Hercegem (Nammin) ✔

28.

Az ellenméreg hatása nem maradt el és sokkal jobban lettem. Mindez alig egy hét leforgása alatt történt.
Az orvos azt mondta, hogy a méreg hatása miatt nehezebben gyógyul a sebem, de amint ez kompenzálva lett a seb is szépen gyógyult. És nemrég felkelhettem az ágyból, ami számomra az egyik legjobb dolog volt.
Persze, nemcsak Namjoon volt mellettem, hanem apám és Eunji is, akik minden lépésemet figyelték, ha esetleg elgyengülnék visszatessékeljenek az ágyba.
- Könyörgöm, nem kell mindannyian vigyázzanak rám. - mondom kicsit türelmetlenül Namjoon karját fogva.
- Jimin, csak segíteni akarnak. - mondja Namjoon, hangján hallom, hogy mosolyog.
- Így van. - bólogat Eunji is, aki furcsa módon közel van apámhoz.
- Maguk ketten furcsák. - hunyorítok feléjük. - És elég, ha Namjoon segít nekem.
- Drága fiam, nem vagyunk mi ketten olyan idősek. - szól le azonnal apám, amitől meglepődök. - Biztos voltam benne, hogy ezt gondoltad.
Inkább csendben maradok és hagyom hadd segítsenek.

***

A hetek nagyon gyorsan teltek, míg végre sikerült teljesen meggyógyulnom.
Azért egy kicsit óvatosan mozogtam még annak ellenére is, hogy a sebem szépen meggyógyult. Nem akartam semmit kockáztatni.
Ezekben az időkben Namjoon végig mellettem maradt, így egyáltalán nem bántam, hogy vele lehettem, még a sebem ellenére sem.
Apám többször is bejött egy napon, leginkább azért, hogy érdeklődjön felőlem. Illetve még a hercegi létről is mesélt és tanítani is akart, de visszautasítottam, hiszen Namjoon mellett én is felszívtam magamba a tudást.
Eunji is sokat volt bent, de nem tudtam nem észrevenni, hogy hogyan néz az én édesapámra.
Namjoon édeanyja egy hete utazott vissza a Kim család palotájába, hiszen neki is vannak kötelességei és nem hagyhassa azt, hogy a népe aggódjon érte.

Még egy nap és mi is Namjoon-nal utazunk vissza a palotába, hogy megvitathassuk a királlyal Namjoon álláspontját. Nem lesz könnyű eset, de ha kibírtuk azt, ami velem történt, a király szavait is kibírjuk.
- Eunji miért is nem jön velünk? - teszi fel a kérdést Namjoon mosolyogva.
- Van egy kis dolgom itt. - válaszolja sejtelmesen.
- Talán utolérte Ámor nyila? - kérdezem kíváncsian.
- Ne szemtelenkedj. - rázza meg az mutatóujját, de látom a pírt az arcán. - Édesapád kérte, hogy maradjak.
- Talán az apámat érte utol Ámor nyila. - nevetem el magam és kikerülök egy díszpárnát, amit az asszony dobott felém. - Na Eunji.
- A címed nem védhet meg az én dühöm elől. - mondja, de látom a mosolyt a szája sarkán. - Herceg vagy, viselkedj.
- Ahogy óhajtja. - hajolok meg, majd elnevetem magam. - De most komolyan, láttam, ahogy apámmal hogyan is nézik egymást. Szerelmesek?
Egy kicsit elgondolkozik, majd egy nagyot sóhajt.
- Az én koromban szerelemre találni nagyon nehéz kedves Jimin. - fejét az ablak felé fordítja. - Ha nekem sikerül, akkor viszonzatlan.
- Szerintem nem viszonzatlan. - szól közbe Namjoon. - Láttam, ahogy önre néz és az téveszthetetlen szerelem.
- Akkor miért nem mondja el? - kérdezi, kicsit kétségbeesett a hangja.
- Mert fél. - válaszolok, mindketten csodálkozva néznek rám. - Egy pillanatra gondoljanak bele. Édesanyám elhagytam az apámat, mert rendes életet szeretett volna nekem. A második felesége, Myung Eun leszúrta a fiát, akit halálra ítéltek, míg a gyerekei az árvaházban vannak. Oka van félni, hiszen eddig kudarcba fulladt mindegyik szerelme.
- Nem akar kockáztatni. - helyesbít Namjoon. - Ha kockáztatna, akkor aggódna, hogy mikor hagyná el ön.
- Én nem hagyok el soha senkit. Egészséges asszony vagyok, még előttem áll az élet. Akit szeretek nem hagyoh el. - mondja egy kicsit hangosabban, miközben apám benyít a szobába és végighallgassa, amit Eunji mond.
- Itt meg mi folyik? - kérdezi, hiszen nem értette a nagy hangzavart.
- Szerbusz apám. - intek neki mosolyogva. - Beszélgetünk.
- Úgy, hogy Eunji felemeli a hangját? - lép mellé mosolyogva és átkarolja a vállát. Valamit suttog a fülébe, de azt mi Namjoon-nal nem halhassuk.
Eunji mosolyogva néz apámra és egy aprót bólint.

