Hercegem (Nammin) ✔

25.

Meleg fény süt rá a szememre, kezemmel takarom el a fényforrást, hiszen még aludni szeretnék egy keveset.
- Kellj fel fiú. - mintha az égből szólnának hozzám. - Ennyire vágyod a halált?
Halált?
Lassan nyitom ki a szemeimet. Bántja a fehérség, amit látom magam körül. Nem kevés idő kell, míg megszokja a szemem a fehérséget.
A hasamra nézek, ahol ott van a vérvörös folt.
- Megszúrtak. - mondom magam elé.
- Így van és az életedért küzdenek. - helyesel a hang, amit hallok.
- Ki vagy te? És hol vagy?
- Én vagyok az élet és a halál. - válaszolja. - Ott vagyok mindenki szívében, a levegőben. Ott vagyok mindenütt.
- Haldoklom, igaz? - teszem fel az újabb kérdést.
- Igen. - válaszol. - De fáradoznak érted. Azt szeretnék, hogy életben maradj.
Életben maradjak...
- Az a kérdés, hogy életben akarsz maradni vagy meghalsz?
- Életben akarok maradni. - válaszolom habozás nélkül.
- És miért?
- Mert várnak, számítanak rám. - válaszolom.
- És még?
- Még? - elgondolkozom. - Mert szerelmes vagyok és a szerelmemmel szeretnék meghalni.
- Helyes válasz. Visszatérhetsz...

Fáj mindenem, de leginkább a hasam. Köhögök párat és eltakarom bal kezemmel szemeimet, hogy a nap sugarai hagyhassanak aludni még.
Halk szuszogást, női horkolást és férfi horkolást is meghallok magam körül.
Lassan nyitom ki szemeimet, párat pislogok, hogy a homály eltűnjön a szemem elől.
Namjoon szuszog mellettem és jobb kezemet fogja, egy lágy mosollyal nézem őt.
Pár perc múlva körbenézek a szobában. Eunji az, aki horkol a fotelban ülve aludt el. A férfi horkolás pedig édesapámé, aki nem messze az ágytól alszik. A nap sugaraiból láthatom, hogy szakálla nem kicsit nőtt meg.

Kihúzom kezem Namjoon keze alól, aki azonnal ébredezni kezd. Megdörzsöli szemeit kézfejével és rámnéz.
- Uram isten, Jimin. - szinte felkiállt, amivel felzavarja a két idősebbet is az álmából.
- Jimin. - mindhárman körém gyűlnek és kíváncsian figyelnek.
- Vizet kérek. - krákogom száraz torokkal. Namjoon volt az első, aki töltött nekem vizet és meg is itatott.
- Hogy érzed magad? - kérdezi apám.
- Lázasan és éhesen. - válaszolom.
- Jól van. - mondja Eunji apámnak. - Szólok Dahyun-nak, hogy hozzon neked valami finom reggelit.
Eunji szinte kiszaladt az ajtón, de tudom, hogy sírva fogja elmondani az embereknek, hogy felkeltem.
- Mennyi ideig aludtam? - kérdezem és felülnék, de a mozdulat során felszisszenek.
- Csak ne olyan hevesen fiam. - mondja és inkább visszatól az ágyba. - Nem vagy a legjobb állapotban.
- Mennyi?
- Kettő hetet. - válaszolja Namjoon, hangja aggódó, de ugyanakkor megkönnyebbült.
- Mi lett vele? - kérdezem apámtól, kezemmel azonnal Namjoon-éhoz kapok és megszorítom.
- A börtönben van. - válaszolja. - Még nincs ítélet felette.
- A testvéreim? - kérdezem.
- Bevallotta, hogy nem az én gyerekeim, így nem vagytok testvérek. - felsóhajt. - Mindketten az árvaházban vannak. Távol az anyjuktól.
- Várj, ha nem a tesvéreim, akkor...
- Te öröklöd a trónt. - fejezi be helyettem Namjoon, azonnal megszorítom kezét. - Nyugalom Jimin.
- Amint jobban leszel megbeszéljük a történteket és a jövőbeni dolgokat is. - paskolja meg a térdem apám. - Hagylak pihenni, rádfér még egy kis alvás.
- Köszönöm. - nézek rá hálásan, végigkísérem szememmel azt, ahogy kimegy a szobából.
- Tudom, hogy nem ilyenkor kéne, de nagyon hiányoztál. - Namjoon fölöttem helyezkedik el és lágyan von csókjába, amit én kissé fáradtan viszonzok.

Elvál tőlem és arcomra simít. Mellém fekszik úgy, hogy ne nehezedjen rám, de kezeink összekulcsolva maradnak.
Fejem az övének döntöm.
- Pihenj csak. - suttogja halkan, cirógatja a kézfejemet hüvelykujjával.
- Ne haragudj, de nagyon fáradt vagyok. - motyogom lassan. Az fáratság hamar átveszi felettem az uralmat és ezúttal álomba merülök.

