Hercegem (Nammin) ✔

4.

A náthás herceg megvacsoráztatása egy kissé kihívás volt részemről, de sikerült pár falatot lenyelnie, a többit rám hagyta.
Namjoon az a fajta beteg, aki mellett ott kell lenni a nap húszonnégy órájába és figyelni rá, mégha ezt az időt alvással is tölti el.

Ezért sem volt meglepő számomra az, hogy a herceg ágya mellé tett székben ébredtem fel.
A herceg békében aludt a meleg ágyban, ami biztonságot nyújtott neki.
Felállok a székből és nagyot nyújtozkodva nézek ki az ablakon. A kora reggeli rutin miatt, most is a hajnali órákban keltem fel. Míg a herceh alszik, addig gyorsan elintézem a saját teendőimet.

Igyekeztem elég gyorsan elvégezni teendőimet és Namjoon számára is a szobájába kérni a reggelit. A személyzet tagjai elfogadják Namjoon-t és kedvesnek is tartják a herceget, így tiszteletnek örvend köreinkben is.
De nem csak Namjoon-nal vagyunk így, hanem SeokJin és a királynéval is. A királytól retteg mindenki.

A herceg szobájába léptem volna, amikor a királyné hangját hallottam meg nem messze tőlem.
- Jó reggelt, felség!- hajolok meg a királyné előtt. - Hogy van?
- Köszönöm Jimin, remekül vagyok. - válaszol mosolyogva és megáll előttem. - Sora-tól azt hallottam, hogy a kisfiam beteg, igaz ez? - von kérdőre.
- Igen, Felség. - válaszolok határozottan. - Nyugodjon meg egész éjjel vele voltam és a lázon kívül nem volt más gond.
- Köszönöm Jimin, hogy gondoskodsz Namjoon-ról. - mosolyog rám kedvesen. - A szemeimben olyan vagy neki, mint egy testvér.
- Köszönöm, Felség. - hajolok meg egy kicsit előtte.
- Mond csak Jimin - halkul egy el kicsit. - Igaz, hogy a fiam visszaszólt az édesapjának?
- Elnézést kérek Felség, de ezt a kérdést nem válaszolhatom meg. - mindig is hű voltam Namjoon-hoz, ha az édesanyja von kérdőre, akkor sem adok ki neki semmi információt. - A herceg megparancsolta nekem, hogy minden vele kapcsolatos témáról hallgassak és azt még önöknek sem szabad átadnom. Sajnálom.
- Csodálatra méltó a hűséged a fiam felé Jimin. - mosolyodik el büszkén a királyné. - Már-már vetekszik a férjem és köztem lévő hűséggel. - nevet fel szórakozottan. Ha tudná, hogy már rég túlszárnyaltam... - A nap folyamán benézek Namjoon-hoz, de ezt ne mond el neki, mert feszengeni kezd. Legyen meglepetés neki.
- Értettem Felség. - hajolok meg előtte és mosolyogva nézek utána.

A királynét mindenki szereti. Legalábbis tudtom szerint. Okos, gyönyörű, mindig mosolyog, kedvessége vetekszik minden földön élő emberével.
És ami a legfontosabb, igyekszik a fiaival tölteni egy kis időt a zsúfolt napjaiban. Egyszer beszéltem Sora-val, de szegény annyira hadart nekem, hogy nem tudtam követni a mondandóját.

A reggeli megérkeztével Namjoon-t is felkeltettem. Kócos hajjal ült fel és egy jó nagyot ásítva.
- Hogy aludtál? - kérdezem, elé rakom a reggelijét és homlokára tapasztom a kezem. Nem olyan forró, de azért még pihennie kell.
- Egész jól aludtam. - válaszolja rekedt hanggal, kerek szemekkel néz rám.
- Mézes tea?
- Kérlek. - néz rám reménykedve.
- Szólok az érdekedben. - mosolygok rá biztatóan és rendezem el frizuráját.
- Köszönöm. - hunyja le szemeit, majd egy apró sóhaj után nekilát a tojásnak.

