Hercegem (Nammin) ✔

16.

A herceget csókolni kissé megmagyarázhatatlan érzés volt.
Sokkoltam magam a tettünkkel, de egyúttal egy löketet is adtunk egymásnak. Eddig nem volt semmi testiség közöttünk a lágy érintések, vígasztaló simogatások és öleléseken kívül.
Egyszerre volt melegem és fáztam. A gyomromban furcsa érzés terült szét. Nem tudtam hova rakjam kezeimet vagy mit csináljak velük, mintha útban lennének.

Mikor elváltunk egymástól, örültem de egyben még többet akartam tőle...belőle.
Mélyen a szemeibe nézek. Hasonló érzések uralkodhatnak rajta is, mint rajtam.
Mérhetetlen vágy egymás iránt.
Nem kellettek szavak, hogy újra megismételjük csókunkat többszörii alkalommal.
A kezdeti félelem elmúlt és a telhetetlenség vette át felettem az irányitást.

Az időérzékem megsemmisült és csakis rá koncentrálltam.
Sokáig voltunk így együtt és teljesen megfeledkeztem arról, hogy kik is vagyunk mi ketten, mi a kötelességünk.

Végül zihálva válunk el egymás ajkaitól. A szívem gyors útemben dobol a mellkasomban és forrónak érzem at arcomat is.
Namjoon-ra nézek, egy kicsit izzadt az a homloka és ki van pirulva, a tekintete egy kicsit kába, mintha itt volna egy keveset, pedig nem így van.

Az ingem zsebéből előveszem a fehér zsebkendőt és letörlöm Namjoon homlokát.
Pislog párat, hogy magához térjen és hálásan mosolyog rám.
- Jimin. - szólít meg lágyan, el tudnék olvadni a hangjától. - Szeretlek.
Leengedem kezem és Namjoon szemeibe nézek. Nem hittem volna, hogy hallani fogom Namjoon-tól.
Egyszerre voltam boldog és megkönnyebbült.
- Szeretlek Namjoon. - fogom meg kezét és megszorítom. - Halálom napjáig szeretlek.

***

Ahogy közeledett a herceggé avatásom napja úgy váltam egyre izgatottabbá és igesebbé. Nemcsak a miatt, hogy találkozni fogok a féltestvéreimmel, hanem egy egész ország előtt fog ez megtörténni, akik semmit sem tudnak rólam. Sőt mi több a Kim királyi család is jelen fog lenni az eseményen.

Azzal, hogy meg fogom kapni a hercegi címet Eunwoo király nem hagyta, hogy szolgálóként folytassam tovább az életet. Ez nagyon bosszantott. Nem volt dolgom, sőt nem lehettem Namjoon-nal, mint a szolgálója.
Nagyon nehezen tudtam kiharcolni azt, hogy ugyan úgy Namjoon mellett legyek, leginkább arra hivatkoztam, hogy tőle tudom megtanulni azt, hogyan és mit tesz egy herceg.
Sikerült kijátszani a királyt ezzel a tettemmel.

Amint volt egy kis szabadidőnk Namjoon-nal és kettesben lehettünk azonnal egymás ajkain voltunk. Úgy éreztem magam, mint a kisgyerekek, mikor csínyt követnek el és a szüleik elől bújkálnak.

Kint voltunk a kertben és az íjászatot magyarázták nekem, hogy elérjem a célpontot is, ne csak pár méterre lőjjem az íjjat.
- Én értem, hogy emeljem fel a könyököm és fent is van. - motyogom magamnak leginkább. - De ha nincs annyir erőm, hogy meghúzzam akkor várhatják a csodát.
- Jimin, először üresen próbáld meg. - tanácsolja Namjoon.
- Üresen? - engedem le a karjaimat, kicsit elzsibbadtak.
- Ne íjjal. - mosolyog rám, majd megmutatja nekem, hogy is gondolta. Egész könnyedén megy neki és nagyon jól áll neki a férfias jellem. - Így kell.
Egy aprót bólintok és igyekszem úgy tenni mint ő. Egy kicsit sikerült.
- Hsssz. - engedem el ujjaimmal a húrt. - Ezt túl nehéz kihúzni.
- Pedig el kell találd a célpontot Jimin. - jön oda hozzám a tanár. - Ha nem fog menni, gyengének hisznek téged.
- Mi értelme becsapni őket? - szalad fel szemöldököm. - Ez alapvető tény, hogy gyenge vagyok, csak nézz rám.
- Jimin, nem vagy gyenge. - áll mellém Namjoon. - Erős vagy, csak bele kell jöjj a dolgokba. Én sem egy hónap alatt tanultam meg a dolgokat.
- Az te vagy Namjoon. - forgatom meg a szemem.
- Daewoo mára elég lesz ennyi. - adja vissza az íjakat, még az enyémet is.

