Hercegem (Nammin) ✔

26.

Nem hagytam, hogy Namjoon elmozduljon mellőlem, ameddig fel nem dolgozom édesanyám levelét.
Ez telt három napba.

Ez alatt a három nap alatt csak annyit engedtem meg, hogy Dahyun kicserélje a kötésemet illetve behozza az ételeimet is. Namjoon segítségével tisztálkodtam, ami többször is zavarba hozott.
Sejtelmeim szerint Namjoon, csak akkor ment el mellőlem, amikor én már aludtam.
Tényleg nagy szerencsém van, mert egyre jobban kezdtem lenni és már nem kellett annyit erőlködjek, hogy felüljek.

A levél egy kicsit megváltoztatta a hozzáállásomat a hercegséghez, ebben biztos vagyok.
De még mindig ragaszkodok az elveimhez, ahogy eddig is.

***

Lassan állok fel az ágyról, hogy egy kis sétát tehessek meg. Bármennyire is kényszerítenek arra, hogy még maradjak ágyban, mozognom kell, ilyen a természetem.
- Megerőlteted magad. - ismétli el a szokásos mondatot, amit már jó pár alkalommal elmondott. - Súlyosbítani fogod és nem akarlak elveszíteni idő előtt.
- Idő előtt? - kérdezem, miközben megtámaszkodok egy fiókos szekrénynek.
- Tudom, hogy szeretlek, ahogy te is tudod ezt. - mondja mosolyogva. - És amikor Myung Eun leszúrt, azt hittem örökre elveszítelek téged. Az a tudat, hogy élet és halál között vagy lesúlytott. - aggódva nézek rá, nemcsak engem, hanem mást is éríntettek a történtek és csak magammal foglalkozok.
- Mire akarsz kilyukadni? - kérdezem lágyan.
- Arra, hogy veled szeretném leélni az életemet. - válaszolja. - Nem számítanak nekem a körülmények, sem a vagyon...csak te számítasz, senki más.

Amennyire gyorsan csak tudtam oda mentem hozzá. Belekapaszkodok öltönye ujjaiba és egy szerelmes csókot nyomok ajkaira.
A döbbenettől hirtelen nem csókolt vissza, egy kézzel tartotta meg a derekamat, míg a másikkal arcomra simított és csak pár pillanattal később csókol vissza.
Ajkai olyanok, mint a méz, édes és minél többet szeretnék belőle.
- Bármit megadtam volna, hogy ezt halhassam a szádból. - mellkasának döntöm fejem, hallom szapora szívverését.
- Akkor szeretnéd te is? - kérdezi bizonytalanul. Felvezetem tekintetem szemeibe.
- Mindennél jobban szeretném. - lehelek egy finom puszit ajkaira.

A fájdalom vetett véget a romantikus pillanatunknak, ami folytán összegörnyedek.
- Te makacs herceg. - sóhajt egy nagyot és azonnal felemel a karjaiba.
Az ágyhoz visz és le is rak rá, de a fájdalom nem akar múlni.
- Namjoon. - nyöszörögve nézek rá.
- Hívatom az orvost. - mondja azonnal, és máris kirohan a szobából.

Nekem ezer évnek tűnt, ameddig Namjoon visszatért, de nekik biztosan pár perc volt csupán.
Ameddig távol volt, probáltam kiegyenesedni, ami sikerült is nagy nehezen, de jobban szúrt a hasam.
- Itt vagyok Felség. - szinte már rohan az orvos és utána Namjoon is.
Azonnal elő is kap egy ollót, oldalamnál elvágja és kihajtja a kötést. Sziszegve tűröm a fájdalmat.
- Felség, a sebe be van gyulladva. - mondja, miközben a táskájában matat. - Adok rá egy kenőcsöt, de fontos, hogy ne mozogjon sokat és minél több folyadékot fogyasszon.
- Rendben. - bólintok nehezen. - Melegem van. - panaszkodok.
Az orvos homlokomra teszi a kezét.
- Gondoltam. - Namjoon-ra néz. - Láza van, valószinű, hogy éjjel is az volt. A gyulladt seb miatt van.
- Mi tévő legyek? - kérdezi aggódva.
- Vizes borogatás és minél több víz a Felségnek. - áll fel mellőlem. - Ha továbbra sem jön rendbe szóljanak. A késelés esetében fenn áll a mérgezés is, ami halálos is lehet. De ha nincs mérgezés, akkor hét nap után nem lesz vörös színe a sebnek.
- Értem. - néz rá hálásan Namjoon az orvosra, bár hangjából hallom, hogy aggódik.
- A fő az, hogy ne zavarják és pihenjen sokat. - zárja le ennyivel az orvos, majd el is hagyja a szobát.

