Hercegem (Nammin) ✔

22.

Namjoon édesanyjával, Sihyeon királynéval vacsora után tudtam egy beszélgetést szervezni.
- Elnézést kérek Felség, hogy ilyen későre tudtam időpontot találni. Volt pár elintézendő feladatom, amit nem halaszthattam el. - ülök le mellé a heverőre, ami a könyvtárban van. Itt nem fognak zavarni minket.
- Semmi próbléma. - mosolyog rám. - Köszönöm, hogy időt szakítasz rám Jimin.
- Tudom, hogy az édesanyámmal többször is beszélgetett ön. A kézírását is felismeri? - kérdezem azonnal.
- Bele a közepébe. - kuncogja el magát a királyné. - De ami igaz, az igaz. Az édesanyát nemcsak egy alkalmazott volt a részemről, hanem a barátnőm is. A kérdésedre a válaszom igen. Még ennyi év után is felismerem.
- Ennek igazán örülök. - nézek rá hálásan, zakóm belső zsebébe nyúlok és kiveszem a két levelet, amit állítólag az édesanyám írt. - Megkérem, hogy vessen ezekre egy pillantást. Bizonytalan vagyok ezekkel a levelekkel kapcsolatban.

A királyné elveszi a leveleket és végigolvassa a két lapot. Feszengve várom, hogy megtudjam az igazat.
- Sajnálom Jimin, de ezeket a leveleket nem édesanyád írta. - adja vissza a két papírt. - Ezeket a leveleket Yoo Na írta, aki a cselédek egyike.
- Köszönöm Felség. - mosolyogva bólintok.
- Mond csak Jimin, miért is kellett én elolvassam a leveleket?
- Erős gyanúm volt, hogy ezeket a leveleket hamisították és ez csak nem olyan rég fogalmazódott meg bennem. - válaszolok a kérdésre. - Yoo Na régóta cseléd önöknél és idősebb is nálam jóval, így láthatott egyet s mást.
- Igen. - helyesel a királyné is. - De a leírtak, Namjoon fiam és rólad igazak.
- Igazán? - kérdezem meglepve.
- Igen. Együtt játszottatok nagyon sokszor és tényleg te töltötted be az édesanya szerepet. - mosolyog rám bíztatóan. - És pontosan rólatok is akartam beszélni.
- A hercegről és rólam? - kérdezem csodálkozva.
- Igen. - mosolyog rám kedvesen. - Tudod egy édesanya mindent észrevesz a gyerekei előtt is. Amikor szomorúak, csalódottak vagy éppen szerelmesek. - rámnéz. - Bár nem vagy a vérszerinti fiam Jimin, de Ryujin halála után igyekeztem a háttérből tevékenykedni, hogy semmiben ne szenvedj hiányt.
- Nagyon hálás vagyok önnek Felség.
- Nem kell annak lenned Jimin. - kezével megfogja az enyémet. - Inkább nekem kell hálásnak lennem, hogy szereted a fiam tiszta szívedből. - egy kissé sikerült lesokkolnia. - Tudod nem hiába mondtam, hogy a hűséged már-már nagyobb, mint a férjem és közöttem levőnél. Ti ketten szerelmesek vagytok egymásba és ezt én nagyon régóta látom.
- Miért most mondja el ezt nekem? - kérdezem.
- Mert a ti szerelmetek őszinte, de ugyanakkor veszélyes is. - szomorúan néz rám. - Ismerjük Yeonjun történetét és a férjemet ismerve ő is hasonló képpen reagálni, mint a gróf úr.
- Ebben egyet kell értsek önnel. Ettől féltem a herceget is, ahogy ő is engem. - kicsit megszorítom a királyné kezét.
- Ezt sejtettem. - bólint. - De ugyanakkor rám számíthattok teljes mértékben.
- Köszönjük. - nézek rá hálásan.
- Mindennél fontosabb a fiaim boldogsága és ezért az édesapjukkal is harcolnék, illetve a koronáról is lemondok. - mondja határozottan.
- Kérem Felség, azt ne tegye. - nézek rá szomorkásan. - Ön a valaha élt legjobb királyné, a nép a királyság ellen fordulna, ha ön lemondana.
- Ezt tudom Jimin. De minden asszonynak kell legyen fegyvere az ura ellen. - kuncogja el magát. - A férjem okos ember és nem akar háborút senkivel, de buta módon nem enged az akaratán, így eljön az idő, amikor bele kell szólnom én is a dolgokba.
- A herceg miatt fogja tenni. - szavaiból egyből rájövök, hogy mit is szeretne tenni.
- Igen, miatt. - bólint. - De ugyanakkor neked is nehéz dolgod van.
- Igen. - sóhajtok egy nagyot. - Vétettem egy hibát és idő előtt bíztam meg apámban, attól tartok, hogy ezt ellenem fogja felhasználni. Ha mindazt az információt felhasználja, akkor a herceg és az én szerelmem tesz tönkre két országot.
- Ez igaz, nem tagadom. - mosolya kissé szomorkás. - Mit fogsz tenni?
- Még nem tudom. - rázom meg a fejem. - De van egy sejtelmem a feleségével kapcsolatban, Myung Eun-nal rosszak az érzéseim. Esetleg tud valamit az asszonyról?
- Sajnos nem. Még a nevét sem hallottam soha. - válaszol kedvesen.
- Felség, mennyire jó az arcmemóriája?
- Minden embert megjegyzek, akivel valaha találkoztam. - válasza büszke. - És biztos vagyok benne, hogy találkoztam az asszonnyal, de sajnos nem nagyon emlékszem rá.
- Ezzel nincs gond, majd eszébe jut. - mondom mosolyogva.
- Így van. - bólogat. - Még valami Jimin. A férjem miatt nem nagyon tudtok kettesben sok időt eltőlteni, ahogy most sem édesapád jóvoltából.
- A mai napon az étkezéseknél és abban a két órában voltam a herceggel.
- Namjoon türelmes fiú veled. - paskolja meg kézfejemet. - Ezért is szeretném felajánlani az egyik vidéki házamat miután hazatértünk.
- Felség, ezt nem fogadhatom el. - tiltakozok azonnal.
- Dehogy nem. Fogadd el ajándékom jeléül, amiért herceg leszel. - mosolyog rám.
- Nagyon szépen köszönöm Felség. - felemelem kezét és lágy csókot hintek bőrére.
- Egy valamire kérlek meg. Vigyázz Namjoon fiamra. - elhúzza kezét kezemből.
- A halálom napjáig vigyázni fogok rá.

