Hercegem (Nammin) ✔

18.

Namjoon óvatosan bontja fel a levelet, hogy a pecsét miatt ne szakadjon el a papir.
Nagyon izgultam, a levélben biztosan nagyon sok intim dolog van leírva.
- Kezdhetjük? - néz rá egy kedves mosollyal Namjoon.
- Azt hiszem igen. - bólintok.
A herceg kihajtogatja a levelet. Legalább három oldalnyi olvasás vár ránk.

Az első oldal feléig nem is volt semmi próbléma. Seung Cheol üdvözölt a levelében minket, illetve pár figyelmeztető sor után nekilátott a tájékoztatásnak.
A sorok olvasása közben egyre jobban éreztem azt, hogy melegem van. Biztosra vettem, hogy el vagyok pirulva, mégha nem is láthattam magam a jelen pillanatban.

Jó fél óra után, miután elolvastuk a levelet mindketten csendben ültünk egymás mellett és feldolgoztuk az olvasottakat.
- Khm, hát nem számítottam ennyire részletes levélre. - hajtja össze a lapokat Namjoon és az éjjeli szekrényre helyezi. - Mit szólsz hozzá?
- Hát - elgondolkozok. - Hálás vagyok, hogy leírta nekünk, de ugyan úgy zavarban is vagyok.
- Látom, nagyon piros vagy. - kuncogja el magát. - Jól áll a piros neked.
- Köszönöm. - motyogom halkan.
- Van valami gond? - kérdezi Namjoon aggódva, én csak bólintok válaszként. - Mi az?
- Seung Cheol azt írja, hogy az első pár alkalom fájdalmas. - mondom és a levél felé mutatok.
- Igaz. - sóhajt egy nagyot Namjoon. - Még meg fogom kérdezni őt, hogy hogyan csillapíthassuk a fájdalmat.
- Nem kell megkérdezd. - állok fel és elveszem a levelet, amit visszarakok a csomagjába. - Bízom benned és az első pár szerelmeskedésre vonatkozik, annyit pedig kibírok.
- Biztos vagy benne Jimin? - néz rám aggódóan. Kiveszem az alváshoz szükséges ruháinkat.
- Persze. - bólintok egy kicsit félve. - Ki fogom bírni, amikor itt az ideje. Különben sem tudjuk megfordítani az állást. - mondom nevetve és elkezdem az átöltözést. - Mindig úgy képzeltem, hogy te vagy felettem.
- Ha így gondolod, akkor megértem. - bólint Namjoon és ő is megkezdi az átöltözést. - De ígérd meg, ha valami nem tetszik azonnal szólsz nekem, illetve akkor is, amikor készen állsz rá lelkileg. Keríteni fogunk rá alkalmat, hogy együtt legyünk.
- Köszönöm Namjoon. - odasétálok hozzá és arcára puszilok. - Szeretlek hercegem.
- Én is szeretlek leendő hercegem. - neveti el magát, mire én ráadom a kényelmes felsőjét.

***

Reggel a napsütésre ébredtem meg. Namjoon békésen aludt mellettem, kicsit szétnyílt ajkakkal. A takaró alatt a kezemet fogta. Mosolyogva néztem őt pár percig, majd homlokára hintettem egy lágy puszit. Őt még nem érte el a nap sugara és én sem szeretném felkelteni még, bár biztos eltelt a fél nap.

Óvatosan kihúzom kezem az övéből és óvatosan kelek ki az ágyból. Mostanában Namjoon minden hangosabb zajra megébred, akár éjszaka is.
A csomagjainkhoz lépve kiveszem az aznapi ruháimat, amiket szépen csomagoltam be. A szobában a könyvespolcok között egy fehér ajtó volt, gondolom az lehet a fürdő.
Halkan nyitok be az ismeretlen ajtó rejtette szobába és gondolatom helyes volt.
Halkan csukom be magam mögött a falapot és körbenézek. Két barna szekrény, nem messze az ajtótól a mosdókagyló és felette a tükör, nem messze az illem hely is. A szekrényekkel szemben szorosan a fal mellett egy macskalábas kád, amiben ketten is elférhetnek. A kád mellett egy szék volt, amire leraktam a ruháimat és a szekrényekből is elővettem a törölközőt.