Szótlanul falatozik reggelijéből, látom mennyire nehezen megy neki.
- Namjoon, ha nem vagy éhes, akkor ne erőltesd. - mondom neki kedvesen, jót akarok neki és tudom, hogy illyenkor jobb a pihenés. - Inkább pihenj.
- Jobb, ha hallgatok rád. - lerakja villáját a tányér szélébe és eltolja a tálcát öléből, amit én azonnal elveszek közeléből.
- Dőlj vissza még és nemsokára hozom a teát. - továbbra is tartom a kedves hangszinemet, ilyenkor Namjoon nagyon érzékeny mindenre.
- Jimin, ne hagyj magamra sokáig. - néz rám könyörgően. Legutóbb akkor használta, mikor gyerekek voltunk.
- Tudod, hogy gyors vagyok. - mosolygok rá, majd elhagyom a szobát.
A teát megrendeltem, így már sietős léptekkel megyek vissza Namjoon herceg szobájába.

A szobába halkan nyitok be. Namjoon az ágyban ülve beszélget édesanyjával, a királynővel.
- Felség. - hajolok meg azonnal. Szégyellem bevallani, de megfeledkeztem a királynő látogatásáról.
- Szerbusz Jimin. - köszön mosolyogva.
- Azonnal magukra hagyom önöket. - hátrálni kezdek.
- Jimin itt maradsz! - hallom meg Namjoon szigorú hangját. Nehogy megint vita alakuljon ki a családba.
- Rendben. - mondom halkan, majd becsukom magam mögött az ajtót és a komód mellé állok.

- Apám bizott meg azzal, hogy mond el ezt nekem? - folytatja a beszélgetést Namjoon, mintha semmi sem történt volna.
- Igen, de én is ugyanúgy szeretném, mint ő. - a királynő lágy hangtonúsa megnyugtat. Talán mégsincs akkora gond. - Nem halogathatod sokáig Namjoon, itt az ideje már.
- Anyám, nem szeretnék megnősülni. Főleg nem a bátyám után azonnal. - mondja határozottan. Szóval ez a gond. - Apám jön a koronálva, te a házassággal. Mit akartok tőlem?
- Normális életet akarunk neked fiam. - mondja kimérten az édesanyja, hangja kissé ridegebb a megszokottnál. - Nam hagyhatjuk, hogy magányos legyél életed végéig, mint a nagynénétek.
- Nincs normális életem! - szinte kiabálja Namjoon édesanyjának. Jobb, ha közbelépek.

- Elnézést Felség, de jobb ha távozik. - lépek közelebb az ágyhoz és a királynőhöz intézem a szavaimat. - Namjoon herceg feldúlt állapota miatt nem lenne bölcs dolog, ha folytatnák a beszélgetést.
- Igazad van Jimin. - mosolyog rám kedvesen a királynő. - Jobb ha megyek, még van pár dolgom. A menyemmel is találkoznom kell.
A herceg édesanyja feláll, mire felé nyújtom a karom, hogy kivezethessem. A kiralynő lágyan karolja át végtagomat, majd kikisérem a szobából az ajtó elé. A falapot becsukom magam mögött es elengedem a királynőt.
- Elnézést kérek a herceg viselkedése miatt. - hajolok meg a legmélyebben a királynő előtt. - Sajnálom, hogy közbe avatkoztam. Jobbnak láttam, hiszen a tegnapi nap folyamán a királlyal is vitázott.
- Semmi gond Jimin. - teszi kezét vállamra, mire a királynőre nézek. - Tudok a vitájukról és nem is vártam más választ a fiamtól. Mindketten nagyon makacsak és a saját akaratukat tartják szem előtt.
Csak bólintok a mondandóját hallgatva.
- Jimin, arra kérlek meg, hogy legyél a fiam mellett mindig. - néz mélyen a szemeimbe a királynő, amitől megijedek. - Közelebb álltok egymáshoz. Tudom, mert az anyja vagyok és érzem, hogy más veled.
- Ezt hogy érti Felség? - kérdezem kíváncsian.
- Majd meglátod Jimin. - mosolyog rám kedvesen. - Valamikor a közeljövőben szeretnék veled egy beszélgetést. Szeretném, ha ez kettőnk között maradni és a legbizalmasabban kell kezelned az elhangzottakat.
- Értettem Felség. - bólintok egy aprót megerősítés képpen.
- Érted küldöm Sora-t. - int nekem egy aprót, majd sarkon fordul és elsétál a folyóson.

Amint becsuktam magam mögött a faajtót, azonnal Namjoon-hoz sétálok, aki szavak nélkül hívott magához.
- Köszönöm Jimin. - néz rám szomorúan és egy bizonytalan mozdulattal ölel át. Hirtelen mozdulni sem mertem, de pár pillanat múlva én is megölelem.