Hercegem (Nammin) ✔

11.

A vallomásunk után, volt még egy szabad óránk. Nem nagyon beszéltünk, nem kellettek szavak most. Csak az kellett igazán, hogy lenyugodhassak és a bálozásra készen állhassak.
A szolgálók szabályait már réges rég megszegtem bizonyos időközönként, de egyáltalán nincs bűntudatom miatta. Épp csak aggódok magunk miatt.

***

A bál kezdete előtt fél órával Namjoon-nak kötelezően meg kellett jelennie a királyi házaspár előtt. Én is elkísértam, ahogy a többi személyi szolgáló is.
Kicsit meglepődtem, amikor megláttam Yoohyeon kisasszonyt is a királyi családban, de rájöttem, miért is tartózkodik a királyi körben.
- Namjoon, fiam igazítsd meg az ingedet. - szól rá édesanyja a hercegre.
- Anyám, már megtettem pár alkalommal, többet ne ismételd meg. - néz rá kissé szigorúan. Feszült.
- SeokJin, ahogy megbeszéltük a bal oldaladon vezeted be a kisasszonyt. - mondja el sokadszorra a király.
- Tudom Apám. - sóhajt egy nagyot. Valamit súg a kisasszony fülébe, mire a hölgy finoman nevetni kezd.
- Ne csinálj bolondot belőlem! - néz rá szigorúan a király. SeokJin állja édesapja tekintetét.
- Felség, itt az idő. - lép be a terembe az egyik szolgáló.
- Köszönöm. - mondja, majd karját nyújtja a királynénak.
Kezdődik.

Mielőtt a királyi család bevonulhatna a bálterembe, mi a szolgálók észrevétlenül kisurranunk a bál termébe. Majdhogynem a falon állunk, maximum egy lépés van a fal és én közöttem.

A királyi családhoz tartozó évszázadok során felhangzott dallam szólal fel. A család tagjai sorra vonulnak fel, míg a bálteremben tartozkodó meghívottak sorra hajolnak meg.
A zene elhalkul. A királyné elengedi a király jobbját.
- Kezdődjék a bál! - harsan fel hangja.
A hegedűs azonnal nekikezd egy dalnak, így a többi hangszeres kísérni kezdi. Igazán jól választott a királyné.
Szemeimmel Namjoon-t figyeltem, hiszen kissé ideges volt, ahogy SeokJin is. A király ma tervezi bejelenteni a közelendő esküvőt, de a bejelentésig még van két óra.

Fürkésző tekintetemmel körbejártam az egész termet. A hölgyeken mind csodaszép báli ruha volt látható, különböző színekben és méretekben. De nem csak a ruha hívta magára a figyelmet, hanem a hajkorona is, amit különböző cselédek varázsoltak. Mind-mind gyönyörű volt.

Ahogy a hölgyek kitettek magukért, úgy az úrak sem hagyták, hogy elvegyék a rivaldafényt a hölgyek. A zakók árnyalatai mind-mind sötétebb szinűek voltak, de ami felkeltette a figyelmet az a szabó mester által felvarrt mintázatok, mind más-más mintát követett. Egyedül a hercegek és a király zakója különbözött a többitől. A minta egységes volt, hiszen ez jelezte, hogy a kiralyi család tagjai, illetve a vállszegés is, ami a rangot képviselte.

Ezeken a nemes embereken kívül a királyi személyzet és a vendégek által hozott szolgálók voltak jelen. A pincéreknek kijelölt személyek végezték a dolgukat, hol italt, hol apró falatokat kínáltak az úraknak, hölgyeknek. A megmaradt személyszet figyelte és várt a parancsra vagy hívásra.

Elmélkedésemet és nézelődésemet Namjoon intő keze szakította félbe. Szükség van rám.
A herceg nem állt messze tőlem, ami csakis jó lehetett, hiszen tapasztalataim alapján, ha a szolgaló személyzetből valakit hívnak és a két terem végében van az illető, akkor negyed óra is kevés, hogy odaférközzön a szolgáló az úrához, úrnőjéhez.
Két lépéssel bezártam a közöttünk levő távolságot.
- Hamarosan táncolnom kell az egyik úrihölggyel. - mondja a gondját, de szerintem azért mondja el nekem, hogy ne haragudjak meg reá. Nem tudnék. - Kit javasolsz a meghívottak közül?
A tekintetem végigfuttatom a meghívottak között és megállapodok az egyik grófnőnél.
- JiHo grófnőt javaslom. - adom meg válaszomat. - Kedves hölgy és ha gondja van a tánccal, akkor leplezetlenül veszi át a vezetést öntől. - suttogom halkan, hogy a család tagjai ne hallhassák meg.
- Jimin. - néz rám szórakozottan. - Igaz, nagyon rossz táncos vagyok.
- Ebben egyetértünk Felség. - kuncogok. - Ne aggódjon, keringő fog szólni nemsokára és azt ön tudja gond nélkül. A grófnő, pedig le lesz nyűgözve.
- Rendben, köszönöm Jimin. - bólint aprót. - Most menj vissza, még foglak hívni.
- Rendben Felség. - mosolygok egy aprót és visszalépek helyemre.

