Hercegem (Nammin) ✔

2.

A délelőtti napirendet betartva töltjük el a fél napot. Namjoon sosem volt az az íjász bajnok, így elég gyengén teljesített. Hogy kicsit jobb kedvre derítsem, így én is csatlakoztam hozzá. Kinevetett, ami jó, mert legalább nem érezte rosszul magát, mert gyengén teljesített.

Byul-t vezetem az ösvényen, már vége a íjászatnak. Namjoon Byul másik oldalán sétál, igazán kedves. Byul idős lónak számít és nem akarja túlhajszolni őt.
- Jin megfog házasodni. - jelenti be Namjoon, amitől egy pillanatra ledöbbenek.
- Ez nagyon jó hír Namjoon! - lelkesedek, hiszen tényleg az. - Ki a szerencsés ara?
- Yoohyeon kisasszony, a szomszéd királyság bárójának a lánya. - magyarázza. - Már nagyon sokat randevúztak és a bátyám szerelmes lett belé...
- Mi a baj? - kérdezem meg, hiszen olyan keserűséggel a hangjában mesélte a történteket.
- Most látom igazán boldognak a fivéremet és egy kissé irigy vagyok rá. - vallja be az igazat. - Nem a házasságára vagyok irigy, vagy a szerelmükre, hanem a boldogságára. - hümmögve bólogatok.
- Megértem, hogy így gondolod. - nézek rá egy kicsit lehajolva, hogy láthassam Byul-tól.
- Tényleg? Nem csak udvariasságból mondod? - kérdezi, amitől egy kicsit megfeszülök.
- Igazából...- kezdem. - Tényleg megértem. Ha jobban belegondolok a személyzetisek nagy része házas és a társukat itt találták meg a palotában, aminek a részesei lehettünk. - elmosolyodom. - Minden nap úgy kelnek fel, hogy egymás mellett lehetnek és boldogok. Én is szeretnék egy ilyen társat magam mellé és neked is ezt kívánom. - Byul-ra vezetem tekintetem és megállok. Megsimogatom a paripa nyakát.
- Túl kedves vagy Jimin. - rázza meg enyéh fejét a herceg, Byul másik oldalán simit végig. - Tudod én is látom, ahogy a személyzet két tagja, hogyan is esnek szerelembe. Rájuk is irigy vagyok, hiszen megtalálták a másik felüket. Nem mellesleg azzal foglalkoznak, amit igazán szeretnek.
- Jaj herceg. - ciccegek egy keveset, majd a közeli fáról leszedek egy almát és Byul elé tartom. - Látom rajtad, hogy nem akarsz király lenni. Túl sok a hivatalos esemény, utazni kell, a királyság irányítása, nem mellesleg egy feleséget is kötelességed találni és utódokat nemzeni.
- Ez mind szörnyűn hangzik. - morrogja orra alatt, mire rákapom tekintetem. - Ne nézz így Jimin, tudod jól, hogy mit gondolok a király létről, nem beszélve a házasságról, amit megrendeznek, mert megfognak és ismered apámat milyen.
- A legmakacsabb ember a világon. - mondom ki gondolataimat.
- Igen. - ért velem egyet. - De én is az vagyok, ennyit örököltem tőle.
- Ebben biztosíthatlak. - bólintok egyetértően. - A királyt ismerve nem nézné jó szemmel ezeket a döntéseket. - felsóhajtok.
- Szerintem ki is tagadna. - megpaskolja Byul nyakát, én ekkor döntök úgy, hogy tovább megyünk.
- A királynő tud a dologról? - kérdezem meg pár perc hallgatás után.
- Még nem mondtam el senkinek rajtad kivül. - vallja be, amitől ellágyulok. - Nincs elég bátorságom, hogy elmondjam neki.
- Értem. - bólogatok. - Bennem megbízol annyira, hogy elmond.
- Így van. - néz rám megerősitően. - Benned teljes mértékben megbízok, talán jobban is, mint saját magamban.
- Namjoon, ne túlozz, még elbízom magam. - felkuncogok.
- Azzal nincs semmi probléma.

