Hercegem (Nammin) ✔

30.

Másnap értesültünk Ha Young állapotáról. Nincs a legjobb formában és eléggé rossz híreket közöltek velünk. A sebei be vannak gyulladva és a láza is magas, ami egyáltalán nem csökken.
Rossz érzésem támadt ebből a szempontból és épp ezért kértem meg Namjoon-t, hogy Ha Young jobb körülmények között ápolódjon és pihenhessen.

Namjoon visszatért a hercegi teendőihez, amik igen csak felgyűltek az elmúlt hónapokban.
Mint a szolgálóként eltöltött idő alatt, most is azon voltam, hogy segíthessek neki, bár szerintem nem kell sokáig a papírmunkával foglalkoznunk.

- Ahj, annyira elegem van. - félrakja a papírt maga elől Namjoon és inkább felém fordul. - Úgy akarom eltőlteni a közös időnket, hogy egymásra fordítsuk, nem így.
- Tudom Namjoon, de ezt meg kell csinálnod, bár én is úgy gondolom, hogy felesleges. - mosolygok rá.
- Akkor fordítsuk egymásra. - kezét az enyémre helyezi és rám mosolyog.
- Úgy érted? - kérdezem és közelebb hajolok hozzá, hogy egy puszit nyomhassak ajkaira.
- Úgy érzed, hogy készen állsz rá? - kérdezi a puszi után. Egy kicsit elgondolkozom.
- Namjoon, bízom benned, hogy vigyázol rám és óvatos leszel. - mondom, megszorítom kezét.
- Ha fáj, akkor szólj és leállok. - ő is megszorítja kezemet, mire bólintok egyet.
- Szólni fogok Namjoon. - közelebb hajolok hozzá és egy újabb puszit nyomok ajkaira.

Mielőtt elhajolhattam volna Namjoon-tól, tarkómra csúsztatta a kezét és visszahúz ajkaira. Lágyan csókol, amitől gerincemen végigfut a borzongás.
Csókunk lassan válik egyre durvábbá és mohóbbá, amit egyikünk sem akar megszakítani. Kezeimet combjára helyezem és óvatosan cirógatom, miközben nagyokat szusszanok.

Namjoon közelebb hajol hozzám, amitől a szék hátának dőlök, de nem elég kényelmes hosszútávon a csókolózáshoz.
- Namjoon - válok el ajkaitól bántatunkra. - Így nem kényelmes.
- Menjünk át az ágyra. - mondja és azonnal megragadja a kezem, hogy folytathassuk, amit elkezdtünk.
Még mielőtt az ágyon fekhettem volna végig, az ajtóban elfordítottam a kulcsot, hogy senki ne nyithasson ránk, ameddig kettesben vagyunk. Főleg azért, mert a kopogás fogalma sokaknak nem létezik.

Az ágy szélére ülök le, majd újra egymásnak esünk a herceggel, de ezúttal inkább a vágy vezérel minket. Lassan dönt a hátamra és támaszkodik meg felettem, ezt a matrac süllyedéséből állapítottam meg a két oldalamnál. Kezeim Namjoon nyaka köré fontam, bal kezemmel hajába túrok és tincseit húzgálom meg.
A herceg jobb oldalamnál támaszkodó kezével simít végig oldalamon, amitől egy kissé megremegek alatta. Lassan felsimít hasamhoz, a sebem fölé, végighalad bordáimon, mellizmomnál megáll és féloldalasan cirógatja meg ujjbegyeivel. Nagyon szusszanok kettőnk közé, mellkasam megtelik levegővel, amit szaggatottan engedek ki. Mámoros tekintettel vizslatom a herceg arcát, aki ajkait nedvesíti be nyelvével.
- Jól vagy? - kérdezi aggódva, hangja megremeg egy kicsit.
- Igen. - bólintok egy aprót, hogy megbizonyosodjon a jóllétem felől.
- Mehetek tovább is? - teszi fel az újabb kérdését.
- A legvégsőkig. - válaszolom magabiztosan. Jobb kezemmel megfogom az ő kezét és megszorítom, készen állok rá.

***

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt. Fájt, de még mennyire, de Namjoon elég türelmes volt és várt, addig pedig igyekezett elterelni a figyelmemet. De mindvégig gyengéd volt és óvatos.

Namjoon a meztelen hátamat cirógatja, miközben én a mellkasán pihenek az elmúlt pár óra hatása alatt. Igaz van egy kisebb fájdalmam, de kibírható és nem lesz hosszútávú szerencsémre.
- Namjoon. - szólalok meg hosszú idő elteltével. A herceg egy "hmmm" hanggal válaszol. - Még jobban beléd szerettem.
Szíve gyorsabban kezd el dobogni, így tudom, hogy mennyire nagyon jól esik  hallani.
- Szeretlek Jimin. - homlokomra puszil, amitől még jobban mosolygok, mint eddig.
- Szeretlek hercegem. - lágy puszit nyomok szívéhez közel. Keze után nyúlok és összekulcsolom ujjainkat.

Még jó pár órát heverésztünk az ágyban összebújva. Néha egy-egy puszival vagy csókkal boldogítva fel magunkat és a párunkat.
Ha rajtam múlt volna a nap további részében heverészünk a takaró alatt, ami csak félig takarta testünket.

