Hercegem (Nammin) ✔

21.

Másnap reggel korán keltem.
Mellettem a herceg békésen aludt és úgy is tudni fogja hol keressen meg. Sokkal nyugodtabb voltam, mint az elmúlt egy napban.
Igaz korán keltem, de nagyon lassan készültem el a reggelizéshez, illetve az etikett órához.
Bosszúból, hogy apám tudja is milyen jó vagyok, kitűnően végeztem el a rámszabott feladatokat.
A tanáromnak nem volt egy szava sem, hogy neveletlen lennék vagy nem emlékeznék az egész etikára. Nagyonis jól emlékeszem rá és ezt nem fogom elfelejteni.

Az íjászat előtt volt két szabad órám, így tudtam egy rövid társalgást folytatni Namjoon-nal.
- Ma jön SeokJin herceg és a királyné is. - nézek rá boldogan.
- Így van. - bólint mosolyogva. - Apám szigorú, de anyám mindig kedvesen szólt hozzám. A bátyámat nagyon szeretem.
- Tudom Namjoon. - sóhajtok egy nagyot. - Megéri?
- Akár tíz életen keresztül is megérné Jimin.
Lágyan mosolygok rá. Bár a kastély folyosóin sétálgattunk, mégse mertem megkockáztatni egy csókot.
- Nem tudok elég hálás lenni neked Namjoon. - ezt nagyon őszintén mondtam, hiszen tényleg nem tudom neki eléggé meghálálni.
Párbeszédünket Dahyun zavarta meg.
- Herceg, itt van az édesanyja és a bátyja. - néz mosolyogva hercegemre Dahyun.
- Köszönöm. - bólint és felém fordul. - Üdvözöljük őket.
Mosolyogva bólintok és Dahyun kísér el minket a társalgóba, ahol a Kim család két tagja vár ránk.

Ha lehetséges ez, akkor jobban örültem a királynénak és SeokJin jelenlétének, mint máskor. Jelen pillanatban talán a Kim királynak is örülnék.
- Anyám. - öleli át édesanyját Namjoon, amitől az királyné meglepődik.
- Namjoon fiam, mi történt? - kérdezi miközben visszaöleli.
- Nagyon sok minden. - válaszolja, majd bátyjához is hozzálép és üdvözli.
- Mennyit aludtál te? - kérdezi aggódva. Hát igen, nem aludtunk valami sokat éjjel.
- Jó pár órát biztosan anyám. - mondja mosolyogva.
A királyné végigmér minket és mintha végigsuhant volna valamiféle megértés felőle.
- Köszönöm mindkettőjüknek, hogy itt vannak. - szólalok meg én is jelen esetben.
- Nem kell megköszönnöd Jimin. - mosolyog rám lágyan a királyné. - Nagy dicsőség számodra ez a cím és kivételes vagy.
- Köszönöm. - mondom zavarba jőve.
- Szeretnék kettesben is eltölteni veled időt. - megdobban a szívem, akkor hát nem felejtette el a beszélgetésünket, amit beígért.
- Elnézést kérek Felség, de jelen esetben nincs sok időm. - szomorodok el azonnal. - Apám etikaórára és íjászatra küldött a mai nap folyamán. A herceggel is nemrég találkoztam, sűrű napirend.
SeokJin-nel mindketten kissé meglepődve néztek rám.
- Ha jól emlékszem Jimin, akkor neked kitűnő és érdemleges etika ismereteid vannak. - rendezi vonásait a királyné.
- Egy így van Felség. - bólintok egyetértően. - De az apám nem így látja és gyermekeként köteles vagyok hallgatni rá.
Nem hittem, hogy valaha ezt mondom a Kim család királynéjának, úgy éreztem magam, mint aki elárulja a saját elveit.
- Nem ismerek rád Jimin. - hangja, mintha csalódott lenne.
- Felség arra kérem, hogy a jelen esetben tekintsen el ettől. - mondom komolyan és a szemeibe nézek. - Jelen esetben nincs választásom, ami nemcsak önöket zavarja, hanem engem is.
- Így van anyám. - áll mellém Namjoon is. - Mindenre van magyarázat, de ezt nem a társalgóban vitatjuk meg.
- Értem. - bólint azonnal, szerintem egyből kapcsolt, hogy mi a probléma. - A beszélgetésünket megejtjük mi ketten.
Rámnéz mosolyogva, én pedig megerősítem ezt.
- Nagyon köszönöm, hogy itt vannak. - nézek felváltva a két Kim család tagjaira. - Nekem sajnos mennem kell, de mindenképpen keresek időt, hogy önnel beszéljek Felség.

