Hercegem (Nammin) ✔

7.

Furcsa volt, nagyon is.
Namjoon szobájában ébredtem meg, már a Nap is besütött az ablakon, ami azt jelenti, hogy délután van.
Még mindig ziháltam a furcsa és realisztikus álom miatt. Voltak ilyen álmaim egész kicsi korom óta, de egyszer sem láttam ilyen tisztán a részleteket, sem apámat.
- Jimin? - szakít ki gondolkodásomból Namjoon hangja. Rákapom tekintetem, egy zsebkendővel törli le a homlokam. - Jobban vagy? Nagyon kiütötted magad.
- Namjoon - suttogom. - Sajnálom, amit tettem a király ellen. Nem kellett volna...
- Mit Jimin? Azt, hogy megvédj? - hangja lágy, cseppet sem szemrehányó. - Rajtunk kívül csak egy ember oktatta ki az apámat és az az édesanyám.
- De udvariatlan voltam és...
- Jimin, hagyd. - néz szemeimbe. - Ne izgasd fel marad vagy megint elájulsz. Nyugodj meg.
- Mi lesz velem? - kérdezem kíváncsian és félve.
- Mi lenne? - kérdez vissza mosolyogva. - Mellettem maradsz és tovább szolgálsz. A tetteid következményét, pedig elsimítottam.
- Micsoda? - nézek rá csodálkozva. - Az hogy lehet?
- Jimin, herceg vagyok és hozzám tartozol, ha tetszik apámnak, ha nem. - mosolyog rám kedvesem. - Köszönöm, hogy közénk álltál.
- Nem kell megköszönni, bármikor megtenném. - szinte hadarom a szavaimat. - Bárki is legyen az illető, nem bánthat téged, még én sem.

Namjoon azonnal a karjaiba zár. Hirtelen gesztusától nem kicsit ijedtem meg, így pár másodperccel később ölelek vissza.
Pár perccel később enged el és újra rám mosolyog. Úgy érzem, hogy sokkal nyugodtabb lett a herceg.

***

Az incidens után, eltelt egy hét. Ezalatt az egy hét alatt igyekeztem elkerülni a királyt.
Gyáva voltam elé kerülni. Namjoon nevetett rajtam, amiért ilyen gyerekesen viselkedek. Nem tehetek róla, úgy gondoltam, hogy mélységesen megbántottam a királyt és nincs jogom szemtől szembe beszélgetni vele.

- Jimin, nem játszhatod örökké ezt a keringőt. - pillant fel rám szemüvege mögül Namjoon. A papírok mellette tornyosultak, volt elég dolga.
- Namjoon, addig játszom ezt, ameddig tudom. - sóhajtok, majd a papírtoronyról leemelek egy keveset. - Besegítek neked, mert nem haladsz.
- Most legalább tudok róla. - kuncogja el magát, majd egy újabb sort ír le tollával. - Húzz ide egy széket, elférünk ketten is.

Ahogy mondta, a nagy asztalhoz vittem egy széket. A kezembe vettem az egyik tollát, majd a tintába mártva elkezdtem olvasni a lapra leírtakat.

Jó pár órán keresztül írjuk a válaszokat a papírra és a torony is a felére csökkent a segítségemmel.
- Figyelj Jimin - teszi le a tollat a kezéből és felém tartja a papírt. Átfutom gyorsan a leírtakat.
- Ez itt nem jó. - mutatok rá ujjamra a hibára. - Felcserélted a demokráciát, az ehhez jön. - magyarázom.
- Oh, köszönöm. - kapja el előlem a papírt és kihúzza a választ.
- Magyarázd is meg. - emlékeztetem, mert benne van a feladatban. Felsóhajt és feláll a székből, majd az egyik könyvet odahozza hozzánk.
- Jobb lenne, ha megtanulnád mi is az a demokrácia, nem pedig egy könyvből kiszedni a választ. - szidom le jó alaposan. Nem csalhat mindig, így nem tanul semmiből sem.
- Jól van, jól van. - legyint kezével többször is, majd gyorsan körmölni kezd a tollal a lapra.
Megrázom fejem, majd újra a papíroknak szentelem figyelmem.

