Hercegem (Nammin) ✔

15.

Édesapám két napig maradt a palotában.
Ez alatt az idő alatt igyekeztem vele sok időt tölteni. Bemutattam neki Namjoon-t, mint a páromat és neki is elmondta ugyanazt, amit nekem. Namjoon megkönnyebbült a beszélgetésük után, de ugyanakkor volt benne egy kis félelem. Kiderült, hogy apám megfenyegette, ha bántani mer, akkor megkeresi. Kicsit sem rombolt a férfi képemen, szinte úgy kezelt, mint egy törékeny nőt.

A búcsúzás könnyen ment, bár azért megviselt.
A doktor is megnézett, de még pár nap pihenőt ítélt meg nekem, aminek nem örültem annyira.
Ami a hercegi címet illeti, a következő hónapban kapom meg, ahhoz pedig el kell utazzak apámhoz. Addig előkészíti a dolgokat, bár nem tudom mit kell csináljak.

- Min gondolkozol ennyire? - néz fel a papírjai mögül Namjoon, megint el van halmozva.
- Az utazáson. - válaszolom és odasétalok hozzá. Egy széket rakok le mellé és elveszek egy köteg papírt. - Fogalmam sincs mit kell tennem és ideges vagyok.
- Tudod nem csak az utazás, meg a herceggé nyílvánításon kellene gondolkozz. - néz ram mosolyogva. - Itt is herceg leszel es egy herceg nem szolgálhat ki egy másik herceget.
- Nehéz lesz megszoknom, hogy nem szolgáló vagyok többé, de azért segíteni akarok neked. - mosolygok vissza rá.
- Most is segítesz. - mutat a papírra, amit a kezemben tartok.
- Igen, mert te lusta vagy. - kuncogom el magam. - És nincs mit tennem, ami zavar és tenni akarok valamit.
Lerakom a papírokat magam elé és a kezembe veszek egy tollat.

Nagyon sokáig segítettem neki, amiért nagyon hálás is volt.
- Nem értem, hogy a Király miért ad ilyen nehéz feladatokat még mindig. - piszmogok az orrom alatt és a lapokat kezdem el rendbe rakni.
- Én sem tudom, de mindegyik nehéz és fárasztó. - mondja, feláll és az ágyahoz sétálva végigdől rajta.
- Összegyűröd az inged. - szólok rá lágyan.
- Át cserélem akkor. - mondja fáradt hangon. - Jimin, mi ez a boríték?
Tényleg, meg is feledkeztem a borítékról.
Odasétalok hozzá és kiveszem a kezéből.
- Milyen kis pimasz lettél. - ül fel, de egy mosolyt kap tőlem ajándékba.
- Anyukám írta a levelet, amit apámnak küldött el, hogy adja át nekem. - válaszolok a kérdésére inkább. - Nem mertem felbontani.
- Itt vagyok, bonts fel most. - kezét a vállamra rakja és biztatáan megszorítja.
- Nem vagyok képes rá. - rázom meg a fejem és inkább odaadom Namjoon-nak. - Nyisd fel te.
- Biztos? - kérdezi, én bólintva válaszolok.
Kiköti a szalagot, ami a combján pihen. A pecséttel óvatosan bánik, hogy ne sértse meg a borítékot és a levelet.
Óvatosan veszik ki a levelet, már meg van sárgulva a széle a papírnak.
- Fel is olvassam? - kérdezi, de választ nem kap, ugyanis kikapom a kezéből a levelet és azonnal olvasni kezdem.

Drága kisfiam,
A levél írásával tudom, hogy nincs sok időm hátra. Szerettem volna tőled elbúcsúzni, ha nem lesz rá lehetőségem.
A nevelésedet Eunji-ra bízom, hiszen egy jószívű asszony és egy csodás fiatalembert fog belőled nevelni. A személyzet tagjai is segíteni fognak neked, hogy gyerek is lehess. Remélhetőleg a király a szárnyai alá vesz és beiskoláztat, ha mégse, akkor Eunji fogja megtenni. Kérlek fiam, legyél nagyon kedves hozzá és segíts mindenben neki. Légy kedves a személyzet tagjaihoz és a nemes családokkal is, akik a palotába látogatnak.

