rendet teszek a szobájában, ahogy az asztalán is és beleolvasok pár papírba, amiket a király bízott rá. Elteszem tiszta ruháit és közben igyekszem csillapítani lázát egy vizes kendővel, amivel többször áttörölgetem homlokát és nyakát is.

Kora este felébresztem Namjoon-t álmából, hogy kortyolgassa el a gyömbér teát. Nagyon laposakat pislog és látom, mennyire fáradt.
- Csak egy kicsit, ameddig megiszod, utána hagylak aludni vacsoráig. - törlöm meg homlokát és odaadom a csészét.
- Nem kérek vacsorát. - iszik bele a már kihűlt teába.
- Pár falatot kell enned Namjoon, különben nem jösz rendbe. - simogatom meg a hátát és az ágyára ülök.
- De nem hagysz egyedül, ugye? - néz rám kérdően.
- Ne aggódjon herceg, nem hagyom egyedül. - válaszolom mosolyogva.
Amikor megitta az összes teát, visszafekszik és azonnal el is alszik.

A tálcával a kezembe megyek le a konyhába, hogy a teát kicserélhessem finom ételre. Tudom, hogy nem fog enni sokat, mert ez a náthával jár nála.
Lassan haladok a vacsorával, amit neki szánok, mégha a másik felét én is kell megegyem.