Nem telik el pár perc, amikor végzek és Namjoon kihúzza a lapot a tollam alól.
- Elég lesz, különben megfájdul a fejed. - szól rám, amit felhúzott szemöldökkel díjjazok.
- Namjoon, kicsiként nyolc órát tanultam az etikettet és a tartásokat, hogy a lehető legjobb szolgáló lehessek. Tíz órán keresztül is bírom a körmölést és minden megmarad bennem. - tájékoztatom őt kimérten, végig a szemeibe nézve.
- Mond csak - próbára akar tenni. - Milyen ebédet ettem egy hónappal ezelőtt?
- Ugyan. - legyintek kezemmel. - Gyümölcs levest, főfogásnak meg kacsamellet krumplipürével és uborka salátával. A desszert tiramisu volt, ami túl édes volt, így a felét ott hagytad.
- Nem semmi. - bólint elismerően. - Bár ez csak az ebédem volt.
- Felkészültnek kell lennem, így mindent kell tudnom. - felállok és összeszedem a papírokat.

Hümmögve adja tudtomra, hogy tetszik neki a felkészültségem.
A papírokat egy külön kupacba teszem, hogy ne keveredjenek össze a készek a még el nem kezdetekkel.
- Mit szeretne vacsorázni a herceg? - kérdezem mosolyogva sanditva rá.
- Kicsit késő van, hogy a konyhát zargassuk az én vacsorámmal. - kerüli ki a válasz adását.
- Namjoon, a konyhai alkalmazottak azért vannak, hogy megetessenek titeket. - mondom mindentudóan. - Enned kell, mert idáig hallom a gyomrod korgását.
- Jól van. - egyezik bele. - De - ettől féltem. - nem kérek terítést és a konyhába eszünk.
- Micsoda? - kérdezem döbbenten. - Azt nem engedhetem meg. A közös étkezéseink mindig privát környezet között történt.
- Mintha nem tudnám Jimin. - forgatja meg a szemeit, feláll a székből és mellém sétál. - Szegj meg velem egy szabályt.

A szabály világosan kimondja, hogy a nemes családdal csak és kizárólag akkor étkezhetünk, ha felhatalmazást adnak rá. E mellett része az is, hogy csak,és kizárólag ketten vagy a nemes család azon tagja tudhat róla, aki ott tartozkodik a helységben.
- Namjoon, nem tehetem. - rázom meg fejem egy kicsit. Ez az első, hogy ellent mondok neki. - A szabályt be kell tartanom.
Namjoon tartása megfeszül és kihúzva magát olyan pillantással illet, amit még egyszer sem láttam tőle. Hasonlít az édesapjáéhoz.
- Park Jimin, parancsolom, hogy velem étkezz a konyhában! - hangja kimért, nyelni is alig merek.
- Igenis, Felség. - mondom halkan és meghajolok. Hangomat nem érzem a sajátoménak, mozgásom is szakadozott.

A lépcsőn haladtunk le, kettőnk között feszültséget fedeztem fel, vagyis részemről. Annyira megijedtem a herceg kimért stílusától és tekintetétől, hogy még mindig bennem van a kép. Feszengve lépkedtem le a lépcsőn a herceg előtt, hátra fordulni sem mertem, az az érzés keritett hatalmába, hogy kerülnöm kell őt egy kicsit. De nem tehetem.

Végig gondolkodtam azon, hogyan is bújhatnék ki a közös vacsora alatt, hogy észre sem vettem, máris a konyhában álltunk a herceggel. Eunji volt jelen és egy újonc szakács, épp takarítottak.
- Felség! - ejti ki a kezéből a seprű nyelét Eunji. Szinte sose jönnek le a királyi család tagjai, mi a szolgálóik vagyunk a közvetitők.
- Nyugalom Eunji asszony. - a herceg hangja sokkal lágyabb, mint a szobában pár perccel ezelőtt. Eunji szótlanul bólint egy aprót. - Vacsorázni szeretnék Jimin-nel, kérem valami könnyű finomságot készitsenek el, ami után nem kell annyit takaritsanak. Késő van és biztos fáradtak.
- Rendben Felség. - hajol meg egy kicsit Eunji és a szakács is követi.
A személyzetnek fentartott asztalhoz vezetem Namjoon-t és megteritek neki, magamnak is.
Szótlanul lépek Eunji mellé és vallára teszem kezem.
- Köszönöm Eunji. - mondom és megpuszilom pót édesanyám arcát.
Mosolyogva néz rám és mielőtt bármit is szólhatna elfordulva köhög párat.
- Ne aggódj Jimin. - mondja azonnal, miutan látja arcomat. - Úgy látszik a megfázás kerülget.
- Vigyázz jobban magadra. - tanácsolom neki.
- Menj vissza a Herceghez. - küld vissza, szót fogadva megyek vissza Namjoon-hoz.