Hercegem (Nammin) ✔

12.

Miről beszél? Én egy király fia? Lehetetlen.
- Elnézést, de elengedne? - kérdezem rekedten. Pár percbe beletellett, hogy elengedjen a király. - Maga mégis miről beszél?
- Park Jimin vagy, aki Choi Ryujin és Park Jiwon, vagyis én. - mondja határozottan a szemeimbe nézve. - Édesanyád szemeit örökölted.
Felém nyújtotta a kezét, de most először törtent meg az, hogy elcsaptam valakinek a kezét.
- Ha valóban az édesapám, akkor tudja mennyi idős vagyok. - hátrálok egy lépést, de a mögöttem álló Namjoon-ba ütközök. - Elnézést.
- Minden év Október 23-án van a születésnapod és idén töltöd a 21-ik életévedet. - válaszol meg sokkal többet, mint amit kértem tőle.

Azonnal kimelegedek és szédülni kezdek.
- Még egy kérdést engedjen meg. - mondom kiszáradt torokkal. - Nem messze a palotájától van egy kis lejtő. A lejtő aljában egy tölcsfa áll. Volt valaha rajta egy hinta?
- Az a hinta még mindig ott van. - válaszolja. - Régi köteleit én magam cseréltem ki, de az ülő része még mindig ugyan olyan, mint kiskorodban.

Egyre melegebb lesz és jobban szédülök. Nem kapok levegőt, úgy érzem megfolytanak. Lábaim is remegnek és semmit nem hallok a környezetemből.
Érzem, hogy forogni kezd a világ és én egy pillanat alatt dőlök el.

***

Hideget érzek meg a homlokomon, amitől azonnal megborzongok. Kezemmel felnyúlok a fejemhez és megtapogatom, egy rongy van rajtam. Leveszem és lassan ülök fel az ágyban a fejemet fogva. Még mindig szédülök, de nem annyira rossz a helyzet.
Szétnézek a szobába.
Azonnal megnyugszom, hiszen Namjoon szobájában vagyok. Halk szuszogást hallok meg magam mellett. Elfordítom a fejem és halványan elmosolyodom.
A herceg az ágya mellett ülve aludt el a székben, ingujja feltűrve volt és halványan égett a gyertya. Akkor ő viselte gondomat.

Lassan csúszok az ágy oldalára, de a neszezésem pont elég volt ahhoz, hogy felébresszem a herceget.
- Hova mész Jimin? - kérdezi azonnal.
- Fel akartalak kelteni, hogy átfeküdj az ágyadba. - fogom meg a fejem.
- Feküdj vissza. - mondja lágy hangon, de megrázom a fejem. - Jimin, kérlek feküdj vissza. Pihenned kell.
- Mi történt a bálon? - kérdezem figyelmen kívül hagyva kérését.
- Elájultál Park király szavai után. - válaszolja, ezt én is tudom. - A király ragaszkodott, hogy melletted maradjon, így a keleti szárnyban van elszállásolva. Eljöttem a bálról, hogy gondodat viseljen és alig egy órája ért véget. Anyám bejött megnézni téged.
- Volt bent a királynő? - nézek rá csodálkozva.
- A király is. - teszi hozzá gyorsan. - Bármennyire is vagy Park király fia, ha ez igaz és a személyzet tagja, de anyámék mindig figyeltek rád.
- Oh, édes istenem. - temetem kezembe arcomat. - Mibe kevertél te engem? Miért most? Miért?

Újra kétségbe estem. Épphogy viszonzásra került a szerelmem, még itt van az a lehetőség, hogy herceg vagyok. Ez mi?
- Jimin. - besüllyed melletem az ágy matraca és két erős kezet érzek meg magam körül. - Nincs semmi baj, itt vagyok és megoldjuk.
- Hogy oldjuk meg? - kérdezem kissé hevesen. - Az apám egy király, ami azt jelenti, hogy herceg vagyok, ami meg azt, hogy el kell hagynom a palotát és a legrosszabb, hogy téged is. Nem bírom ki Namjoon.
- Tudom Jimin. - simogassa lágyan a hátam, annyira jól esik.
- Nem akarok herceg lenni, sem király. - ijedek meg azonnal. - Rád is nehéz vigyázni, nemhogy egy egész országra.
- Hé, ez nem igaz. - mondja azonnal és elenged. - Ne haladj ennyire előre Jimin, még csak most találkoztatok először.
- De nem utoljára. - vágok szavába. - Nem akarok innen elmenni.
- Nem fogsz elmenni innen Jimin. - ölel ismét magához.

