Hercegem (Nammin) ✔

13.

SeokJin és Namjoon próbáltak meggyőzni, hogy igenis herceg vagyok, de valahogy nem érezem annak magam. Sose éreztem magam annak. Persze gyerekként, amikor Namjoon-nal játszottunk szerepet cseréltünk többször is és ő szolgált ki engem, de az csak gyerekjáték.
- Jó, elég lesz. - állítom le mindkét herceget. - Késő van és van fontosabb dolog is annál, hogy engem hercegnek neveztek.
- Mi lenne az? - von kérdőre azonnal SeokJin, a szemei alatt lassan kezd egy sötét karika lenni.
- A király megszegte az ígéretét. - jelentem ki.
- Oh, igaz is. - jut eszébe Namjoon-nak. - Apánk azt mondta nekem, hogy nem kell királynak lennem és te fogod átvenni a trónt. De mégis meggondolta magát.
- Mit tehetnénk? - teszi fel a nagyonis költői kérdést SeokJin herceg.
- Kitaláljuk valahogy. - válaszolom és ásítok egy nagyot. - Megkérhetem, hogy ez a beszélgetés maradjon közöttünk? Nem tudhatják meg a szüleik.
- Titokban tartom. - bólint egyet SeokJin.

Jó éjszakát kívánunk egymásnak, majd Namjoon kikíséri a szobából. Halkan csukja be az ajtót maga mögött és sétál hozzám.
- Tényleg nem akarsz herceg lenni? - kérdezi, fejem fájni kezd, de leplezem fájdalmamat előtte.
- Nem szeretnék herceg lenni. Túl sok felelősség kerülne idővel a vállamra és  nem beszélve arról, hogy nem élhetnék itt. - magyarázom. SeokJin előtt nehezebb az érzéseimről beszélnem, de Namjoon más.
- Én sem szeretnék király lenni. - leül az ágyra, kezét a combomra helyezi. - De veled túlélném a királyosdit.
- Ez csábító gondolat. - mosolygok rá lágyan. - És kecsegtető is, de vannak még gondok Namjoon és azokat meg kell oldjuk.
- Tudom mire érted Jimin. - leveszi cipőjét és a szekrényehez sétál. - De ez nem jelenti azt, hogy nem gondolnám meg magam, ha esetleg mégis megváltozik a döntésed.
- Azt akarod mondani, ha én elfogadom azt, hogy herceg és utána egy másik ország királya leszek, te is ugyanezt tennéd? - egyszerűsítem le a kérdést magamnak. - Ne légy önfeláldozó az én érdekem miatt. Jól esik, de ne.
- Jimin, egy kicsit gondolkodj. - mondja eréjesen és átveszi pizsama ingét. - Ha mindketten királyok leszünk egyesítjük a két országot, mikor ez megtörtént és kitudodott az érzéseink egymás iránt, akkor egyszerűen lemondunk SeokJin javára.
- Ezt most találtad ki? - kérdezem ráncolva homlokam és a plafont nézve, míg ő áthúzza nadrágját.
- Igen. - válaszol azonnal. - Nem lennénk hosszú ideig királyok és békében élhetnénk tovább együtt.
- Értem. - bólintok egy aprót.

Megvárom, ameddig befekszik az ágyba, mellém. Az ötletén gondolkozok, valahogy jónak tűnik. Ezzel az a gond, hogy nem tudom mennyi ideig leszek távol tőle és ő mennyire fog hallgatni a királyra. Lehet az én távollétem alatt a király megházasítja Namjoon-t és az mindent romba döntene. De nem csak vele van így, hanem velem is. Ha apámmal megyek, akkor hallgatnom kell rá és azt tenni, amit ő szeretne, míg meg nem kapom a koronát. És ebben benne van a házasság is és valószínűleg a családalapítás is.
Megszakad a szívem, ha azt kell lássam a két szememmel, hogy ő elvesz egy nemes nőt, majd gyereket nemzenek és nevelnek. Belehalnék.

Amint az ágyban van és kényelmesen elhelyezkedik felé fordulok. Arcát nézem, ahogy árnyékom kirajzolódik rajta. Amint észreveszi, hogy nézem velem szembe fordul.
- Minden rendben? - kérdezi lágy hangon. Egy pillanat alatt képes levenni minden terhet vállamról.
- Nem nagyon. - válaszolom őszintén. - Nagyon aggódok miattunk.
- Nincs semmi baj Jimin. - meleg kezét érzem meg arcomon, hüvelykujjával gyengéden végigsímit a bőrfelületen. - Itt vagyunk egymásnak.
- De Namjoon...
- Nincs semmi de Jimin, minden rendben lesz. - nyomatékosítja szavait. - Ne gondjolkodj a jövőn, most csak élj.

