Hercegem (Nammin) ✔

19.

Kellett egy kis idő, ameddig közelebb és közelebb kerültem Namjoon-hoz. Egy kicsit zavart az, hogy mindketten meztelenek vagyunk, de ugyanakkor sikerült ellazulnom.
Namjoon mellkasának dőlve pihentem, míg ő a bal karomat cirógatta ujjaival.
- Jimin, ugye nem aludtál el? - hallom meg Namjoon mosolygós hangját.
- Csak pihentem. - válaszolok és felnézek rá. - Nem alszok.
- Ne is, mert a víz is kezd kihűlni. - figyelmeztet arra, amit én is tudok magamtól. Tényleg egyre hidegebb lesz a víz.
- Akkor ideje kiszállni. - húzódok el a hercegtől és ránézek. - Csukd be a szemed.
- Rendben. - engedelmesen becsukja szemeit. Kihasználom az időt és gyorsan kiszállok a kádból és megszárítkozom, majd felöltözök.

Megilletődöm, amikor megfordulok és a herceg mosolyogva néz engem.
- Legyek mérges? - kérdezem és csípőre teszem kezeimet.
- Lehetsz, de akkor is gyönyörű vagy. - válaszolja. A zavarom és a kisebb düh miatt, inkább elhagyom a fürdőt.

Még kínosabban érzem magam, amikor az egyik cselédet látom meg az ágyunk körül tevékenykedni. Már be van vetve és a párnákat rakja vissza a helyükre.
- Jó napot Herceg! - áll meg egy pillanatra és pukedlizik.
- Jó napot önnek is. - megköszörülöm a torkom. - Kérem ne pukedlizzen, kellemetlen a számomra. Még a Herceg megszólítást is szoknom kell.
- Elnézését kérem. - hajol meg egy kicsit.
- Ugyan, semmi baj. - rázom meg magam előtt a kezeimet. - A pukedlit tessék elhagyni, kérem.
- Rendben Felség. - bólint mosolyogva. - A reggelit lekésték Namjoon herceggel, azonban hamarosan ebéd idő lesz. - értesít minket, én pedig mosolyogva bólintok egyet. - Úgy tudom, hogy a király fogja önöket körbe vezetni, de az az ebéd elfogyasztása után fog megtörténni.
- Igen. - bólintok, hogy megerősítsem szavait. - Apám mutatná meg a palotát.
- Értem. Ez esetben engem kültek, hogy kísérjem le önöket az ebédlőbe. - mondja mosolyogva a hölgy. - Amikor készen állnak az ebédhez, csak szóljanak, kint leszek a folyosón.
- Köszönöm szépen...- szólítanám nevén a cselédet.
- Dahyun vagyok. - mutatkozik be.
- Köszönöm Dahyun. - mosolygok rá lágyan. - Szólni fogok önnek.

Egy apró meghajolással megy ki a szobából, én pedig sóhajtva ülök le a legközelebbi székre. Nem így terveztem a személyzettel való találkozást.

Nemsokára Namjoon is kijött a fürdőből. Elmeséltem neki, hogy találkoztam Dahyun-nal, aki nagyon kedves.
Dahyun vezetésével elindultunk az ebédlő felé, hiszen mi is nagyon rég ettünk már.
A palota folyosóit meg tudtam nézni ezúttal sokkal jobban. Vörös bársony függönyök lógtak az ablakoknál, néhány lovagi páncél is fel volt állítva, különböző és régi fajta fegyverek a falon felaggatva, festmények és leterített vadállatok fejei, melyek trófeaként díszítették a folyosó falait. Az utóbbiaktól egy kisebb frászt kaptam.

Az ebédlőbe megérkezve, először az tűnt fel, hogy nagyon világos terem egy hosszabb asztallal. Már meg volt terítve, apám és családja már ott tartózkodott.
Megköszöntük Dahyun-nak a kíséretet, majd édesapámhoz léptem.
- Örülök, hogy itt vagy Jimin. - mosolyog rám édesapám, megérzem kezét lapockáim között. Kissé kényelmetlen, így egy picit előrébb lépek. - Üdvözöllek téged is Namjoon herceg.
- Örülök, hogy itt lehetek Jiwon király. - mosolyog a herceg, de valahogy feszült is.
- Hadd mutassam be a feleségemet, Park Myung Eun-t. - rámosolyog az asszonyra, aki közelebb lép.
Üdvözlésképp kezen csókoljuk Myung Eun-t.
- Már nagyon sokat hallottam rólad Jimin. - teszi kezét vállamra, tudom, hogy jószándék vezérli az asszonyt, de nekem ez valahogy kényelmetlen.
- Hadd mutassam be még Ji Ae kisasszonyt. - mondja édesapám szórakozottan, mire a kislány a lábához üt. - És Jungkook úrfit.
- Örvendek a találkozásnak Ji Ae. - emelem fel kezét és gyengéden megpuszilom puha bőrét. Majd Junkook-hoz fordulok és kezet fogok vele. - Örvendek Jungkook. Jimin vagyok.
Mindketten csendben néznek rám. Sejtettem, hogy nem kapják meg még az alap tiszteletet és ezért is vannak megrökönyödve.