***

Talán dél körül kelhettem fel, az ablaknál be voltak húzva a sötétítők, hogy nyugodtan aludhassak.
Namjoon már nem volt mellettem és ismét szomjas voltam.
Sziszegve tornázom fel magam félig ülő helyzetbe, amikor észreveszem Sihyeon királynét.
-

Felség. - bólintok neki és a falnak dőlök.
- Örülök, hogy felébredtél Jimin. - mosolyog rám. - Aggódtunk érted.
- Köszönöm az aggódalmaikat, de most már jobban leszek. - bíztatom a királynét. - Azt hittem, hogy hazautaztak.
- SeokJin utazott vissza. - mondja. - A tegnapi nap érkezett a levél, hogy biztonságban megérkezett.
- Ennek örülök. - nyelek egy nagyot, a királyné feláll és tölt nekem vizet, amit át is ad nekem. - Köszönöm.
- Csak kérned kell Jimin. - leül lábamhoz, megvárja ameddig megiszom a vizet. - Kérlek húzd fel a ruhádat.
Kitakarom magam annyira, hogy a szúrás helyét rendesen lehessen látni. Eddig még én sem láttam.
Felemelem a hálóinget.
Szépen be van kötve, amit nem tudnék levenni egyedül, egy kicsit át van ázva a kötés.
- Szólok Dahyun-nak, hogy cserélje át a kötést. - megigazítja hálóingemet. - Nem érzel hidegrázást?
- Nem. - válaszolok. - Néha melegem van.
- Az rendben van. - áll fel és elveszi a poharat tőlem. - Szerencsés vagy Jimin, hogy nem haltál bele a sérülésbe.
- Nem adom fel olyan gyorsan az életem, mint ahogy azt egyesek hiszik. - mondom büszkén.
- Ennek örülök. - mondja mosolyogva. - Myung Eun azért volt nekem olyan ismerős, mert régebben felbérelték gyilkolásra és több ilyen nagyobb eseményen ott volt.
- És erre mind azután jött rá, miután megszúrt.
- Igen. - hangja a sajnálatot tükrözi.
- Nem haragszok Felség. - nézek rá mosolyogva. - Élek és ez az, ami számít most.

A királyné kiment a szobából és helyét átvette Dahyun, aki kicserélte a kötésemet.
- Köszönöm Dahyun. - nézek rá hálásan.
- Ez a legkevesebb Felség. - néz rám mosolyogva. - Sajnálom, hogy sokat kell mozognia a seb átkötözése végett.
- Ez kell ahhoz, hogy rendbe jöhessek.
- Így van. - bólint Dahyun. - Ami a levelet illeti Felség...
- Megtalálta? - kérdezem azonnal.
- Igen, megtaláltam. - veszi ki a zsebéből a gyűrött papírt, amin fel van törve a fehér pecsét. Átadja nekem.
Kihajtogatom a levelet és azonnal olvasni kezdem.

Jiwon,

Rég írtam levelet a számodra, még mikor udvaroltál nekem, de most azért írok, mert haldoklom.
Jimin nem tud róla, csak akkor fogja tudni, mikor már nem vagyok.
Igazán akaratos kisfiú lett és a makacsságát azt tőled örökölte. Ha király lenne, akkor igazán említésre méltó lenne, de tudom, hogy nem szeretne király lenni, ahogy herceg sem.
Esélyt kapott, hogy átlagos kisgyerek lehessen és ha felnő átlagos felnőtt férfi lesz. Ezért, arra kérlek, hogy ne keresd fel, hadd lehessen igazi gyermek gondok, kötelességek, hatalom, uralkodás nélkül.
Tudom, hogy amit ezelőtt pár évvel tettem nem bocsájtható meg, de ha egy kicsit is szereted Jimin-t, azt kivánod, amit én.
Ugyanakkor tudom, hogy makacs vagy és nem fogsz megnyugodni, de kérlek ne a saját akaratod szerint, hanem Jimin-t is kérdezd meg, hogy ő akarja-e. Ha nem, akkor hagyd, hogy nyugodtan éljen.
Bármelyik eset is legyen az, mond meg a kisfiamnak, hogy büszke vagyok rá. Egy csodás felnőtté válik, tele szívvel és szeretettel.

Ryujin

Anyám igazi levele arról szólt, hogy apámat távol tartsa tőlem, amit apám nem tett meg. Bár saját akaratom szerint döntöttem, mégis furcsán érzem magam.

Összehajtom a levelet és odaadom Dahyun-nak.
- Köszönöm, hogy elhoztad nekem. - erőltetek mosolyt magamra. És csak most jövök rá, hogy apám meg akart védeni ezektől a szavaktól. - Tedd vissza a helyére és felejtsd el, hogy láttad.
- Rendben Felség. - bólint. - Hívjak ide önhöz valakit?
- A herceget senki mást.