Ahogy tanácsoltam Namjoon-nak, JiHo grófnőt vitte táncolni a keringőre. A grófnő tartása nagyon merev volt, de ettől függeltenül úgy táncolt, mint ahogy a levelet felkapja a szellő. A következő keringőt Yoohyeon kisasszonnyal táncolta le, végül az édesanyjával zárta a sort. A három keringő kellően kifárasztotta a herceget, így nem is kellett intenie ahhoz, hogy tudjam folyadékra van szüksége.
Mivel Namjoon nincs oda bármiféle alkohol iránt, így voltam olyan szemfüles és kérettem az egyik pincérrel egy kancsó vizet. Kitöltöttem Namjoon-nak a vizet és odaadtam neki, egy szó nélkül vette el és itta ki az üvegpohárból.
- Nagyon szép tánc volt Felség. - dícsérem meg. Közelünkben van SeokJin és Yoohyeon kisasszony is.
- Ahogy mondtad, keringőt húztak. - néz rám mosolyogva. - A te műved?
- Igen. - válaszolok neki magabiztosan. - Felség tudom, hogy hat alkalommal táncol, vagy kevesebbszer és tudom, hogy a keringő nem okoz gondot önnek.
- Köszönöm Jimin, ez nagyon kedves tőled. - még mindig mosolyogva néz rám.
- Namjoon. - suttogom. - Ne feltűnően.
- Tudom. - sóhajt egy aprót és elfordítja a fejét a táncparkett felé. - Nahát, mióta nem láttam az édesapámat táncolni?
- Körülbelül tíz éve. - válaszolom a királyi házaspárra nézve. Látszik a szerelem a szemükbe.
Egy aprót sóhajtok.
- Kellek, csak intsen. - szakítom el a tekintetem a párról és visszasétálok a helyemre.

Mit meg nem adnék, hogy mi is úgy táncolhassunk, ahogyan ők. Szerelmesen elmerülve egymás tekintetében és kizárva a külvilágot.

***

Alig két órával később a király leinti a vonosokat és figyelmet kér.
- Elsősorban köszönöm, hogy mindenki elfogadta a meghívást és eljött hozzánk! - kezdte a beszédét a király. - Másodsorban szeretném bejelenteni, hogy idősebb fiam Kim SeokJin eljegyezte Lee Yoohyeon kisasszonyt. Hamarosan a családban tudhatjuk a kisasszonyt, akit nagyon sok szeretettel fogadunk köreinkbe.

Hatalmas taps kerekedett és még füttyszót is hallottam. Nagyon örülnek az idősebb herceg eljegyzésének, ez nagy öröm a királyi családnak és nekem is.
- Köszönjük szépen! - mondja a király. Már azt hittem, hogy abbahagyja, de nem. - Remélhetőleg Namjoon herceg is hasonló utakon fog járni, mint SeokJin és átveszi tőlem a trónt.
A szavak hallatára nemcsak én, hanem Namjoon is ledermedt.
Ez nem lehet igaz. A király azt mondta, hogy békén hagyja és nem kell a trónra lépnie Namjoon-nak.

Megrázom a fejem és a hercegre nézek. Kétségbeesett a tekintete, ami nem a legjobb. Egy lágy mosolyt küldök felé, hátha észreveszi.
Nem vette észre.
A király, amikor végzett a beszédével észrevétlenül odasétáltam Namjoon-hoz.
- Szedd össze magad. - mondom neki határozottan. - És kérlek ne most csinálj jelenetet.
- De...
- Nincs de Felség! Most nem lehet. - figyelmeztetem. - Sokan vannak itt és nem lenne jó tönkretenni az ünnepséget.

Miközben Namjoon-t igyekeztem nyugtatni, meghallottam a király és még egy úr beszélgetését.
- Nocsak, nocsak a nagy Kim király le fog mondani a trónról? - kissé pökhendi a hanglejtése, de valahonnan nagyon ismerős a hangja.
- Előbb-utóbb rá leszek kényszerülve. - higgadtan válaszol a király. - Köszönöm, hogy eljött Park király.
Park király? Akkor ezek szerint a szomszédos ország királya is itt van.
Megfordulok és pont szembe találom magam Park királlyal.
A király félretolja Kim királyt és egyenesen hozzám lép.
Alig egy lépésre áll meg előttem.
- Ezt a tekintetet bármikor felismerem. - néz a szemeimbe, mintha ismerném én is. - Mond csak mi a neved?
- Park Jimin. - válaszolom habozás nelkül. Nem szabad ellentmondani senki nemesi származásúnak.
- Jimin? - meglepődve húzza fel szemöldökét. - Édesanyád neve?
- Choi Ryujin. - válaszolom, bár fogalmam sincs miért kérdezi anyukám nevét.
- Oh. - ejti ki a száján. Megfogja a kezem, amit nem tudok mire vélni, majd közelebb lép és átölel. - Végre megtaláltalak fiam.
- Tessék?