Ugyan így Namjoon is bemutatkozott a testvéreimnek, majd helyet foglaltunk az asztal körül. Édesapám ült az asztalfőn, jobbján Myung Eun, Ji Ae és Jungkook, míg balján én és Namjoon.
Namjoon észrevétlenül fogta meg a kezem az asztal alatt, hogy bátorítson, részben ezért is van itt velem most.
- Apám, hogy fog lezajlani a herceggé nyilvánításom? - kérdezem meg, hiszen nem voltam szemtanúja ennek a nagy eseménynek.
- Először is lesz egy templomi szertartás, ami a te herceggé nyilvanításod zár le. - leteszi a kanalat. - Ugyanakkor a templomozás után a nyilvánosság elé fogsz állni. A délután folyamán elintézzük a papírokat, hogy hivatalos legyen. Az azt követő napon pedig egy bál lesz megszervezve, hogy téged ünnepeljünk fiam.

Egy hatalmasat nyelek, a gondolatra, hogy mindenkit meg kell ismerjek és többször is a nyilvánosság elé kell álljak.
- Nem lehet ezt megoldani úgy, hogy ne legyen nagy híre? - kérdezem azonnal.
- Sajnos nem, ez egy olyan esemény, ami egyszer van az életben és mivel téged nem nyilvánitottak herceggé tizennégy évesen, ezért nagy híre lesz. - válaszolja meg korrekten a kérdésemet.
- Értem. - mondom kissé szomorúan. - A bál azért lehetne visszafogottabb?
- Sajnálom, de ez sem oldható meg. Már el vannak küldve a meghívók és a diszítés is meg van beszélve.
- Virágok lesznek?
- Igen, százszorszép. - válaszolja mosolyogva apám, mire nagyot sóhajtok.
- Rendben. - bólintok egy aprót. - Elnézést kérek.
Felállok az asztaltól és a legközelebbi ajtón keresztülmegyek és becsukom magam után. Egy irodának tűnik a szoba, gondolom apámé. Szerencsére nincs senki más, az ablakhoz sétálok és leülök a szönyeggel burkolt padlóra.

Nemsokára az ajtó nyitódását hallom meg, hátra nézek és nem csalódtam. Namjoon az. Mellém sétál és leül.
- Túl sok ez nekem Namjoon és még el sem kezdődött semmi. - nézek rá. - Százszorszép lesz, utálom azt a virágot, vörösek lesznek a szemeim tőle és az orrom is folyni fog. Sok ember lesz és biztosan mindenkivel szót kell váltanom...
- Jimin, lélegezz. - mondja nyugodtan a herceg és megfogja a kezem. Gyengéden cirógatja a bőrt a kezemen. - Ne rémisszen meg ennyire a gondolat. Végig tudod csinálni, én itt vagyok melletted.
A saját szavaimat használja.
- Bátor vagy, kedves és őszinte, képes vagy rá Szerelmem. - megborzongok szavaira.
- Megprobálom. - nézek szemeibe és neki dőlök.
- Jiwon királynak is adj egy esélyt. Nem ismer téged, kell idő nektek is. - simogatja meg a hátam, ami most kellemes számomra.
- Rendben. - bólintok egy aprót. - Lehetünk még egy kicsit így?
- Ameddig szeretnéd. - érzem, ahogy hajamba puszil.

Csak egy kevés ideig voltunk kettesben, ameddig lenyugodtam egy kicsit és visszamentünk édesapámhoz és a családjához.
- Elnézést kérek. - nézek először apámra, majd Myung Eun-ra és utána a gyerekekre. - Sok volt egyszerre.
- Ezt belátom. - bólintanak mindketten, de inkább édesapám beszél. Mintha nem az az ember lenne, aki az első alkalommal lenne. - Remélem megérted, hogy ezen túl szeretnénk esni minél előbb.
- Én is ezen a véleményen vagyok, de nem kéne azonnal beteríteni mindennel. - nézek komolyan édesapámra.
- A makacsságodat anyádtól örökölted. - sóhajt egy nagyot.
- Lehet. - értek vele egyet és ismét felállok. - Köszönöm a csodás ebédet. - nézek az egyik cselédre, aki zavarában azt sem tudja mit mondjon. - Megvárlak benneteket a folyosón, láttam egy ülőhelyet és megcsodálom a festményeket is.