Sihyeon királynét visszakísértem a lakosztályába, majd jó éjszakát kívánva elköszöntem tőle.
Csendesen lépdeltem a folyóson és hallgattam a csendet.
Amikor befordultam a sarkon meghallottam két ember halk pusmogását.
- ... és akkor megszerezzük a trónt, ami minket illet. - női hang volt és be is tudtam azonosítani, Myung Eun volt az.
- Felség, mikor vigyük véghez a tervet? - rekecses férfi hang volt, amit még eddig nem hallottam.
- Az ünnepségen. - válaszolja. - Túl sok ember fog minket körül venni és akkor lecsapunk. Mindenki pánikolni fog.
- Értettem. - igyekszem memorizálni magamban a hallottakat és halkan elbújni az egyik páncél mögött.
- A lényeg az, hogy a fiam a trónra ülhessen. - hangja sokkal ridegebb, amikor megjátsza magát előttünk. - A bugyuta férjem semmit sem sejt...
Messziről ajtónyitódás hallatszik és elhalkulnak.
A folyóson hallom, hogy valaki végigsétál. A páncél előtt is elhalad két személy, Myung Eun és a partnere, akit nem látok jól.

Kibújok a páncél mögül és sietek a Namjoon-nal közös szobánkba, ahol a testvérével beszélgetnek.
- Jimin, minden rendben? - kérdezi, miközben rám mosolyog. Én bezárom magam mögött az ajtót.
- Hallottam valamit, ami életbevágó. - sietek oda hozzá, nem törődök, hogy itt van SeokJin és átölelem Namjoon-t.
- Mi lenne az? - kérdezi SeokJin.
- Myung Eun elárulja az apámat és meg akarja gyilkolni. - nézek fel a hercegre.
- Ugyan Jimin, Myung Eun rendes asszony és nem tudna ártani a légynek se. - magyarázza Namjoon, én elhúzódok tőle. - Sok stressz ér és beképzeled.
- Beképzelem? - kérdezek vissza. - Ezt mondanád akkor is, ha az én életemről lenne szó?
Szavaimmal elhallgattatom őt, szégyeli magát.
- Nem kedvelem az apámat, de akkor sem kívánom a halálát. - mondom határozottan.
- Javasolnám, hogy kérd apádtól a testőrség megerősítését. - szólal meg SeokJin. - Bizonyára nem hinne neked, ha elmondanád neki, így ez lenne a legjobb módszer.
- Igaza van. - bólintok. - Ezt fogom kérni. Nem esne nehezére apámnak a védelem szervezése, de nyitott szemekkel kell járjunk.
- Én és SeokJin hivatalosan vagyunk itt, így az oldalunkon lesznek a kardjaink. - tájékoztat Namjoon. - Ha ránk is támadnak, tudni fogunk védekezni.
- Bennük nem kételkedem, de engem nem képeztek ki harcra. - nézek felváltva rájuk.
- Az alkalom sok mindent kihoz az embertől, ha sarokba van szorítva. - mondja SeokJin, Namjoon a böröndjéhez sétál és kivesz egy kisebb tőrt.
- Ezt rejtsd el a csizmádba. - adja át nekem. - A szárban egy kicsit zavarni fog, de jobb, ha nálad van.
- Köszönöm. - veszem el. - És a királyné?
- Édesanyánkért nem kell aggódj. - mosolyog SeokJin. - Csak a család tud arról, hogy a bokájához közel van egy szíj, amire kisebb kés van erősítve.
- Fel vannak készülve minden nemű meglepetésre. - mosolyodok el.
- A Kim királyi család vagyunk, ha harcolunk akkor rendesen harcolunk. - mondja büszkén Namjoon.