Hercegem (Nammin) ✔

8.

Az újonc szakács tálalt nekünk fel, amiért hálás voltam, mert addig sem volt közöttünk kínos csend.
Eunji-nak később fogom elmagyarázni, hogy miért is vagyunk a konyhába késő este.

A vacsoránk tálalása után meg egy ideig lehetett hallani a csörömpölést, majd Namjoon mindkettőjüket elküldte lepihenni.
Igyekeztem csendben enni és kerülni a tekintetét, de beláttam, hogy ezt lehetetlen lenne sokáig folytatni, mert a herceg szolgálója vagyok első sorban és minden nap kontaktusban vagyok vele.
- Jimin - szólít meg, amitől összerezzenek egy kicsit és félve nézek rá. - kérlek ne haragudj, amiért durva voltam veled.
- Megijesztettél. - mondom halkan és elforditom tekintetem róla.
- Sajnálom Jimin, de másként nem ehetnék veled ide lent. - hallom hangján, hogy kissé csalódott. - Sajnálom, hogy kihasználtam a tekintélyemet.
- Nem kell elnézést kérned Namjoon. Herceg vagy, ezt tudom gyerekkorom óta. - ránézek. Túl jól tudom, hogy herceg. - Én voltam az, aki ellent mondott neked és ezzel megszegtem egy szabályt, amit te is nagyon jól tudsz.
Csendben bólint egyet és tovább falatozik. Én is követem példáját és csendben fogyasszuk el a vacsoránkat.

Miután végeztünk, leszedem a teritéket és elkezdem a mosogatást utánunk. Sosem szeretek magam után hagyni bármit is éjszaka és ezel meggyűjteni társaim baját.
Lépteket hallok és nem sokkal később Namjoon áll mellé.
- Eunji igazán istenien főz. - mondja, gondolom fel akarja oldani a kettőnk között levő feszültséget.
- Igen, az egyik legjobb. - helyeslek. - Egy kását is olyan finoman tud elkészíteni, hogy megnyalom mind a tíz ujjam az evés után. - mesélem sokkal vidámabban.
- Tudom. - bólogat Namjoon. - Remélem, hogy hamar rendbe jön. Hallottam a köhögését, kicsit csúnya.
- Igen, tudom. - bólintok és abbahagyom a mosogatást, megtörlöm kezeimet. - De nem lesz semmi baja, erős nő.
- Akkor nem aggódok nagyon érte, csak egy kicsit. - mosolyog rám. - Ma is velem alszol.
- Rendben. - bólintok rá.

Sokkal jobb hangúlatban megyünk vissza Namjoon szobájába, mint ahogy vacsorázni indultunk onnan. Tudom, hogy nem volt szándékos és így tudott csak rávenni, hogy vele egyek. Ezzel megszegtem egy újabb szabályt. Nem lepődök meg magamon, hiszen már megszegtem azt, amit nem kellett volna évekkel ezelőtt.

***

Az utóbbi egy hónap maga volt a káosz a királyi család részéről. A király dühöngött, amiért a szomszédos ország nem akart újra egyezséget kötni. Már több éve megy ez a két ország között.
A királyné két hétig betegeskedett a legutóbbi utazása után.
SeokJin herceg az idegességtől fel-alá járkált, amiért Yoohyeon kisasszony hamarosan a palotába látogat.
Namjoon meg... Namjoon egyre furcsábban kezdett el viselkedni, amit nem értettem meg.

De a legnagyobb felfordulást a közeledő bál okozza. Több ember lesz jelen, hiszen a király és a királyné házasságának 28 évét ünneplik.
A konyhában nagy a sürgés-forgás, hiszen különleges vendégek vannak meghívva. És igen, a szomszéd ország uralkodóját is meghívta a király.