Hangja lágy volt és valahogy az ölelése is nyugtató. Ezúttal hozzábújok és engedek érzéseimnek.
Tényleg nem szeretnék elmenni Namjoon-tól, vagyis nem akarom magára hagyni. Az, hogy a király mégis másképp döntött es trónra akarja ültetni Namjoon-t nagyon megrázta őt és utána jött az én apám. Ez így nem jó. Hogyan tudnánk úgy együtt élni, ahogy mi szeretnénk?

Az ajtó felől motoszkálást hallok, ami aggaszt is egy kicsit. Vajon ki az, aki ilyen későn ébren van rajtunk kívül?
Halk kopogás hallatszik a falapon, felnézek Namjoon-ra.
- Nem tudom ki lehet az. - válaszol a fel nem tett kérdésemre halkan. - Feküdj vissza még.
Szófogadóan teszek, miután elenged a biztonságot nyújtó karjaiból. A párnának támaszkodva nézem, ahogy az ajtóhoz lépked. A gyertyafeny miatt nem látszik jól az arca ilyen távolságból, de biztosra veszem, hogy aggódik.
A kilincset halkan nyomja le nagy keze és lassan nyitja ki az ajtót. Egy újabb gyertyafényt látok és az idősebb herceget.
Azonnal felülök az ágyba, amint testvére beengedi a szobába.
- Helyezd magad kényelembe Bátyám. - mondja udvariasan Namjoon, arra a székre mutat, amelyiken ő is aludt.
- Feküdj vissza Jimin. Látszik, hogy még korántsem vagy jól. - szól rám SeokJin és öccse társaságában leülnek, azzal a külömbséggel, hogy Namjoon az ágyon foglal helyet.
- Miért jöttél ilyen későn át? - vonja kérdőre Namjoon azonnal.
- Namjoon! Ne légy tiszteletlen! - mondom gondolkodás nélkül a szavakat, megfeledkezve arról, hogy az egyik családtagja a közelünkben van.
- Jimin! - szól rám az ifjabbik herceg.
- Ugyan, azt hiszitek, hogy vak vagyok? - kérdezi mosolyogva SeokJin herceg.
- Miről beszélsz? - kérdezi azonnal Namjoon. A két herceg farkasszemet néz egymással. Az idősebb szakítja meg a tekintetüket és azonnal rámnéz.
- Mindig figyeltelek titeket a háttérben, vagyis inkább téged Jimin. - kicsit meglepődök kijelentésén. - Tudod egyes alkalmakkor feltűnően nézed az öcsémet és mint tudjuk sok időt töltötök együtt. Nem beszélve arról, hogy te még egyszer sem vettél ki szabadnapot, mióta az öcsém szolgálója vagy.
- Ez igaz. - bólogatok helyeslően.
- A leckéjében is segítettél neki, gondolom nem az első alkalommal és gondoskodsz róla, mielőtt az bármelyik családtagjának engednéd. - elmosolyodik. - Más szavakkal, nagyon védelmezed őt.
- És az baj? - kérdezi ezúttal Namjoon kissé dühösen. Kezéhez nyúlok es megfogom.
- Most is. - teszi hozzá SeokJin. - De nincs ellenemre, hogy szeretitek egymást. A tekintetekből meg tudom mondani, hogy az idő elteltével csak erősebbek lesznek az érzéseitek és ezt nem múlhatja felül semmi.
- Mit akarsz ezzel mondani SeokJin? - vonja kérdőre az öccse.
- Hogy mit is? - kérdezi mosolyogva és hátradől a székében. - Tudod Öcsém én szeretlek téged és ezen az sem fog változtatni, hogy egy másik férfit szeretsz.
Ezeken a szavakon nagyon meglepődtem. Ezek szerint támogatna minket?
- Egy pillanat. - szólalok meg. - Ezek szerint Felség, mellettünk állba bármi történne velünk?
- Ahogy mondod Jimin. - helyesel SeokJin. - Oh, jut eszembe. Ha már te is a hercegek sorjában állsz, kérlek hagyd abba a Felségezést.
- Elnézést és köszönöm, de visszautasítom a kérést. - mondom szavaimat. - Ön Felség egy igazán kedves személy és a szavai biztosítottak arról, hogy aranyszíve van. A támogatáson kívül nem kérhetnék mást és kérem, én egy egyszerű szolgáló vagyok és nem egy herceg.
- De Jimin...
- Nincs semmi de Namjoon. - szakítom félbe a fiatal herceget. - Édesanyám nevelt fel, akit mindnyájan ismertek a palotában. A halála után Eunji vett a szárnyai alá, majd a király elküldött az iskolába. Nem hercegnek neveltek engem.