Az íjászat nem tartozik az erősségeim közé, ezért is tartott két órába az, hogy  helyesen húzzam fel azt.
- Igen, így jó. - emel egy kicsit a könyökömön a tanárom. - A könyöködön múlik az egész, kicsit fel kell emelni, hogy helyes legyen a tartása.
- A kisebb terpesz is legyen meg? - kérdezem, bár már sejtem mi lehet a válasz.
- Igen. - válaszol. - A hátsó lábán legyen a súlya nagy része, hogy erőt fejthessen ki.
- Értem. - bólintok, majd célzok és elengedem a nyílvesszőt.
- Szép volt Felség. - mondja bíztatóan tanárom.
- Köszönöm. - törlöm meg a homlokom kezemmel.
- Azt tudom még ajánlani Felség, hogy vállra dolgozzon egy keveset, illetve a lövés előtt melegítsen be. - veszi el tőlem a kellékeket. - Ne húzódjanak meg az izmai, azért szükséges.
- Rendben. - bólogatok. - A következő nap folyamán is jövök. Nagyon szépen köszönöm a tanítást.
- Ez a kötelességem Felség. - hajol meg előttem. - Az alapjai megvannak, csak gyakorolnia kell.
- Köszönöm. - nézek rá hálásan, majd elköszönök tőle és a palota felé megyek.

Jót tett nekem a séta, de ugyanakkor több kérdés is felmerült bennem. Miért én vagyok itt? Miért nem más? És valahogy érzem azt, hogy anyám el akart innen vinni, messze apámtól. Nagyon messze, ezért is kötöttünk ki a Kim családnál.
Kíváncsi vagyok, hogy miért apámnak küldte a levelet. De az is lehet, hogy azok a levelek, csak hamisítványok.

Nemsokkal a palotába belépésem után összefutottam apámmal, aki a dolgozó szobájába hívatott.
Ő a székében foglalt helyet, ahol nemrég bújtam el előle és a családja elől. Én vele szemben álltam meg az ajtótól pár lépésre, ha esetleg benyitnának ne ütközzenek belém.
- Az etika tanárod az egekig dícsért. - mondja semleges hangon. - Amit nem értek az elöző napi viselkedésed miatt.
- Kiszámíthatatlan vagyok. - mondom a szemeibe nézve. Szerintem rájött, hogy csak játszok vele.
- Tánc órákat kell venned és tovább folytatod az íjászatot is. - parancsolóvá vált a hangja.
- Ahogy szeretné apám. - ezúttal az én hangom semleges.
- Elmehetsz. - int kezével, de én még mindig ott állok előtte.
- Kérem azt a levelet, amelyet édesanyám küldött önnek. - mondom határozottan.
- Nem kapod meg. - vesz a kezébe egy papírlapot, amelyet elkezd olvasni.
Szó nélkül távozok a szobából és a szobánk felé sietek.

Csalódtam apámban és ebben az egészben. Soha nem akartam herceg lenni és megfelelni több embernek, csak saját magamnak és a királyi családnak.

Mérgesen nyitok be a szobába, amivel megijesztem az épp ágynemű cserélő Dahyun-t.
- Sajnálom. - nézek rá bocsánatkérően.
- Csak nyugodtan Felség. - mosolyog rám kedvesen.
- Válaszolna pár kérdésemre Dahyun? - kérdezem azonnal és leülök a legközelebbi székre.
- Természetesen. - közben leáll az ágynemű áthúzással. Felállok a székből és inkább segítek neki.
- Az apám dolgozó szobáját is ön takarítja? - kérdezem és megfogom a takaró sarkát.
- Időközönként. - válaszolja és a takaró másik végéhez megy.
- Mikor fog legközelebb ott takarítani?
- A következő kettő napban. - válaszolja és rámnéz. - Mit szeretne Felség?
- Arra kérem, hogy nézzen szét a szobában és ha találna egy olyan levelet, amelyen Choi Ryujin név állna kérem hozza el nekem. - mindketten egyszerre rázzuk meg a takarót, amin szépen elrendeződik az ágynemű.
- Sokat kockáztatok, ha nem találja ott a király a levelet. - néz rám félve Dahyun.
- Kérem Dahyun, ez nagyon fontos nekem. - sétálok oda hozzá és megfogom a kezét. - Csak egy annyi időre lenne nálam, ameddig elolvasom utána visszaviszi és a helyére rakja.
- És ha elkapnak? - kérdezi félve.
- Akkor arra kér, hogy hozzák elém és én mindent elmondok. - válaszolom őszintén.
- De Felség, a lopásért itt korbácsolás jár. - néz rám félve.
- Az én nevemben teszi, tehát az én bűnöm lesz. - mosolygok rá. - Nagyon kérem.
- Rendben. - sóhajt egy nagyot. - Elhozom önnek.