Megragadja a csuklómat és a virágoskertbe vezet, ahol egy padra ülünk le.
- Jimin, túl feszült vagy. - mondja lágy hangon.
- Elnézést. - hunyom be szemeimet.
Igaza van, nagyon feszült vagyok.
Keresztbe teszem a lábaimat és felsóhajtok.
- Most már tudom mennyi feszültséget cipelsz a válladon. Hogy küzdesz meg veled?
- Emlékszel a kardforgatás óráimra? Ott adtam ki minden feszültségemet. - adja meg a választ kedvesen. - De mivel te még nem forgatsz kardot, így nem is tudod leküzdeni ezt.
- Milyen jó nekem. - forgatom meg a szememet.
- Állj fel. - talra szökik mellettem, mire ránézek. - Gyerünk, mutatok valamit.
Vonakodva, de megteszem amit kér tőlem és máris előtte állok.
- A bal lábadat helyezd előre, kicsit hajlítsd be a térdeidet. - utasít és én megcsinálom egy szó nélkül. - Emeld fel a kezeidet így. - mutatja meg az ökleit. - Jó, ügyes. És most támadj.
Namjoon is felveszi ugyanazt a testtartást, mint én.
- Micsoda? - egyenesedek fel egy kicsit.
- Gyerünk, üss meg. - néz rám mosolyogva.
- Nem teszem meg. - rázom meg a fejem és felegyenesedek.
- Jimin, fontos az önvédelem, de most a feszültségedet akarjuk csillapítani. - néz rám komolyan.
- Akkor sem tehetem meg. - ismét megrázom a fejemet.
- Hát jó. - sóhajt egyet és felegyenesedik. - Ha nem, hát nem. - közelebb jön hozzám. - Egy hétig nem csókollak meg.
- Micsoda? - nézek rá ledöbbenve, már másodszorra.
- Jól halottad. - bólogat helyeselve.
- Ez nem igazságos. - nézek rá mérgesen. - Megvonod tőlünk azt az egy dolgot, ami egyre közelebb és közelebb hoz minket egymáshoz.
Karba teszem kezeimet és mérgesen nézek rá.
- Jimin, ha nem vagy hajlandó levezetni így a feszültségedet, akkor mashogy nem segíthetek. - néz rám kissé csalódottan.

Visszaülök a padra és végiggondolom a mindazt, ami pár perc alatt történt.
Namjoon csak segíteni akart nekem tudom jól, de a verekedés kettőnk között nem jönne ki sehogy se pozitívan és valamelyikünk megserülne. Tudom, hogy feszült vagyok, de akkor sem megoldás ez.
- Namjoon - szolalok meg félénken. Végig itt állt nem messze mellettem, ameddig meg nem szólítottam. - Nem kérhetsz arra, hogy bántsalak akármennyire feszült vagyok. Elsősorban illetlen, másodsorban herceg vagy és harmadsorban a szerelmem.
- Jimin...
- Nem érdekel Namjoon! - szólok rá élesen. - Nem fogom megütni azt, akit szeretek és vállalom a feltételedet. Egy hetet csak kibírok, ha nyolc évet kibírtam.
- Te már nyolc éve szerelmes vagy belém? - néz rám csodálkozva.
A ló vinné el a lepcses számat.
- Igen? - nézek fel rá félve, de a meglepődöttség mellett az enyhén piros arcát is észrevettem. Azonnal elmosolyodok. - Zavarba hoztam herceg? - kuncogom el magam.
- De még mennyire. - válaszolja és elfordul a palota felé. - Hogy bírtad ki éveken át?
- Nehezen. - válaszolom őszintén. - De a reménykedés erőt adott nekem.
- Jaj Jimin. - fordul vissza felém. - Úgy szégyellem magam, amiért nemrég vettem észre az érzéseidet és most viszonzom őket. Meg tudsz nekem bocsájtani?
- Nincs mit megbocsájtanom Namjoon. - mosolygok lágyan rá. - Megérte várni rád.