A búcsú csak egy kifogás nekem, hogy elhúzzam azt, ami igazán lényeges. Az igazság.
Nagyon kicsi voltál, amikor elhagytam az édesapádat. Három éves lehettél, de már akkor láttam, mennyire szeret téged.
És biztos megfogalmazódott benned, hogy miért hagytam el őt és hoztalak magammal?
Egyszerű a válasz kicsikém. Nem akartam, hogy boldogtalan legyél, hiszen én már az voltam.
A húszas éveim elején adtak hozzá édesapádhoz, mindezt azért, hogy megszűnjön egy nem kívánatos háború. Első látásra beleszerettem apádba, de úgy éreztem hiányzik valami igazán fontos, ami kettőnk között nem alakult ki.
Aztán megszülettél te és három évig bírtam ott lenni, de mindennap szenvedés volt. Azalatt az időszak alatt az akkor koronáztatott Eunwoo király jött el hozzánk tiszteletét tenni.
Ami apád és közöttem nem volt meg, az Eunwoo és köztem meg volt.
Szégyellem magam, hogy ezt elmondtam neked.
Abban reménykedtem, hogy amint megszökök apádtól boldog lehetek Eunwoo-val, de ez nem így lett. Csak mégjobban szenvedtem a közelében, de örültem, hogy befogadott.
Eunwoo segített nekünk, ezért nem lehetünk neki elég hálásak, hogy befogadott minket. Kérlek bcsáss meg anyádnak, amiért ilyen buta volt.

A drága anyád.

Ledöbbentem, nem is kicsit. De még volt olvasnivaló.
- Ezt nem nekem címezték. - olvasom el a nevet és átadom a tulajdonosának.
- Nekem is? - lepődik meg Namjoon és kihajtogatja a papírt.

Drága Namjoon,
Biztos meglepő lehet, hogy neked is írok egy levelet. Ryujin vagyok, Jimin édesanyja és nagy kérésem van hozzád, de előtte mesélek egy kicsit neked.
Tudod, amikor először találkoztál Jimin-nel öt éves voltál. Nem voltál vele durva, mint akkor a többi jatszótársaddal, ezt Jina mondta nekem.
Jimin-nel gyengéd voltál, kedves és osztozkodtál az első perctől kezdve.
Egy játék alkalmával szemtanúja voltam valami szépnek.
Jimin-nel papás mamást játszottatok. Jimin akkoriban nagyon szerette a babákat és mindig nála volt egy kislány baba.
Átlagos család voltatok, te dolgoztál, vagyis a kockákkal játszodtál, míg Jimin a babával foglalkozott. Amikor "hazamentél" meglepődtem, ahogy köszöntötted Jimin-t. Szájon pusziltad.
Bár gyerekjáték volt, tudtam, hogy ti összetartoztok. Egy anya ezt mindig látja.
Együtt ettetek, együtt aludtatok délután, együtt csináltatok mindent.
Szoros a kötelék köztetek és ezt nem lehet elszakítani.

Arra kérlek meg Namjoon, hogy vigyázz az én Jimin hercegemre. Óvd őt, támogasd és teljes szívedből szeresd.
Ő szeret téged és hiszem, hogy nagyon boldog lesz melletted.
Köszönöm, drága Namjoon herceg.

Ryujin.

Namjoon levelét is elolvastam.
- Szóval anyukád tudta. - néz rám Namjoon. - És apám, meg anyukád együtt voltak.
Hang nélkül állok fel és térdelek le elé.
- Kérlek bocsáss meg édesanyámnak. Nagy hibát vétett. Majdnem szétszakította a családodat...
- Jaj Jimin, állj fel. - vág a szavamba azonnal. - Nem ismertük akkor egymást és nem haragszom anyukádra. Mi tudjuk milyen a szerelem, ahogy ő is tudja.
Egy aprót bólintok és felülök mellé.
- Namjoon, kérlek vigyázz rám. - kérem azt, amit anyukám kért tőle.
- Vigyázok rád. - néz rám mosolyogva, megfogja a kezem.
Lassan felül az ágyban. Arcomra simít és mélyen a szemeimbe néz.
- Vigyázok rád. - suttogja, szavai hallak, de mégis melegek, ahogy lehellette is. Csiklandozza az orrom.
Elmerülök tekintetében és lassan közelítünk egymás felé. Behunyom szemeimet, mielőtt találkozna ajkunk.
Ajkai puhák. Csókja lágy és érzelmes.