Kicsit rosszul esett, hogy nem hagyott szóhoz jutni, de azért is el fogom majd mondani neki, hogy aggódok miattunk és az egész királynak lenni vagy nem lenni kérdésen.
De valamilyen szinten igaza is van. Nem kéne a jövőn sokat gondolkodnom, mert úgy sem úgy lesz, ahogy eltervezem vagy kigondolom.
- Jó éjszakát Jimin. - közelebb hajol hozzám. Mielőtt azt hinném, hogy ajkaimra hajolna, homlokomat célozza meg és egy lágy puszit nyom bőrömre.
Hirtelen melegedek ki, szinte biztos, hogy elpirultam. Egy szerencsém van, hogy nem lát rendesen a félsötétben.
- Jó éjszakát Namjoon. - suttogom. Nem tudnám hangosan mondani a szavaimat, attól félek, hogy dadognék.

A herceget lassan nyomja el az álom mellettem, békésen szuszog, mintha nem lenne gond az életében. Talán én is így nézek ki, amikor alszom, de ő sokkal gyönyörűbb.

***

Egy hangos ajtócsapódásra ébredek meg, nem értem hogyan nem lehet szépen csendben becsukni az ajtókat.
Nehezen ülök fel az ágyban. Az előző esti szédülés mára fejfájássá alakult át, de az az elviselhetetlen fajtává.
- Bocsánat, hogy felébresztettelek. - hallom meg Namjoon hangját. - Hoztam neked reggelit, vagyis már ebéd.
-

Elmúlt dél? - kérdezem, hangom karcos, így megköszörülöm. - Köszönöm, de nem kellett volna.
- De igen, kellett. Hogy vagy?
- Nagyon fáj a fejem. - nem szoktam panaszkodni, de ez a fájdalom tényleg elviselhetetlen. - Mintha egy kővel ütötnék a fejem.
- Szédülsz? - kérdezi, óvatosan ül le az ágyra.
- Nem nagyon. - rázom meg a fejem. - Most tért vissza.
- Feküdj vissza Jimin. - visszafektet vállamnál fogva. - Hívom az orvost.
- Nem kell orvos, jól vagyok. - erősködöm és visszaülök. - Látod?
Túl hirtelen ültem fel és újra megszédültem, ezzel egy időben ismét a fejembe hasít a fájdalom.
- Hívom. - jelenti ki, még tiltakozni sem tudok már el is hagyja a szobát. Olyan érzésem van, mintha felcserélődtek volna a szerepek.

Kénytelen voltam visszafeküdni és úgy várakozni. Namjoon hiába fáradt az étel hozatalával valahogy nem volt étvágyam. Az az érzésem tamadta, ha most ennék egy falatot is képes lennék tönkretenni a takarót, amit messze földről hozattak.
Ismét nyílik az ajtó és belép rajta a királyi család orvosa és a herceg.
- Jó napot Jongho doktor. - köszönök az orvosnak, aki az ágy mellett áll meg.
- Szerbusz Jimin. - néz le rám mosolyogva. - A Felség mondta, hogy nem vagy jól, kérlek mond el mit érzel.
- Nagyon fáj a fejem, szédülök és rosszul vagyok, mintha egy tíz napos hajóúton lennék egy csónakban. - sorolom fel a gondjaimat. A példát azért mondtam, mert a doktor már kezelt tengeribetegséggel.
- Elestél? - kérdezi és előveszi az orvosi kellékeit.
- Igen. - válaszolja Namjoon. - A bálon elájult és hallottam egy nagy koppanást is.
- Kérlek ülj fel Jimin. - mondja a doktor.
- Sajnálom, de nem fog menni. - megráznam a fejem, de nem bízok magamban. - Tönkremenne a takaró.
- Akkor feküdj nyugodtan. Tudom a nélkül is, hogy mi a gondod. - áll fel mellőlem, a herceghez fordul. - Pihennie kell legalább három napig, ne nagyon mozogjon és a borogassák a fejét. Valószinű, hogy egy kisebb agyrázkodása van.
- Rendben, köszönöm Jongho. - Namjoon hangja annyira nyugtatóan hat rám.
- Három nap múlva ismét megnézem Jimin-t. - jelenti ki a doktor.
Nemsokára a doktor elhagyja a szobát, én egy kicsit fellélegzek.
- Sajnálom, hogy gondot okozok. - mondom Namjoon-nak.
- Nem okozol gondot. - hallom hangján, hogy mosolyog. - Kell a pihenés neked is. Bár nem annyira fogsz pihenni ma, édesapád látni akar és beszélni veled.