Mikor az ajtó becsukódott az orvos után, Namjoon szaladva tette meg az ajtó és az ágy közötti távot.
- Jimin. - megfogja a kezemet, lágyan cirógatja a kézfejemet.
- Nincs semmi baj Namjoon. - mosolygok. - Rendbe jövök.
- Rendbe fogsz jönni, csak pihenned kell. - felém hajol és a homlokomra nyom egy puszit. - Dahyun hamarosan jön és levisszük a lázadat.
- Rendben. - hunyom le szemeimet. - Dahyun kedves hölgy. Ha nem itt lenne szolgáló, akkor nálatok lenne.
- Biztosan. - aggódó a hangja, még mindig.
- Édesanyád is itt van. - mondom. - Ne aggodalmaskodj Namjoon, a királyné jobban fog aggódni érted.
- Hallgatok rád Jimin.
- Apám is aggódni fog, de ne hagyd nekik, hogy engem figyeljenek. - nyitom ki szemeimet lassan. - Zavaró annyi szem előtt békésen aludni és pihenni. Amikor jobban leszek, akkor fogadom őket és beszélgetek mindannyiukkal.
- Jól van Jimin. - bólogat Namjoon és megtörli zsebkendőjével homlokomat.
- És amikor meggyógyultam, haza megyünk. - ismét lehunyom szemeimet. - A házba, amit a királyné adott nekem, de az a ház a miénk. Ott fogunk élni, ameddig meg nem halunk.
- Pihenj Jimin. - cirógarja még jobban kezemet. - Itt leszek és vigyázok rád.
- Namjoon, nagyon szeretlek.
- Szeretlek Jimin, mindennél jobban. - puha ajkait megérzem az arcomon.

***

Lázálmokkal teli éjszakákon és végigaludt napokon át aggódtak értem. Hiába aludtam, hallottam pár beszélgetés foszlányt a közelemben és mindannyian aggódtak értem.
A legtöbb alkalommal akkor voltam hosszabb ideig ébren, amikor ennem kellett vagy épp a tisztálkodást oldottuk meg.
A hét nap borzalmas volt számomra, de még mindig nem jöttem teljesen rendben.

Az orvos volt bent a szobába és igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy ne aludjak el a vizsgálat alatt.
- A sebe még mindig ugyan olyan vörös. - állapítja meg. - Még mindig gyulladt.
- Nagyon sokat pihent. - Namjoon hangja remeg. - És az éjjeleket is átizzadta.
- Az izzadás jó Felség. - mondja megnyugatótan az orvos Namjoon-ra nézve. - De láthatóan nem javult az állapota.
- Mérgezett volt a penge. - hangom kissé rekecses, ami még számomra is idegen.
- Igen Felség. - az orvos bekeni a sebem a kenőccsel. - Meg kell vizsgálnom a pengét, hogy tudjam mivel itatták át. Minden méregnek van ellenszere, amivel meggyógyulhat az ember.
- Mit tehetünk, hogy ne terjedjen tovább a szervezetében a méreg? - kérdezi Namjoon.
- A nagy mozgásokat el kell kerülnie. Valószinű, hogy egyes belső szerveiben elterjedt a méreg, de nem az egész testében. - állapítja meg. - A teákat kerülje, hogy ne súlyosbítsuk a terjedést és csak is vizet adjanak neki.
- Rendben. - bólint Namjoon.
- Amint megvan az ellenszer, azonnal meg is kapja Felség. - mondja határozottan, ezúttal rám nézve.
- Köszönöm. - hunyom le a szemeimet.
- Pihenjen sokat. - paskolja meg a combomat, amitől egy kicsit összerezzenek.