Valahogy sejtem, hogy apám mit is kért Eunji-tól és teljesen megértem, ha itt akar maradni, nem fogok kettőjük közé állni és szétszakítani őket, bármennyire is akarom azt, hogy Eunji velünk jöjjön. Apámat nem kérem erre, hiszen ő az országot kell vezesse.

Talán kicsit lassabban pakolok, mint ahogy azt szoktam. Ezt persze Namjoon is észre veszi, amit nem hagy szó nélkül.
- Nem nagyon akarsz elmenni. - vesz ki egy inget a kezemből, amit összehajtogat.
- Nem nagyon. - helyeselek és kiveszem az inget a kezéből, hogy kevesebb gyürődéssel hajtogathassam össze.
- Még vissza fogunk jönni. - mosolyog rám kedvesen és felkaromra simit. - De remélem, akkor nem akarnak megölni.
- Nem fognak. - rázom meg a fejem. - Bármennyire vagyok az erőszak ellen meg kell tanuljam megvédeni magam.
- Csak beláttad. - kuncogja el magát, mire egy nagyot sóhajtok.
- Kötelező volt. - vonok vállat. - A hercegi címmel jár, hogy megtámadhatnak és megölhetnek. Nem akarok gyenge herceg lenni.
- Erősebb vagy itt bárkinél Jimin. Még nálam is.
- Nem hinném. - rázom meg a fejem.
- Jimin, te szellemileg vagy erősebb. Támogatsz a kilátástalan időkben, elbírod a rosszalló mondatokat és szívből segítesz a gyengébbeknek. - sorolja Namjoon. - Azt tudjuk, hogy én nem vagyok királynak való, de te jobban megérdemled itt bárkinél, hogy a trónra üljön.
- Hóhó, Namjoon, én nem va...
- De igen. - vág azonnal a szavamba. - Ellene vagy, hogy az legyél ebben biztos vagyok. De a mostani helyzetet felmérve, belenyugodtál a hercegi címbe, ahogy a királyi címbe is bele nyugodnál.
- Namjoon, tudod mit jelent, ha valamelyikünk király lesz? - kérdezem tőle, a szívem szakad meg.
- Tudom. - bólint egyet mosolyogva. - Ha azt akarnád, akkor nekünk nincs jövönk.
- Én pedig nem azt akarom. - rázom meg a fejem. - És ezt vésd az eszedbe. - lerakom az inget és megfogom arcát. - Az életemnél is jobban szeretlek Namjoon, a közös élet az álmom, amit mindennél jobban meg akarok valósítani.
Látom szemein, hogy elgondolkozik egy kicsit.
- Nincs miért aggódnom. - mosolyog rám.
- Nincs. - erősítem meg, ajkaira hajolok és megcsókolom. - Egy pillanatig sem kell.