Pár perces csend ál be közénk, ami egyáltalán nem kínos, inkább az a kellemes.
- Jimin - szólit meg Namjoon. - Neked vannak álmaid? Mármint olyan álmok, amiket meg akarsz valósítani.
- Van. - válaszolok szűkszavúan. Minden embernek vannak álmai, nekem is vannak, de olyan álmok, amiket nem szívesen osztanám meg Namjoon-nal, mert ő is a részese.
- És meg akarod valósítani?
- Meg akarom, de nem tudom. - válaszolok. - Kicsit bonyolult álom ez és az az ember, aki benne van, nem biztos, hogy boldog lenne a tudattól, hogy ő is benne van.
- Hűha, tényleg bonyolult. - bólogat. - És, hogy képzeled vele az életet?
- Mindenképpen távol a palotától. Az erdő szélén lenne a házikó, a mezőre nézne az ajtó és lenne egy kisebb föld is, amit meglehet művelni. - kezdek bele a mesélésbe. - De ha mégsem ez lenne, egy kisebb házban szeretnék élni az egyik városba. Lenne egy cicánk és egy kutyánk, de nem akarnék házasságot és gyerekeket. Nekem elég lenne az, hogy az illető szeret engem.
- Hűha Jimin - hallom hangjából, hogy csodálkozik. - Meglepsz azzal, hogy ugyanarra gondolsz, mint én.
- Tudod Namjoon, én nem bánnám, ha a palotában kellene élnem és nem valósulna meg ez az álom. - értetlenül néz rám. - Csakis azért, mert szeretnénk egymást az illetővel és érte a palotában élném le az életemet.
- Önfelálodzó vagy Jimin. - mosolyog rám kedvesen. - Az illető nagyon szerencsés, ha ennyire szereted.
- Igen, az. - bólogatok. - De nem tudja, hogy szeretem.
- Miért nem?
- Mert tiltott szerelem lenne és nem a szokvanyos kapcsolat lenne a miénk. - válaszolok kérdésére.

A palotához vezető úton folyamatosan beszélgettünk és most először éreztem úgy magam a herceg közelében, mint régen. Mikor gyerekek voltunk, mindig egymással osztottuk meg a gondjainkat. Most az érzéseinket osztottuk meg egymással és a vágyainkat, amik mindkettőnk számára elérhetetlen.

Byul-t az istállóba vezetik, míg mi ketten Namjoon-nal külön válunk. Mindkettőnkre ráfér a fürdés és a herceg külön kérésére, nem én állítom össze a fürdővizét.
Igyekszem gyorsabb lenni, hogy ebédelhessek is gyorsan.
Amint mindennel végeztem sietek is vissza Namjoon-hoz, de még a lépcsősor elején elkap a király.
- Felség. - hajolok meg előtte tisztelettudóan.
- Jimin, szólj a fiamnak, hogy ebéd után várom a társalgóban. - szigorú hangjától a hideg végigfutkos a hátamon.
- Igenis felség. - bólintok szófogadóan.
- Mehet Jimin. - szól rám, mire ismét meghajolok előtte, majd felsietek a lépcsők sokaságán.

Kissé hevesen nyitok be Namjoon szobájába, ahol a herceg pont akkor veszi fel az ingjét.
- Elnézést. - kérek azonnal bocsánatot. Namjoon testét nem egyszer láttam már két szemeimmel, így nem jövök zavarba látványától.
- Mi a baj Jimin? - kérdezi felhúzott szemöldökkel, míg az ingjét gombolja be.
- Az édesapja beszélni szeretne veled ebéd után. - mondom azonnal, amitől megfeszül és fáradtan sóhajt fel.
- Sejtem miről szeretne beszélgetni velem. - ingjét betűri nadrágjába és felveszi zakóját. - Kérlek Jimin a beszélgetés alatt légy jelen.
- Ahogy óhajtod. - mosolygok rá biztatóan.

Nem soká az ebédlőben tartózkodunk. Míg Namjoon étkezik, addig ismertetem a délutáni teendőket. Eközben többször is hallom, ahogy a herceg tüsszög párat és egyszer orrot is fúj.
- Langyos vízben fürdött? - kérdezem azonnal, mivel más is tartózkodik az ebédlőben, így kénytelen vagyok a magázást használni.
- Nem, melegben. De elfelejtettem a törölközőt. - válaszolja. Kezem homlokához teszem, nincs láza szerencsére.
- A papírok átnézése alatt viszek fel önnek egy gyömbér teát. - veszem le homlokáról a kezem.
- Köszönöm Jimin. - néz rám hálásan. Reménykedjünk, hogy a gyömbér tea segít neki.