- Nem kellett volna a mai napra a királlyal találkozót szerveznem. - látom be a rossz döntésem, miközben megtörölközök.
- Lehet, de nem tudhattad, hogy ennyire jó lesz kettesben eltölteni az ágyban az időt. - a herceg hangján hallom, ahogy mosolyog.
- Várom a következő alkalmat. - mosolygok, ameddig elmondom a mondatot és azután realizálom, hogy hangosan mondtam ki mindent.
- Telhetetlen lettél? - kuncogja el magát Namjoon és mögém sétál, gyengéden ölel magához.
- Hogyan is tudnék betelni veled? - kérdezem mosolyogva. - Amint lehet még többet szeretnék.
- Kívánságod számomra parancs. - gyengéd csókot nyom vállamra.
- Készülj, vagy elkésünk. - kezére simítok, de még mielőtt elhúzódhatna tőlem, megfordulok és egy hosszú szerelmes csókot nyomok ajkaira. - És következő alkalommal a nyakamat ne csináld ennyire színesre.

Namjoon elneveti magát, majd öltözni kezd, ahogy én is.
Nem öltöztünk ki nagyon a herceggel, hiszen az édesapjával fogunk találkozni.

- Késik. - nézek az órára, ami mellett Namjoon áll.
- Hozzá tartozik a késés. - mondja, hangján hallom, mennyire türelmetlen.
- Tájékoztathatott volna minket. - felállok a székről és az egyik könyvespolchoz sétálok. - Ez új. - veszem ki a könyvet, amit fel is lapozok.

Belefeledkezek az olvasásba, ami mostanában nem nagyon fordult elő és egész érdekes olvasmányt találtam.
Mielőtt a követlező oldalra lapozhattam volna, a könyvtár ajtaja kicsapódott és a király jelent meg. Egy kicsit hízott az elmúlt időszak alatt, de ugyan úgy a szemei alatt kisebb karikák is húzódtak.
- Felség. - hajolok meg, tiszteletet adóan.
- Értékelem a tiszteletet Jimin, de már herceg vagy. - morcos, ezt megállapíthatom hangjából.
- Ezt tudom jól. - bólogatok, Eunwoo király a heverőt meglátva, azonnal le is ül egy nagyot sóhajtva.
- Mit szeretnétek tőlem?
- Amit már régóta szeretnék. - válaszolja Namjoon, sokkal magabiztosabb, mint bármikor. - Többször említettem neked, hogy nem leszek a király. Te ígéreted is megszegted ezzel kapcsolatban.
- Megint ezzel jösz? - kérdezi sóhajtva.
- Igen, megint. - válaszolja.
- Ne szállj szembe apáddal...
- Felség. - szólok közbe. - Még mielőtt megharagudna és megint faképnél hagyna, kérem hallgasson meg. - leülök vele szembe, félrerakva a könyvet.
- Mond csak. - int kezével.
- Nagyon sokat beszélgettem erről a herceggel és apámmal is megvitattam a kérdést, hiszen nem csak pár személyt érint ez, hanem két királyságot is. - kezdek bele. - Ha ön is beleegyezik, miután alaposan átgondolja a hallottakat, nagyon reménykedek benne, hogy Namjoon-t békén hagyja a trón öröklésével.
- Mi lenne az? - teszi fel a kérdést.
- Az egyesítés. - válaszolom azonnal. - Véleményem szerint és a látottak alapján ez és az apám országa gazdasági helyzete nem a legmegfelelőbb. - mondom az érszevételemet. - Egy kis tanulmányozás után és hosszas munka árán, amit belefektettünk a herceggel együtt, arra jutottunk, hogy a két országnak jobb lenne, ha egyesülnének.
- És miért gondolod így? - teszi fel a kérdést.
- Politikailag a két ország nagyon hasonló véleményen van. - mondom. - Gazdaságilag különböznek. A két ország ugyan úgy fizet az bejövő termésekért, állatokért, amik itt nem élnek meg. Ez ugyan így van a szomszéd országgal is. Ahogy az árak mennek fennebb, egyre kevesebb terméket vehetnek meg egymástól és e miatt a gazdaság sem a legjobb.
- Folytasd.
- Ha egyesülne a két ország, nem kellene a behozott árukért adót fizetni, amiket az alsó kasztban élők is hozzá juthatnak. - tájékoztatom. - És ha az alsó kasztban élők is hozzájutnak, akkor ők is tudni fognak termelni, így a gazdaság fellendül, ez által gazdagabbá teszi az országot.
- És ez nekem miért éri meg? - teszi fel a jogos kérdést.
- Kevesebb éhező ember, akik nem lázadnak és a megélhetés is garantálva van. - válaszolja Namjoon.
- És ami a legjobb, hogy kijárata lesz a tengerhez, ahonan több áru folyik be, de ugyanakkor más országokba is el tud jutni adó nélkül. - teszem hozzá. - Mit gondol?
- Hmmm. - bólogat. - Ezt mind értem, amit elmondtatok. De le is írtátok?
- Természetesen. - válaszolom azonnal és az asztalról elveszem a majdnem könyv vastagságú gyűjteményt.
- Ejha. - veszi el tőlem és maga mellé rakja. - Elég csábító az ajánlat, amit felvázoltatok nekem...
- Mindezek mellé jön SeokJin és Yoohyeon kisasszony területe, ami igazán gazdag termőföld és gyümölcsös. - teszem gyorsan hozzá.
- Nocsak, nocsak. - bólogat elismerően. - Szép munkát végeztetek és megfontolom a döntésemet. Bár nagy a valószinűsége, hogy belemegyek. És mindezt azért, hogy Namjoon ne üljön a trónra?
- Így van. - bólintok.