A szabónál vagyunk a herceggel, az új öltönyéből be kell venni, elméretezték egy kicsit.
- Kényelmes önnek Felség? - kérdezi meg a Mr.Lee.
- Így már sokkal jobb. - válaszol, a tükörből pillant rám, amitől kissé zavarba jövök, de igyekszem tartani magam. - Jimin, megérkezett már az öltönyöd?
- Igen Felség. - válaszolok lágy hangon. - Tökéletes szabású.
- Én nem engedek ki a kezeimből rossz munkát, csakis tökéleteset. - morgolódik Mr.Lee és lesegíti az öltönyt Namjoon-ról. - Elnézését kérem meg egyszer.
- Semmi baj Lee. - Namjoon nyugtatólag a szabó vállára rakja kezét. - Köszönöm, hogy a sok munkája mellett fogadni tudott engem.
- A királyi családra mindig van időm. - mosolyog rá a szabó és megigazitja a szemüvegét.
- Holnap délután küldöm érte az egyik emberemet. - néz rá mosolyogva Namjoon. - Ideje mennünk.
Felkapja barna öltönyét és magára veszi.
- Köszönjük a kemény munkáját Mr.Lee. - fogok kezet a szabóval, majd Namjoon után sietek.

A szabászat előtt álló lovas kocsihoz lépek és kinyitom a hercegnek az ajtót. A fekete faszerkezet megrázkódik egy kicsit.
- A palotába kérem. - mondom a hajtónak.
Én is beülök Namjoon-nal szembe és a lovas kocsi elindul. Namjoon mosolyogva néz rám, amit nem értek.
- Van valami az arcomon? - kérdezem zavartan, de ő csak megrázza a fejét.
- Jimin, azt tudod, hogy két különleges ember érkezik hozzánk a Choi nemesi családból? - kérdezi, én válaszul bólintok.
- Tudom, melletted leszek egész este. Két hete tanultam meg a vendéglistát. - válaszolom büszkén. - Choi Yeonjun és Choi Seung Cheol úrak jönnek el.
- Igen. - bólint. - Velük személyesen is lesz beszélgetésem. Tudod Seung Cheol úr szolgáló volt és szerelmes lett Yeonjun úrfiba.
- Szerelmesek? - kérdezem csodálkozva. - Felvállalták a szerelmüket.
- Így van és nagy port kavartak vele. - Namjoon kinéz az ablakon. - Yeonjun gróf volt, de az édesapja kitagadta. A nagynénéje karolta fel és hagyta rá a vagyon, mikor elhunyt.
- A kapcsolatukról akarsz beszélni velük? - kérdezem kíváncsian.
- Valami olyasmi. - válaszolja azonnal. - Már találkoztam ezzel a szerelemmel írás formájában, de jobb szeretném a két szememmel látni.
- Értettem. - bólintok egy aprót. Nem firtatom tovább, hiszen látom Namjoon-on, hogy ha tovább kérdezgetnék róla még jobban feszengene.

Hamarosan megérkezünk a palotába. A bejárat előtt nagy csokrokban áll margaréta, sárga tulipán és vörös rózsa. Igazán szép kombinációt alkotnak.
- Még két nap. - sóhajt egy aprót Namjoon a virágokat nézve.
- Így van. - helyeslek. - A bálterem még mindig díszítés alatt van.
- Szerintem az utolsó pillanatban lesz kész. - teszi hozzá nevetve Namjoon. - Hagyomány nálunk.
- Az már biztos. - nevetem el magam én is, besétálunk a palotába. Mindenhol kellemes virág illat kering.
- Ha jól tudom, akkor Yoohyeon kisasszony ma fog megérkezni. - kutakodok emlékezetemben.
- Jól tudod Jimin. - bólint egy aprót. - Menjünk a könyvtárba.

Szó nélkül megyek mellette, néha kellemesen elbeszélgetve vele. A könyvtárba azonban szétválunk, ugyanis mindketten szeretnénk olvasni a magunk csendességében. Egy romantikus könyvvel térek vissza a herceg társaságába a rejtett helyünkre. Egymás mellett foglalunk helyet és elkezdünk olvasni.
Pár perc elteltével Namjoon fejét ölembe hajtja és úgy olvas tovább. Először megrökönyödve figyelem őt, bár az arca elé emelt könyv borítója takarja. Megrázom fejem és egy kezembe veszem könyvem. Szabad kezemmel hajába túrok és óvatosan fésülgetni kezdem tincseit.

Namjoon, ha szavakkal nem, de tettekkel ki tudja fejezni mondandóját.
És valamilyen formában én viszonzom ezt. Talán lehetséges, hogy többet gondolok a viselkedésébe, mint kéne, de az érzéseknek nem lehet parancsolni.
Namjoon is szerelmet érezne irántam?