Hercegem (Nammin) ✔

31.

Eunwoo királlyal való beszélgetés egy kicsit elhúzódott egészen a vacsoráig, amire egyáltalán nem számítottunk.
Bár a kezdeti feszültség megvolt, mégis sikerült kimérten és tisztelettudóan beszélnünk vele, így nem volt semmi probléma.

- Büszke vagyok rátok. - mondja, miután az étkezőbe sétáltunk. Ritkán hallani ilyet a királytól.
- Tessék? - kérdezi Namjoon. Tudom miért, én is alig hiszem el.
- Ahogy hallottad fiam. - de nem ismételné meg. - Bizonyos szinten örülök, hogy ilyen jó társa van Namjoon-nak, mint amilyen te vagy Jimin, még akkor is, ha férfi vagy.
Azt hittem rosszul hallok.
- Tudja? - kérdezem félve.
- Az elsők között tudtam. - feleli és leül az asztalfőhöz. - Megtehetném, hogy elítéllek titeket mindezért, de nem érne semmit és csak rontanám a hírnevemet továbbra is. De jobb, ha nem teszem meg és leszek olyan, mint a Choi fiú édesapja. Szegényt kifosztották egy útja során.
- Mit fog tenni? - kérdezem.
- Mit tehetnék Jimin? - kérdezi tőlem. - Hagyom, hadd éljétek az életeteket boldogan és felelősség nélkül. Namjoon nem fog király lenni és ha az is lenne lemondana SeokJin javára. Így meg felesleges lenne ugyan azt a köröket futni.

Helyet foglalunk mi is Namjoon-nal.
- Akkor a bátyám fog lenni a király? - kérdezi Namjoon reménykedve.
- Igen. - bólint egyet Eunwoo. - Már akkor elkezdtem a tanítását, mielőtt az ünnepségedre mehettek volna. Nem mondta?
- Nem. - rázom meg a fejem egy kicsit és meglepődve nézek a királyra. - Elég sok minden történt akkor és ez szerintem kimaradt.
- Biztosan. - bólint. - Yoohyeon kisasszony megbetegedése rosszul érint most minket és nagyon sokat imátkozok, hogy jobban legyen.
- Ami azt illeti, van egy cseléd Ha Young, akit megkorbácsoltatott. - mondom. - Rossz az egészségügyi állapota.
- Az én hibám, rossz hangulatban kapott el és súlyos bűntetést róttam rá. - sóhajt egy nagyot. - Meg fogom látogatni.

Nemsokára meghozták a vacsoránkat, amit beszélgetve fogyasztunk el az asztalnál. Meglepő volt, hogy Eunwoo király ennyire megváltozott az idő alatt és pozitívan.
Véleményem szerint a miatt, hogy elveszti a tekintélyét és a családját is, ha nem engedne Namjoon-nak.

***

Jó pár hét telt el a beszélgetés után, de pozitív végkimenetele lett az egésznek. Eunwoo király belement az országok egyesítésébe, amit meg is üzentem édesapámnak. El is jött, hogy megvitassák a részleteket és az uralkodás menetét, ahol végig jelen voltunk Namjoon-nal. Az utolsó megbeszéléseken SeokJin is jelen volt, hiszen ő lesz az örökös az országnak, így tanúja kell legyen a születésnek is.
Szerencsére Yoohyeon kisasszony is jobban lett és meggyógyult, így nem kellett aggódnunk érte.

Ami a kettejüket illeti, elkezdődött az esküvő szervezése is, ami nagy kiadás. Mivel papíron egyesültek az országok, így már csak a néppel kellett közleni, hogy mi lett. Tisztában vagyunk vele, hogy nezen szokják meg a változást, de bízom benne, hogy nem lesz ebből probléma és belátják, hogy így jobban járt mindenki.

Ami SeokJin koronázását illeti, az esküvő után fog megtörténni, ahol Yoohyeon kisasszony is királynő lesz.

***

Kevés idő alatt nagyon sok minden történt. Az országok egyesültek a nép szemében, ahogy SeokJin is elvette Yoohyeon kisasszonyt. A koronázásuk is probléma mentesen zajlott le, illetve az eskű letétele is a lovagok részéről. Tiszteletét tettem az új király előtt aki, mint barátja úgy fogadott. Hatalamas ünnepség volt, ahol majdnem mindenki megfordult.

Nemsoká pedig Eunji és édesapám is összeházasodott, akik várják a testvéremet teljes örömmel.

Ha Young szerencsére felépült és boldogan állhatott vissza munkába. Persze Eunwoo tartotta a szavát és bocsánatot is kért tőle, amiért ennyire megbűntette a lányt.

