Hercegem (Nammin) ✔

27.

Egyre nehezebben sikerült ébren maradnom, amit betudtam a méreg hatásának.
Ha mégis ébrem voltam, akkor csak ettem és beszélgettem Namjoon-nal egy keveset.

Igazán sajnálom a herceget, mert amióta az apámnál vagyunk egyre több veszteség ér minket velem kapcsolatban. Hol a legfeszültebb állapotomban vagyok, hol pedig a halál ellen küzdök, hogy itt maradhassak az egyetlen szerelmemmel. Gondolom, már Namjoon is rájött erre és ezért várja azt, hogy minél gyorsabban meggyógyulhassak és elhagyhassuk az apám országát.

Édesapámmal nem tudtam beszélgetni a napok múltával. Namjoon-tól tudom, hogy amikor bejött hozzám, én mindig aludtam. De nem csak apámmal, hanem a királynéval sem tudtam beszélgetni és Eunji-vel sem.
A királyné visszautazott a hazájába, mivel nem maradhat ilyen sokáig távol. Eunji itt maradt, hogy vigyázhasson rám, amikor Namjoon nem tud.
Nem tudom, hogyan fogom meghálálni nekik a segítséget, de biztosan nem hagyom itt őket.

***

Éjjel, arra ébredek meg, hogy iszonyúan köhögök, szinte megfulladok annyira. Lassan ülök fel az ágyban, hogy csillapítsam, de nem csillapodott.
- Mi a baj? - ébred meg mellettem Namjoon és ül fel ő is, de hiába kérdezi nem tudok válaszolni. Egy pohár vizet nyújt nekem, amit el is fogadok és gyorsan meg is iszom.
- Hívatom az orvost. - kel ki az ágyból Namjoon, amikor még mindig nem bírom abbahagyni a köhögést.

Az orvos megérkeztéig megittam a kancsó vizet, amit éjjelre szokott itt hagyni Dahyun, ha szomjas lennék.
- Itt is vagyok Felség. - ül le mellém azonnal az orvos és felemeli ingemet. - Kérem lélegezzen. Orron be, szájon ki.
Ahogy az orvos kéri, úgy lélegzek, de ugyanakkor fel-felköhögök közben.
- Ettől tartottam. - sóhajt egy nagyot az orvos és visszahajtja az ingemet. - A méreg elterjedt, már a tüdejét is megtámadta.
- Meg fogok halni? - kérdezem rekedten.
- Nem fog meghalni, ha rajtam múlik. - jelenti ki azonnal. - Már tudom milyen fajta méreg volt a pengén és a gyógyfűvet is hozzák, ami kell az ellenszerhez. Napok kérdése.
- Napok kérdése az is, hogy a herceg állapota mennyire súlyosbodik. - fakad ki Namjoon. - A méreg elterjedt a testében és ez a legnagyobb probléma.
- Felség, a mérgezést nem lehet azonnal megállapítani és a méreg meghatározása is több napba került. - higgadtan mondja az orvos Namjoon-nak.
- Ahogy a herceg is egyre rosszabbul lett. - keresztbe fonja maga előtt a kezeit Namjoon.
- Namjoon. - szólok rá a hercegre. - Nyugodj meg kérlek, ne beszélj így az orvossal.
- Jó. - morogja az orra alatt.
- Amint megérkezett a fű, azonnal elkészítem az ellenmérget és kikúráljuk önt Felség. - áll fel mellőlem. - Itt hagyom ezt a levendulakészítményt, hogy tudjon éjjel aludni egy keveset.
- Köszönöm. - veszem át a kis üveget és a vizembe csepegtetem.
- Jó éjszakát önöknek. - köszön el tőlünk, majd elhagyja a szobánkat.

Megvárom, ameddig Namjoon visszafekszik mellém.
- Nem fogom feladni Namjoon. - hangom nagyon határozott. - Nem fogok meghalni.
Mivel most nem nagyon tudok a herceghez bújni, így ő bújik közelebb hozzám. Óvatosan ölel meg derekamnál, fejét vállamra hajtsa.
- Sajnálom, hogy ilyen sokáig kell távol lenned az otthonodtól. - hajába túrok kezemmel.
- Ahol te vagy ott van az otthonom is. - hangja lágy, de mégis határozott.
- Namjoon, te vagy a legromantikusabb herceg. - cirógatom meg arca almácskáit hüvelykujjommal. Egy kicsit köhögök, majd mélyet lélegzek.
- Idd meg a levendulás vizet. - kel fel rólam és átnyújtja nekem a poharat.
Szó nélkül veszem el és kortyolgatom a vizet, ameddig el nem fogy.
Namjoon elveszi a poharat a kezemből és lerakja az éjjeliszekrényre, visszahelyezkedik úgy, ahogy az előbb feküdt.