Megnyitottam a csapot, hogy hadd töltsem meg a kádat félig meleg vízzel, ameddig én meztelenre vetkőzök.
Mikor már a kád megtelt vízzel kellőképpen, bemászom és egy sóhajt hallatok.
- Ha ezt tudtam volna, hogy ilyen jó. - dőlök hátra a kád oldalának. - Megkértem volna Namjoon-t, hagyja hogy fürődjek én is a kádban.
Hümmögök párszor, majd halkan felkuncogok.
- Talán az túl sok lett volna. - rázom meg a fejem.
Az előkészített szappanhoz nyúlok és megszagolom.
- Levendula. - mosolyodom el. - Az egyik legdrágább, pazarlás lenne, ha ezt a bőrömre használnám. - forgatom meg kezemben a mosakodószert. Visszarakom a helyére és elveszem a vajszínűt.
- Ez citrom illatú. - állapítom meg. - Ez még drágább...

Kopogást hallok meg az ajtó felől.
- Tessék? - kérdezem egy kicsit hangosan.
- Jimin, bemehetek? - ez Namjoon, annyira tetszik a reggeli hangja.
- Épp fürdök. - mondom, es zavaromban lennebb csúszok a kádban.
- Nekem meg az illemhelyet kellene meglátogatni. - ez de kínos felállás. De nem hagyhatom, hogy Namjoon kint maradjon.
- Jól van, gyere be. - fordulok el a fal felé.
- Köszönöm. - hallom meg sokkal élesebben a hangját, majd betapasztom füleimet. Tekintettel szeretnék lenni rá és így is zavarban vagyok.

Egy kis idő múlva elveszem kezeimet füleimről és hallgatózok.
- Kimentél? - kérdezem egy kicsit hangosabban a kelleténél.
- Nem, itt vagyok bent. - hangján hallom, hogy mosolyog.
- Kimennél? - kérdezem félénken.
- Nem terveztem. - kapom meg a választ.
- Miért?
- Jimin, nézz rám. - kér meg, már nem tudom hányadikszor.
Lassan emelem rá tekintetem, de nem fordulok meg teljes testtel. Fel van öltözve.
- Namjoon, miért kellett megforduljak?
- Mert látni akartalak. - mosolyogva válaszol és én azonnal elpirulok.
- Ne mond ezt nekem így. - temetem kezeimbe arcomat. - Annyira kínos ez nekem.
- Ne legyen. - hallom meg lépteit, ijedtemben felpillantok és ahogy sejtettem közelebb jött. - Már láttalak félmeztelenül.
- De az tizenéves korunkban volt. - emlékszem vissza az esetre.
- Egy kicsit több izom van rajtad, de ugyanolyan vékony vagy. - mosolyodik el és az orromra puszil. - Az alsó részt sem kell eltakarnod, nekem is olyan van.
- Tudom. - nézek félre, de még azért is takarom magam.
- Jimin, látni fogom előbb-utóbb. - arcomra simit, azonnal tenyerébe bújok. - Fürödhetek veled Jimin?

Ha lehet még jobban zavarba jöttem és elhúzodtam tőle.
- Mikre gondolsz? - mérem végig gyanusan.
- Csak fürdenénk. - válaszolja azonnal. - Nem érintelek meg semmilyen formában és csak is csókot kérnék tőled.
- Ha ki akarok szállni?
- Elfordulok azonnal. - rám mosolyog.
- Ha rajta kaplak, hogy mégse sokáig nem fogok megbocsájtani. - emelem fel mutatóujjam felé.
- Tudom. - bólint egyet határozottan. - Én csak ennyit kérek, ha közeledni akarsz, azt magadtól tedd.
- Jó. Hozd a ruhád. - mondom neki az ajtóra mutatva.

Nem kellett sok idő, ameddig Namjoon visszatért a ruháival együtt.
Csendben fordulok el és inkább a vízzel játszok, mintsem meglessem a herceget.
- Egy kicsit csússz előre. - teszem azt, amit kér és előre csúszok.
A vízszint megemelkedik, amint mögém ül, egy kellemes sóhajt hallatt.
- Kellemes a víz.
- Igen. - bólintok és végre sikerül felnéznem is.
- Ne érezd kellemetlenül magad. - óvatosan kezemhez ér. Nem húzom el kezem, így meg tudom fogni nagy kezét.
- Igyekszem. - hüvelykujjommal simogatni kezdem kézfejét és egy kicsit hátra csúszok. - Kell még egy kis idő.
- Az idő megvan. - egy gyengéd puszit érzek meg a tarkómon. - Csak nyugodtan, nem sietünk.

Jól estek Namjoon szavai. Az előző éjjel egy kicsit bátrabb voltam, de a levél után ismét félénk lettem a herceg közelében.
Örülök, hogy nem siettet és biztat arra, hogy nem is kell sietnem.