Namjoon és SeokJin szülei igyekeznek a fiatal királyi párt a megfelelő utakon terelni, hogy igazságosak legyenek mindenkivel. Megjegyzem kell is nekik, hogy felnőjenek a feladathoz, ami hirtelen érte őket.

Namjoon-nal édesapáméknál vagyunk, míg én apám társaságát élvezem, addig Namjoon Eunji-t szórakoztatja. Látszik, hogy kerekedik.
- Apám Myung Eun gyerekei jól vannak? - kérdezem, hiszen már egy ideje nagyon aggódok értük.
- Az árvaházban vannak mindketten. - válaszolja. - Miért?
- Senki nem viselné gondjukat? - teszem fel a kérdést, ami foglalkoztat.
- Sajnálatos módon senki. - rázza meg a fejét apám. - Nem nagyon repesnek az örömtől, hogy egy áruló gyerekeit nevelnék fel.
- Jungkook és Ji Ae nem tehetnek arról, hogy az édesanyjuk ezt a sorsot választotta. - mondom teljesen jogosan.
- Mit terveltél ki Jimin? - néz rám mosolyogva apám.
- Már egy ideje beszéltünk erről Namjoon-nal. - kezdem. - Mi magunkhoz vennénk őket és felnevelnénk. Tudom milyen helyzetben vannak most és szülő nélkül elveszettek a gyerekek.
- Arany szíved van Jimin. - mondja apám. - A ti döntéseteket nem kérdőjelezem meg, ha úgy érzitek, hogy szülők akartok lenni, én nem állok az utatokba.
- Köszönöm apám. - mondom mosolyogva és felállok a székemből. - Namjoon, menjünk értük.
- Elnézést Eunji, de Jimin hajthatatlan. - kuncog és kezet csókol az asszonynak.

Megvárom Namjoon-t, majd ketten egy hintóban megyünk el az árvaházhoz, ahol vannak a gyerekek.
Bekopogok az ajtón és várok.
- Jó napot kíváno.... Felség. - illetődik meg az asszony és meghajol előttünk. - Nem számítottunk önökre. Jöjjenek be.
- Köszönjük. - mondom mosolyogva. - El szeretnénk vinni két kisgyermeket.
- Semmi akadálya. - mondja boldogan az asszony. - A gyerekek most ebédelnek, tessék követni.
Kövessük az asszonyt a kis ebédlőbe, ahol épp a levest fogyasztják a gyerekek.
Mindegyik asztalnál négy kisgyermek ül, kivéve egynél, ahol Jungkook és Ji Ae van. Érezhető, hogy mennyire el vannak utasítva még a gyermekek között is. Egymásnak vannak.
- Egy kis figyelmet kérnék. - szólal meg az asszony mellettünk, mire a gyerekek felkelnek és meghajolnak. - Ketten fognak távozni tőlünk, úgyhogy ügyesen viselkedjetek.
- Elnézést. - szólalok meg. - Tudjuk kiket viszünk el, épp ezért szeretnénk velük beszélgetni egy kicsit, hogy ők mit szólnának hozzá.
- Értem, kik lennének azok? - kérdezi.
- Jungkook és Ji Ae. - válaszolja Namjoon magabiztosan. Látom, hogy az asszony meginog egy kicsit, de egy bólintás után a gyerekekkel együtt egy külön szobába kísér minket.

Miután becsúkodik az ajtó Ji Ae azonnal megöleli a lábam, amitől elmosolyodom. Megvárom, míg elengedi a lábam és legugolok hozzájuk.
- Szeretnétek velünk jönni? - kérdezem.
- Igen! - válaszolja Ji Ae, Jungkook-ra nézek.
- Miért vinnél el minket? Anyukánk leszúrt téged. - mondja kissé mérgesen.
- Te leszúrnál engem? - kérdezem mosolyogva. Elgondolkozik a kérdésemen.
- Nem. - válaszolja.
- Akkor jó szíved van Jungkook. - mondom mosolyogva. - Anyukád döntése volt az, amit tett, ezért nem hibáztatlak egyikőtöket sem.
- Ahogy én sem. - Namjoon is legugol hozzám és Jungkook felé nyújtja a kezét. - Velünk tartasz?
- Ha szabad. - válaszolja.
- Persze, hogy szabad. - mondom mosolyogva. Jungkook Namjoon-hoz bújik, a hercegem pedig átöleli a fiút.
- Még valami. - mondja Namjoon mosolyogva. - Nem kell apámank hívnotok, ha nem akartok minket. De ezentúl a gyerekeinknek tekintünk titeket.
- Szerelmesek vagytok? - teszi fel a kérdést Ji Ae.
- Igen. - mondom ki büszkén. - Ő az én hercegem.
- Jimin, pedig az én hercegem. - mosolyog rám Namjoon.

Vége