Ismét a hajába túrok és óvatosan játszadozni kezdek tincseivel. Mindezt addig folytatom, ameddig a herceg egyenletes szuszogását meg nem hallom.
- Álmodj szépeket Namjoon. - mutatóujjammal végigsimítok arcán óvatosan. Kicsit fennebb húzom a takarót, hogy ne fázzon és elfújom a gyertyát.

***

Nagyon rosszul voltam minden egyes eltelt nappal és még mindig nem volt ellenszer.
Hol melegem volt, hol fáztam. Úgy éreztem, mintha az ereimben a láva folyna végig, ami szabadulni szeretne a testemből.
Az éjjeleket átszenvedtem, de nem tudtam aludni. A nappalok kínzóbbak voltak. Éhes voltam, de a gyomrom nem fogadta be az ételt és csak folyadékon éltem.
Légzésem is sokkal nehezebb lett, amitől többször is megijedtem és pánik tört rám.
De bármennyire is szenvedtem, nem adtam fel egy percre sem, mert van valaki, aki számit rám.

Az ablakon nézek ki, figyelem, ahogy a nap sugarai beáramlanak a függöny mögül és felmelegítik a lábszáram felett pihenő takarót. Köhögök párat, nyálam egy kissé vasas ízű, amit azonnal tudok mi ízesített meg így. Nem az első alkalom.

Az ajtó nagy hévvel nyitódik ki, ami egy kisebb csattanással a falnak pattan.
Az orvos siet hozzám egy igen nagy üveggel.
- Megvan Felség. - tölti ki a poharamba a zöld lét, amit felém nyújt. Helyettem Namjoon veszi el a poharat, annyira legyengültem, hogy még az is nehezemre esik.
- Tessék. - emeli számhoz az üveget, amiből elkezdek inni.
Marja a torkom egy kicsit és ismét köhöghetnékem támad, de sikerül legyürnöm az érzést és megiszom az egész zöld lét.
Lenyalom felső ajkaimat és ásítok egy nagyot.
- Mikor fog hatni az ellenszer? - kérdezi Namjoon aggódva az orvost.
- Pár óra múlva. - válaszolja. - De az üveggel meg kell innia, hogy teljesen rendbe jöjjön. Utána megvizsgálom Felség.
- Ezt jó hallani. - könnyebbül meg.
- Időközbe meg az étkezni is elkezd és visszahízza, amit leadott. - mosolyog rám. - De vigyáznia kell magára. - egy aprót bólintok.

Az ajtó újra kinyílik és Eunji lép be rajta.
- Megvan. - mosolyog rá Namjoon, egy megkönnyebbült sóhajt enged meg az asszony.
- Hál Istennek. - sóhajt egy nagyot és végignéz rajtunk. - Pihenni, mindenki!
- Én is? - kérdezi az orvos magára mutatva.
- Maga is. - teszi csípőre a kezeit Eunji. - Három napja csak dolgozik, tudom, mert láttam, amint meghozták a növényt. Namjoon herceg maga éjjel és nappal is Jimin mellett van és alig pihen. Jimin rólad nem is beszélek. Magukra fér a pihenés.
- De mi lesz Jimin-nel? - kérdezi azonnal Namjoon.
- Figyelek rá. - biztosítja Eunji. - Maga ott fog aludni mellette, de alszik rendesen, különben fenéken billentem.
- Jobb lesz szót fogadni neki. - szavaimat a doktorhoz és Namjoon-hoz intézem. - Tényleg beváltja a szavait.
-

Akkor jobb, ha megyek. - a doktor el is hagyta a szobát.

Eunji az ágy melletti székben foglalt helyet, míg Namjoon mellém feküdt, szorosan mellém. Lágyan fogtam meg a kezét és hüvelykujjommal cirógatom bőrét.
- Aludjatok. - szól ránk Eunji. Egy kuncogást kap tőlem, de engedelmeskedek neki. Elfáradtam.